Mizsei Béla (EKgP)
DR. MIZSEI BÉLA (FKgP): Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Országgyűlés! Néha jó is van a rosszból. Abból, hogy én hat évig börtönben ültem, az a jó származott, hogy Bibó István úrral - ezt főleg a FIDESZ felé mondom - hónapokon keresztül együtt dolgozhattam Vácott a fordítóirodán. Nagyon sokat beszéltünk a népfőiskolás mozgalomról, és Bibó Istvánnak különösen az tetszett, amikor én azt indítványoztam neki, hogy a népfőiskolás mozgalomba előadókként januári szünetben az egyetemistákat is be kellene kapcsolni - jogászokat, közgazdászokat, mérnököket, orvosokat, bölcsészeket -, azért, hogy az egyetemi katedrán elhangzottak így minél gyorsabban eljussanak a néphez. Sajnálattal állapítom meg, illetve állapítottam meg, hogy a költségvetésben a népfőiskolás mozgalom számára nincs elkülönített összeg. Pedig a felnőttképzés ma, a 40 éves kommunista elnyomatás után rendkívül fontos lenne, már csak azért is, mert át kell állítani a piacgazdaságot, és a piacgazdaságban egyik legfontosabb tényező lenne a termelők értékesítési szövetkezete. Ha megnézzük az országot, látjuk, hogy a licitek folytán a földek visszaadása nagyon szépen folyamatban van, mondhatom azt, hogy ahol már megtörtént azonkívül a tsz vagyonnevesítése, például jelen voltam Jászdósán egy ilyen közgyűlésen, ahol a közgyűlés hagyta jóvá az előzetes megegyezés alapján a kilépő tagokat illető gépeket, hát szinte csodálkoztam, hogy vittek ott - 38-an léptek ki, vittek ott - aratógépet, cukorrépaszedő gépet, akkor vittek tárcsát, miután megkérdeztem a főkönyvelőt, hogy marad-e a tsz-ben még gép, mondta, hogy marad bőven, hála Istennek. Higgyék el, olyan jó volt látni azokat az embereket, örömtől könnyeztek, és azt mondták, hogy képviselő úr, mondja el mindenkinek, hogy 1959-ben a szomorúságtól könnyeztek az emberek, most meg az örömtől. Néhány öreg konzervatív kommunista dohogott az előtérben, és máris mondta, hogy majd fognak még itt köcsög aludttejért dolgozni. Hadd mondjam ezeknek az elvtárs- uraknak meg, hogy a kisgazdák a köcsög aludttejet mindig ráadásul adták a napszámosoknak. Mert a kisgazdák sohasem öntötték ki a tejet, hanem megaltatták és odaadták az eltikkadt embereknek. Azonkívül hadd mondjam el, hogy ugyanakkor máris fölmerült annak a veszélye, illetve az a kiváncsiság, hogy hogyan fognak majd értékesíteni. Hát erre kellene, hogy választ adjanak a téli népfőiskolákon azok a szakemberek, akik megtanítják, de nagyon gyorsan, a termelőket arra, hogy az értékesítő szervezeteket még a nyárig megszervezzék, hogy az értékesítő szövetkezetek folytán az élelem eljusson a városhoz, és ha ez a városhoz is eljut, akkor a város is megnyugszik. Ezt akarom csak azoknak a hisztériakeltőknek mondani, akik mindenképpen be akarják magyarázni a magyar népnek, hogy a magyar nép, a rendszerváltás a katasztrófa felé megy. Nem igaz, kérem. De itt akarok rámutatni arra is, hogyha egy évvel ezelőtt meg tudtuk volna csinálni a földnek a parasztok számára való visszaadását, akkor már túl lennénk, és már fölfelé ívelne a mezőgazdaság. És itt fontosnak tartom, hogy abból az összegből, amelyet a népfőiskolák javára elkülöníteni kérek - és bár 293 millió forintot, abból 200 millió lenne a bentlakásos népfőiskolákra -, preferálni kellene azokat a népfőiskolákat, ahol az oktatás, a témakör olyan, amely alkalmassá teszi a mezőgazdasági termelőket arra, hogy a termelvények értékesítése céljából megszervezzék minél előbb ezeket az értékesítő szövetkezeteket. Sőt ezen túlmenően megszervezzék a feldolgozó - élelmiszer-ipari feldolgozó - szövetkezeteket, mert hogy mást ne mondjak, az almalét olyan szívesen innák a gyermekeink, unokáink, és úgy értesültem, hogy például Nyírmadán nem működik az almalékészítő, mert nincs elegendő alma, mert kivágták a fákat. Mert ha a termelőket úgy fizetik ki, hogy nem éri meg a termelés, akkor nem termelnek. De ha az értékesítő szövetkezeteken kívül a feldolgozó szövetkezetek a termelők kezében vannak, akkor azt mondják: inkább engedjük le a végtermék árát, csak fontos, hogy elnyomhassuk azt, amit megtermeltünk, ahogy szokták mondani a termelők: ha az Isten megadta, ne vesszen kárba. Ezt akartam én elmondani, igen tisztelt Ház, és nagyon kérem a képviselőtársaimat, fogadják el ezt a módosító indítványomat, mert higgyék el, ez a helyzet megoldásának a kulcsa. Itt nem lehet bankókat nyomni, meg hol ennek, hol annak a követelődző társaságnak a fizetést emelni, itt arról kell már gondoskodni, hogy végre eljusson a termék oda, ahol fogyasztják, és ne kerüljön a szemétre, amiért egyszer már megdolgoztak. Köszönöm szépen. (Taps.) (11.50)