Kulin Sándor (MDF)

1992. december 16.

DR. KULIN SÁNDOR (MDF): Az jutott ezzel kapcsolatban az eszembe, hogy annak idején, amikor az első kárpótlási törvényt, majd pedig ezt az átalakulási törvényt hoztuk, akkor folyosói beszélgetésben képviselőházunk egyik illusztris tagja - akit nem akarok megnevezni, nem azért, mert ellenzéki volt, de itt most nem reklámot akarok csinálni - azt mondta, ő attól fél, hogy ezzel a törvénnyel még komoly gondok lesznek és sok baj lesz, de nincs semmi baj - mondta a maga ironikus módján -, mert a jogászság és az ügyvédség, mint húzóágazat, majd kihúzza az országot a bajból. Ezzel kapcsolatban szeretném azt mondani: ne adjuk meg ezt az esélyt, eltekintve attól, hogy erre igazán tényleg fizikai lehetőség sincs, hanem hogyha egyszerű módon segíthetünk, és egy csomó bírósági és egy csomó jogi utat ki tudunk küszöbölni azzal, hogy biztosítunk részvételi lehetőséget a jogsértő embereknek a közgyűléseken, akkor ezt adjuk meg. Itt elverhetik most egymáson a port, hogy ki a hibás azért, hogy ez a törvény annak idején nem olyanra sikerült, mint amit elvártunk tőle és a gyakorlatban, a kivitelezésben nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Tisztelt Képviselőtársaim! Az ország lakossága nem ezt kéri tőlünk számon, és mégis abból abból induljunk ki, hogy mi volt a törvényhozói szándék, és ezt felismerve próbáljuk meg közösen helyrehozni még azt, amit ezzel kapcsolatban lehet. Ezért nemigen tudom elfogadni azokat az aggályokat sem, hogy ez most a jogbiztonságot sérti, ha egy határidőt módosítunk. Az egyik fél az nagyon ismerte a lehetőségeket, a másik fél egyáltalán nem ismerte a lehetőségeket - ez egy kicsit olyan, mint az ipi-apacs játék, aki hamarabb odaér, lecsapja, a többi az pedig arról kódul. Nem, kérem szépen, a törvényhozói szándék az, hogy adjuk meg az egyenlő esélyeket és a lehetőséget mindenkinek. Ezért én arra kérem, hogy ne ilyen címkéző egyoldalúsággal közelítsük meg a dolgokat, és most elővesszük, hogy az odamenő jogszakértők milyen ruhában mennek, milyen régi szellemet képviselnek, hanem, hogy a jelen helyzetben mit tudunk javítani a körülményeken. Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.)