Kis Zoltán (SZDSZ)

1992. december 16.

DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen, Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Szilasy György és Zsiros Géza - akit most ismét nem látok a teremben - hozzászólt ahhoz az általános vitához, amit elkezdtünk kedden, a késő esti órákban. De ők akkor nem voltak itt. Feltételezhetően abból ered az a pontatlanság, ami a hozzászólásaikat jellemezte. Valamint most már Seszták úrnál is vélem felfedezni a felületes olvasás hiányosságait, ugyanis nem arról beszélnek, amit ez a törvény rendezni kíván. Beszélgetnek arról, hogy milyen társadalmi, szociológiai problémák merülnek fel az átmeneti törvény végrehajtásában. Mindenki tudja. Az élet minden területén merülnek fel törvénysértések, problémák, amelyeket megfelelő jogszabályi rendezéssel lehet kordában tartani. Erre nézve van Büntető Törvénykönyvünk, van Alkotmányunk és vannak különböző törvények, amelyek meghatározzák azt a szankciórendszert, ami a törvénysértéshez kapcsolódik. Mit teszünk ezzel szemben? Kipécézünk egy területet. Szilasy úrnál kedvelt terület a Rádió, Televízió, most a tsz-elnökök is még ide tartoznak. Seprűs módszer. Természetes, lehet ezt is játszani megfelelő keretek között, csak ehhez meg kell találni azt a társaságot, akikkel együtt az ilyen jellegű törvényeket el tudja fogadtatni. Ehhez én nem tudok asszisztálni! De természetesen szíve joga, hogy két-három emberrel egészítse ki a volt megyei tanácsból átalakult földművelésügyi hivatalokat, akik természetesen jól képzett, pártsemleges, vagy kicsit orientált úriemberekből állnak, esetleg még egyenkabátot is húznak, és elindulnak munkájukat végezni annak érdekében, hogy a gátlástalan, féktelen terror útjára tévedt tsz-elnök fosztogatókat megfékezzék. Ez is egy teljesen elfogulatlan megállapítás, tényekkel megalapozva. Mit ne mondjak, ez belefér a jogállamiság elveibe. Láttunk már ilyet korábban is, csak azt proletárdiktatúrának, meg szocialista demokráciának, meg nem tudom minek, munkahelyi demokráciának hívták, és még sokfajta jelzővel ellátott demokrácia volt, amiben voltak ilyen megnyilvánulások, csak az máshova volt címezve. Ez most visszajön. Demokrácia, demokrácia! Én a jelző nélkülire tettem az esküt 1990-ben. Remélem, vannak, akik még ezt tartják! Így ezzel a nézetegyüttessel nem nagyon tudok egyetérteni. De nem is ez itt a fő probléma! A fő probléma az, kedves képviselőtársaim, hogy olvassuk már el figyelmesen az előterjesztők törvényjavaslatának indoklását is! Mert az indoklás és a rendelkező rész nem ugyanaz, sem szabályozásban, sem feltételrendszerében. Az indoklásban találkozunk olyan kifejezéssel, amivel egyet tudunk érteni, hogy jelen törvény semmiben nem kívánja a cégbíróságok és az igazságszolgáltatás bármely szervének jogkörét csorbítani, mindössze jelzési, szignalizációs lehetőséggel ruházza fel a megyei földművelésügyi hivatalokat. Igen, ezzel felruházza, ettől majd jobban fognak működni a cégbíróságok, feltételezhetően. Nem fognak jobban működni! Mert ugyanannyian maradnak, mint most; ugyanazzal az infrastruktúrával rendelkeznek, mint most; és ugyanúgy veszik majd a jelzést, mint most. Az más dolog, hogy szép politikai megfontolásokból a törvényben vannak olyan kitételek - erre Glattfelder Béla, Vastagh Pál képviselőtársaim és voltam szíves én is annak idején hivatkozni -, amik nem nagyon férnek bele abba a politikasemleges deklarációba, ami azt mondaná, hogy egyenlő mércével mindenkit. Mert éppen a kisgazdapárti képviselőtársam, Szabó Lajos fejtette ki még a délelőtti órákban, kedden, hogy bizony, vannak ÁFÉSZ-ek, vannak ipari szövetkezetek, egyéb szövetkezetek. Azokra is vonatkozik ez a törvény, ott is lehetne esetleg vizsgálódni, mert van törvénysértés bőven. Bizony van! De azok nem állnak annyira közel a szívünkhöz, mint speciel a tsz-elnökök, mert most éppen ez a soros garnitúra, akiket ide kell hozni, és kicsit meg kell fegyelmezni, mert borzasztóak. Nem akarom őket védeni! Félre ne értsenek, egyáltalán semmi közöm ehhez a csoporthoz! Azt azonban tisztán kell látni, ha eleve megbélyegző jellegű törvényeket hozunk bizonyos körre - mert az a mi politikai nézetrendszerünkkel nem szimpatizál, vagy ne adj úristen, hátráltatja azokat a csodálatos gazdaságátalakítási programgondolatainkat, amivel elindultunk, nem mi, hanem kormányzati oldalon, amely ezt a formációt, hogy szövetkezet, kifejezetten még a tudatból is el akarja tüntetni, nem még a valóságból, akkor igen. Ezen az oldalon nem egészen ez a helyzet. Ezért nem tudunk az ilyen dolgokkal azonosulni. Azt mondja Zsiros Géza barátunk, hogy nem szeretnek az emberek bíróságra járni, kiteszik magukat a nagy procedúrának, ezért jó ez a megoldás, hogy a földművelésügyi hivatalok vizsgálódjanak. Megbocsátható, mert Zsiros Géza nem jogi doktor. Agrárdoktor, úgyhogy nem veszem annyira a lelkemre. De egy jogásztól már csúnyábban áll, amikor azt mondja, hogy a Cégbíróság jeles. (Dr. Zsiros Géza belép az ülésterembe.) Jaj, de jó, hogy visszajöttél. Köszönöm szépen. A cégbírósági eljárás nem azt jelenti, hogy a felperes és alperes egymással pereskedik és majd a szerencsétlen bejelentő, a Cégbíróság előtt próbálja az igazát védeni. (17.30) Nem erről van szó. Itt nincs peres eljárás. Itt arról van szó, mint a földművelésügyi hivataloknál lenne esetleg: van egy bejelentés, és az alapján a Cégbíróság eljár, és megvizsgálja a dolgokat, slussz-passz. És a Cégbíróság saját hatáskörében megteszi az intézkedéseket a törvény adta kereteken belül. De ehhez már a bejelentőnek semmi köze nincs. A bejelentőnek nem kell ott lenni, nem kell tárgyalásokra járnia, és nem kell különböző beadványokat szerkeszteni, és ne adj+ úristen, bizonyítékokat kreálni. Azt majd a bíróság lenne köteles és hivatott elbírálni. Tehát alapvetően félreértjük a dolgot, amikor ezt, mint indokot hozzuk föl azzal szemben, hogy: hú de csodálatos dolog lesz, ha most egyszerűen egy olyan hivatal vesz át igazságszolgáltatási feladatköröket, amely sem most, sem pedig a jövőben - legalábbis remélem - nem lesz ilyen jogkörrel alkotmányjogilag felruházható, mert akkor az államhatalmi ágak szétválasztásáról - mint ahogy erre Vastagh Pál is utalt - megfeledkezhetünk, és a jövőre nézve azt mondjuk, hogy egy struktúra van, abban egy király - és aztán futás, mindenki lefelé! Lehet ott jó gazdaságot csinálni, Chilében is tudtak, csak nem tudom, hogy menynyire érné meg, és azt sem tudom, hogy erre van-e fölhatalmazásunk. Vigyázni kell ezzel, kiváltképp akkor, amikor ugyancsak kedden délelőtt hangzik el, hogy a forradalomnak forradalmi intézményekre van szüksége, és a forradalmi intézményeket nekünk kell megteremteni. Gyerünk, csináljuk meg, de ne így! (Juhász Pál közbeszólása: Éljenek a kommunisták!) Igen, erre utaltam; akkor azt mondtam, hogy ez egy kommunista forradalomban, egy proletárdiktatúrában természetesen elfogadható, de nekünk ez nem volt szájunk ízére való, és önöknek sem, ezért óvakodnék az ilyen jellegű törvénykezési szisztémától. Azt mondja Zsiros Géza - nagyon helyesen -, hogy fizikai képtelenség ellátni a beadványok kivizsgálását cégbírósági szinten. Teljesen igaza van, mert két cégbíró van az én megyémben és gondolom a többi megyében sem szaladgálnak nyolcasával-tizesével. És hogy fölismerhettük volna korábban is, és be kellett volna ezt a törvénybe tenni. Igen, be, akkor, amikor hoztuk azokat a törvényeket, amelyek a bíróság fölülvizsgálati hatáskörét kiszélesítették. Hogy a bíróságokról is gondoskodjunk! Mert nagyon helyes volt az a törekvés - és csak ezt szabad nekünk a jövőre nézve is folytatnunk -, hogy az ilyen jellegű igazságszolgáltatási felülvizsgálati eljárásokra kizárólag a magyar bíróságokon keresztül kerülhet sor. Ilyen a közigazgatásban már bekövetkezett, ilyen a csődeljárásoknál, fölszámolási eljárásoknál bekövetkezett. Ilyen a cégek közötti elszámolásban, megyei bírósági szinten, gazdasági kollégiumnál bekövetkezett. A felügyeletnél a cégbíróságokon keresztül bekövetkezett. Nagyon helyes! De lépést tartott-e ezzel ezeknek a szervezeteknek a fölépítettsége, az ellátottsága? Nem tartott lépést. Tegnapelőtt este ezt is elmondtam - voltunk vagy tizenöten, családias hangulatban. Nagyon sajnálom, hogy most azok nincsenek itt, akik akkor itt voltak. Amikor arról volt szó, hogy egy évvel ezelőtt az igazságügy-miniszter úr felé már voltam bátor egy interpellációt benyújtani, hogy ezek a bíróságok a jelenlegi állapotukban elbírják-e majd ezeket a plusz terheket, nem kellene- e ezeknek segítséget nyújtani? Akkor azt mondta az igazságügy-miniszter úr, hogy: nem tudunk ebben lépni, nincs több pénz, nincs több hely; ez van, így kell nekik dolgozni. Én nem vettem tudomásul a választ. A Ház onnansó része tudomásul vette, most meg visszaköszön a dolog, hogy húha, probléma van, mert nem tudják csinálni. Bizony, nem tudják, de ha az FM-hivatalokon keresztül akarjuk, akkor sem fogják tudni, legfeljebb összekeverjük a szezont a fazonnal, és egy kaotikus állapot keletkezhet, amely alkotmányjogilag erősen kifogásolható. Zsiros Géza úr utolsó kiáltása a jogalkotás terén ez a törvény. A mi kiáltásunk is lassan már az utolsó lesz a jogállamiság és az alkotmányos demokrácia terén, ha így folytatjuk. Félreértenek, amikor arra gondolnak, hogy itt az aggályoskodó ellenzéki képviselők arról beszélnek és azért beszélnek, mert védeni akarnak egy korrupt, egy rohadt, egy velejéig lejáratódott szűk klikket. Nem erről van szó! Mi nem klikkérdekekben és nem a gazemberek védelmében beszélünk, mert gazemberek az élet valamennyi területén vannak, de az ő velük szembeni eljárásnak a formáit nekünk olyan keretek között kell megteremteni, amelyre a parlamentáris demokrácia szabályai és a jelenlegi magyar Alkotmány bennünket feljogosítanak. Ez kettőnk között az áthidalhatatlan gát, ennél a törvénynél is. Ezt nem tudjuk, egyszerűen+ (Cséfalvay Gyula közbeszól.) Nem ezt akarjuk, kedves Gyula bátyám! Én nagyon örülök az ön fölvetésének, de ezzel a jelenlegi előterjesztéssel nem tudjuk megcsinálni. Kedves Képviselőtársam! Akkor tudjuk ezt megfelelően ellenőrzött keretek között folytatni, ha megfelelően biztosítjuk, hogy az ügyészségek a törvényességi felügyeleti jogkörükben járjanak el - és ehhez adunk embert is, meg adunk ehhez pénzt is, és ugyenezt a cégbíróságok felé is, mint fölhatalmazott szervek felé megtesszük. Ebben kellene nekünk itt gondolkodni, és erre kellene nekünk odafigyelni, amikor egy-egy költségvetési tételnél ezek megjelennek. De ne kreáljunk újabb szerveket, mert ezek részben pénzbe kerülnek, részben szakemberünk sincs rá, és ami a legnagyobb aggályom - és ezt most már százötvenedszer mondom -, nincs rá alkotmányjogi fölhatalmazottságunk, és így nekünk ezt nem is szabad megteremteni, még akkor sem, ha az indokolás világosan kimondja, hogy miről van szó. Ha kivesszük a törvényből azokat az - énszerintem alkotmánysértő - megnyilatkozásokat, amelyek benne foglaltatnak, és csak azt hagyjuk meg, ami az indokolásnak is megfelel - erre tettem egy javaslatot -, akkor viszont nem tettünk semmit. Semmit nem tettünk, kedves Zsiros Géza! Ugyanazt az állapotot, ami most van, konzerváljuk, legfeljebb még a megyei földművelésügyi hivatalokhoz fölveszünk három vagy négy embert, és kapnak státuszt, és járkálnak a szövetkezetekben. Tehát rossz helyről indulunk, rosszul fogjuk meg a dolgokat, és ezt valahogy nekünk közös nevezőre kellene hozni, és végre el kellene már dönteni, hogy melyik irányban, hogy próbálunk indulni. Hány levelet kapsz? Nagyon sok levelet kapsz - én ugyanannyi levelet kapok, ugyanannyit, hidd el, ugyanannyi problémával, az élet számos területéről. A leveleknek a megválaszolása és a levelekben jelzett problémáknak nem az a megoldása, hogy azonnal ráugrunk, és akkor azon gondolkodunk, hogy hogyan lehetne ezt úgy megoldani, új törvényt csinálunk. Nem! A végrehajtás terén kell! (Horváth Lajos: Miért ne lehetne a törvényt módosítani?) A létező és szociológiailag Juhász Pál által remekül jellemzett, félresikerült, faramuci törvényeinknek a végrehajtása+ - akár tetszik, akár nem, a törvény adta kereteken belül kell megoldani, még ha az annyira fájdalmas is nagyon sokunknak, és nagyon nehézkes. Ilyen körülmények között meg pláne az. Én nem kívánok már ebben a vitában többet szónokolni, mert különösebb, nagyobb értelmét nem látom, mert meggyőzésre vajmi kevés remény van. Csak arra kérném legalább a jogász képviselőket, hogy azért a tanult szakmájuknak megfelelően próbáljanak már ehhez a törvényhez viszonyulni, és a kormányzati oldalon lévő erőket meg arra, hogy a Kormány felé gyakoroljanak igenis nyomást annak érdekében, hogy ezeknek a törvényeknek a megfelelő végrehajthatósága az igazságszolgáltatás rendes útján valósulhasson meg, amelynek a feltételrendszerét, innen, ellenzéki oldalról nagyon nehéz megteremteni, de ha lesz ilyen jellegű javaslatuk, ahhoz a támogatást mindenféleképpen örömmel fogjuk megadni. Nagyon szépen köszönöm. (Kis taps a bal oldalon.)