Szigethy István (SZDSZ)
DR. SZIGETHY ISTVÁN (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Attól tartok, hogy ez a néhány mazochista képviselő, aki még mindig itt ezzel a vitával tölti az idejét, értelmesebb dolgot is csinálhatna. Ugyanis azt hiszem, hogy ennek a törvénynek egy rendkívül fontos oldalát még senki meg nem kérdezte. Én odamentem Isépy Tamás államtitkár úrhoz az előbb, mondtam, hogy provokálni fogom. Mondta is, hogy itt is marad addig. De kénytelen volt - sajnos - 6 órára elmenni, ezért én őt most itt kimentem. Tudniillik senki meg nem kérdezte az igazságügyi tárcát eddig, és az igazságügyi tárca nem nyilatkozott, hogy tud-e valamit kezdeni a Cégbíróság ezzel a közreműködéssel. Mert ha nem, akkor minek vagyunk itt? Azt mondta nekem, hogy holnap az alkotmányügyi bizottságban a minisztérium képviselője erről részletesen ki fogja fejteni az álláspontját. De hát nyilván én erről most többet nem beszélhetek, hiszen nem lenne ildomos, hogy a beszélgetés többi részéről bármit is most elmondjak. Itt már többen fölvetették azt a kérdést, hogy egy csapnivalóan rossz törvényről van szó. Ez így igaz. Egyetértek Szilasy György képviselő úrnak azokkal a megjegyzéseivel, hogy igen nehezen érthető törvény. Én úgy gondolom, kicsit optimista volt ezzel, hogy nehezen érthető. Egyetértek Szilasy Györggyel abban is, hogy zavaros szövegről beszél. Ez is biztos, így van. Csak meg szeretném jegyezni, hogy az alkotmányügyi bizottságban egy ilyen korábbi kozmetikázásnál, amikor egy országgyűlési határozat született, a Földművelésügyi Minisztériumnak a képviselője arról beszél, hogy már négy kötet magyarázat készült ehhez a törvényhez. (18.10) Én azt hiszem, hogy a Polgári Törvénykönyvhöz ennyi nem készült, pedig az valamivel fontosabb jogszabály és bonyolultabb kérdéseket rendez. Ha egy törvény ilyen, akkor az a törvény csapnivalóan rossz. Lelke rajta, aki ezt megszavazta, aki olyan módosító indítványokat tett bele, amelyek ilyenné tették. Az eredeti koncepció felborult, hadd ne mondjam, ha valaki előre látja tettének következményeit, de könnyelműen bízik azok elmaradásában, azt is büntetőjogilag lehet értékelni, itt pedig a mai - kezdek átmenni ebbe a témába, elnézést - ülésen Seszták László is többek között beszélt arról, hogy előzetesen bizony ő jelezte, hogy milyen gondok várhatók, aztán könnyelműen bíztak ezeknek az elmaradásában. Kis Zoltán beszélt arról, hogy jelezte a cégbíróságok megerősítésének az igényét, ebből semmi sem lett. Van egy helyzet, van egy rossz törvény, amelyet azt hiszem, hogy a legjobb tévékommentátorok és rádiókommentátorok sem tudtak volna jobban megmagyarázni, mint azok a jogászok, akik maguk sem tudtak. Hogy ez így született meg, lelke rajta, aki ezt így csinálta. De ezért másban keresni a felelősséget azt hiszem, aligha lehet. Ebben a helyzetben előállt egy ötlet, hogy talán ezt az elment hajót valahogy meg lehetne állítani, talán az elrontott eljárásokat meg lehetne javítani. Azokat az embereket, akik nem éltek a saját jogaikkal, talán még utólag ezekre föl lehetne világosítani, és még sorolhatnám egy csodatevő módszerrel. Mi ez a csodatevő módszer? Nagyon sok mindent már beszéltek, hogy a közigazgatás bevonása ebbe a kérdésbe mennyit érhet, alkotmányossági szempontból ezzel milyen aggályok vannak stb. Ezzel nem kívánok foglalkozni, ezt már sokan elmondták. Csak azt szeretném megjegyezni, hogy mostanában képviselői indítványok körében a szocialista forradalom utáni forradalmi romantika egyes elemei kezdenek nagyon felelevenedni. Ennek egy rendkívül fontos összetevője az, hogy a jogtudat természetes, a szocialista öntudat mindent pótolhat, nincs szükség ilyen szakmára. Szóba jött, hogy Magyarországon is voltak ilyen gondok. Szeretném jelezni, hogy Albániában odáig eljutottak, hogy a jogászképzést is megszüntették, mert minek? Szeretném jelezni, hogy a cégbírósági munkához nemcsak jogi végzettség szükséges, hanem bírói, ügyészi szakvizsga is. Ezt gyakorlat előzi meg. Az ügyészi munkánál, a törvényességi felügyeleti munkánál, általános felügyeleti munkánál szintén szakvizsga igényeltetik, és nemcsak egy meg nem magyarázható, mert alapjaiban rossz törvény valamilyen szintű ismerete, hanem ennél átfogóbb jogi ismeretek. Általában illik ismerni a polgári jog általánosabb összefüggéseit. Illik ismerni az eljárási jogszabályokat és még sorolhatnám. Éppen ezért egy alapvetően fontos kérdés, hogyha ezt a közreműködést meg is valósítanák, mit kezd vele a cégbíróság? Ez a közreműködés ötletek feldobása, nemcsak nehezíti-e a helyzetét, mert olyan kérdésekkel is foglalkozhat, amelyekkel feltétlen nem kellene, mert egészen egyszerűen nem megfelelően képzett emberek terjesztenek elő olyan indítványokat, amelyeket egyébként nem terjesztettek volna elő az érdekeltek, mert nem is jutott eszükbe, és a cégbíró nem tud vele mit kezdeni, mert szakszerűtlen. Tehát itt Cséfalvay Gyulának a felvetése, amelyben reagált Kis Zoltánra, ez a megoldás. Itt valóban működik a törvényességi ellenőrzés, működik a felügyelet, működik a Cégbíróság. Ezeket a szervezeteket, ahol biztosított a szakszerűség és biztosított a pártatlanság, kellene olyan formában tehermentesíteni vagy belső átcsoportosításokat végezni, hogy erre ők alkalmassá válhassanak, jobban, mint most. Most is alkalmasak egyébként. Tehát a megoldás ez. De semmiképpen nem lehet a megoldás, hogy képviselői ötletek, akár a földrendező bizottságokkal kapcsolatos első előterjesztés, ahol teljesen laikus emberek saját maguk szabályozták volna még az ügyrendjüket is, és emberek sorsáról, vagyonáról dönthettek volna bármiféle fölkészültség nélkül, itt is valami hasonlóról van szó: nincs garantálva az, hogy a földművelési hivatalok erre föl lennének készülve. Nem erre valók. Tehát az az ötlet, hogyha ők ebbe a munkába beszállnának, valamilyen tevékenységet itt még végeznének, ez egyszerre valami csodatevő módon megoldaná ezt a rendkívül elrontott helyzetet, ez egyszerűen illúzió. Éppen ezért én feltétlenül ragaszkodom ahhoz, és feltétlenül szükségesnek tartom, hogy az Igazságügyi Minisztérium nyilatkozzék meg, tud-e bármit kezdeni ezzel a javaslattal, mert egyébként fölöslegesen töltjük itt az időnket. (Taps.)