Szűcs M. Sándor (MDF)
SZŰCS M. SÁNDOR (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Varga Mihály képviselőtársunk felszólalása után gondoltam, hogy egy-két mondat megjegyzést fűzök, de aztán hagytam, és Soós Károly Attila képviselőtársunk szintén olyan megjegyzésekkel kezdte a beszámolóját, amelyeket mint MDF-es képviselő, de mint egyházi ember sem hagyhatok szó nélkül. (10.40) Az első mondatom az, hogy nem ebben az évben kapott vagy kapnak - a költségvetés szavazása során - túl sokat az egyházak, hanem tavaly kaptak végtelen keveset. Én roppant örülök, hogy olyan gazdaságelemzők mondják - mindkét képviselőtársamat nevezhetem így komoly jártasságuk nyomán a közgazdaságban -, hogy az elemzés csak felszínes dolgokat mutat meg a dolgokban. Tudjuk azt, hogy az egyházak egy 40 éves egyiptomi fogságból jöttek, egy 70 éves ember 40 kilóval érkezik meg, mondjuk a Don-kanyarból. Soós Károly Attila és Varga Mihály úgy állítaná starthelyzetbe akár iskolák tekintetében vagy bármi másban az egyházat, hogyha már pozitív diszkriminációt lát, akkor azt mondja, hogy ez túlkapás és a demokráciával ellentétes. Mikor az egyházi dolgok mentek a Parlamentben, akkor én egy számadatot mondtam, ami most is meggyőződésem, és meggyőződésem az, hogy a világ bármelyik felén végzett közgazdász nem tudja megcáfolni azt a tételemet, hogy ma Magyarországon - nagyon rossz szót használok - az egyházakba befektetett egyetlen forint ötszörös visszatérüléssel jár. Nincs a világnak olyan közgazdásza az én tudomásom szerint, aki ma a magyar valóságban ezt meg tudná cáfolni. De hogy nem túltámogatottak az egyházak, elnézést kérek, hogy lassú, személyes dologgal kezdem, mi, lelkészek úgy hívtuk azt a nyomorult 2-3-400 forintot, hogy államsegély. A rendszerváltás után két és fél évvel a feleségem most is havi kőkemény 400 forintot kap. Az enyém 600 volt, de miután képviselő lettem, az egyházam ezt is elvette. Kérdezem Soós Károly Attilát és Varga Mihályt, hogy ez a pénz mire elég. Nem beszélve arról - gazdasági elemzőkhöz szólva -, hogy a perem Magyarország, a szerep nélküli községek, a vidék Magyarországa, Budapest vízfeje, mondjuk Szabolcs tekintetében egy Nyíregyháza vízfej, szóval a mélyére kellene menni egy kicsit, mielőtt komoly kitekintés lenne. Én örülök, én is olvastam valamikor a Beszélő dolgait, a Beszélő megírta, mi pedig megéltük azokat a dolgokat és most is megéljük. A kettő között óriási különbség van, és kérem szépen, hogy tekintsük így. Már arról nem szólok, hogy a végvárakon, a lenyomorított vidékeken, a várfalakon, a vártán legutoljára és legerősebben a lelkészek álltak meg és állnak meg, és most is óriási még a tennivaló, mert hiába jönne gazdasági felemelkedés, ha lelkileg nem lesz stabil ez a nép, soha nem jut előre. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.)