Glattfelder Béla (Fidesz)
GLATTFELDER BÉLA (FIDESZ): Nagyon köszönöm, Elnök Úr! Több dologról szeretnék beszélni; elsősorban olyan kérdésekről, amelyek tévedések voltak. Például: Cséfalvay Gyula, idős barátom és képviselőtársam említette, hogy egyes tsz-elnökök a falugyűlésen azt mondták, hogy a tsz-hez nem érkezett be földigénylés. Ezt teljes joggal tették. A tsz-hez nem érkezik be földigénylés; az 1. számú kárpótlási törvény szerint a földigénylések a kárpótlási hivatalokhoz érkeznek be, és amennyiben a szövetkezetek be akartak tekinteni ezekbe az igénylésekbe, akkor általában az történt, - amit a szövetkezetek nagyon kifogásoltak -, hogy a Kárpótlási Hivatal nem engedte meg, hogy a szövetkezetek beletekintsenek ezekbe az igénylésekbe. A 4. számú kárpótlási törvény szerinti földigény pedig a polgármesteri hivatalhoz fut be, tehát itt nem törvénysértésről van szó, hanem egyszerűen egy tény közléséről. A másik: Kulin Sándor képviselőtársam határidő-módosításról beszélt. Nos, ez a törvényjavaslat, amiről most tárgyalunk, semmiféle határidő-módosításról nem szól. Talán a tévedését az okozza, hogy a törvényjavaslat 3. §-a megemlíti - idézem: "Ha a szövetkezet az e törvényben előírtakat 1992. június 30., illetőleg 1992. december 31. napjáig nem teljesíti, azt követően is köteles azoknak eleget tenni." - Ez nem a határidő meghosszabbítása+ Ugyanis, ha Kulin Sándor képviselőtársam figyelmesen elolvasná az átmeneti törvényt, akkor annak 52. §-ának (2) bekezdésében azt találja, idézem: "Ha a szövetkezet az (1) bekezdésben előírt határidőt elmulasztja, a Cégbíróság a törvényességi felügyeleti jogkörében biztosított intézkedéseket alkalmazza." Ez nagyon sok minden lehet: megsemmisíti a törvénysértő határozatot, új határozat hozatalára kötelezi a szövetkezetet; annak ellenére is esetleg, hogy egyébként a határozat meghozatalára szánt határidő már lejárt - és a többi, és a többi+ Meghosszabbíthat határidőket, és amennyiben ilyen módon sem tudja a törvényességet helyreállítani, annyiban a szövetkezetet a cégjegyzékből törölheti. Tehát ez a törvény nem szól határidő-módosításról - ennyiben tévedésben volt. Más törvényjavaslattal kapcsolatban a képviselőtársak említettek határidő-hosszabbítást, azonban felhívom képviselőtárs figyelmét arra, hogy az Alkotmánybíróság a Zsiros Géza által már előbb említett határidő-módosításokhoz hasonlóan, ilyen határidő-módosításokat alkotmányellenesnek fog minősíteni, ha elé kerülne az ügy. Ugyanis ez sérti a jogbiztonságot, amelyről egyébként már Vastagh Pál képviselőtársam is beszélt. Kulin Sándor képviselőtársammal viszont vitát kell hogy kezdjek egy kérdésről: ő ugyanis azt mondta - egyrészt tévesen -, hogy én azt kifogásolom, hogy a hivatal tanácsokat osztogat a szövetkezeti közgyűlésen. Én nemcsak ezt kifogásolom; hanem általában a részvételét és a jelenlétét is kifogásolom. Méghozzá pont azon elvek alapján, amelyekről Zsiros Géza beszélt: a tulajdon szentségének, a tulajdon védelmének az elve alapján! Ugyanis a szövetkezet az a szövetkezeti tagok tulajdona; és hogy a tulajdonnal kapcsolatban milyen döntéseket hoznak, az teljesen az ő magánügyük. Hogy valakit beengednek-e egy ilyen közgyűlésre vagy sem, az az ő magánügyük. Na most, hogy érthető legyen, hogy ez miért fontos, hadd mondjak egy példát! Gondolják el a tisztelt kormánypárti képviselőtársak, hogy a házastársukkal alakítanak egy betéti társaságot, ahol egyikük a beltag, a másikuk a kültag, és a tulajdonukkal a betéti társasággal kapcsolatos döntéseket, mondjuk, a hitvesi ágyban próbálnák meghozni, milyen irritáló lenne, ha valamely hivatalnak a képviselője ott tiszteletét tenné és esetleg részt venne az ügyek meghozatalában. (Dr. Zsiros Géza közbeszól: Az a cél, hogy segítsük a közgyűlésen a tagokat.) Na most, a Seszták László képviselőtársam által elmondottakról+ Ő azt mondja, hogy a sajtó semmiféle tájékoztatást nem adott ezekről a törvényekről. Na most, ez szintén tényszerűen, nem igaz. Most sajnos, egyetlenegy corpus delicti van a birtokomban, a HVG egyik különszáma, amelyik ezen törvényekről beszámol; de például a Magyar Hírlap is közölte ezeket a törvényeket - sőt, mi több: külön kárpótlási sarok jelent meg ebben az újságban. A teremben jelen levő Lovászy Csaba államtitkár úr és Sepsey Tamás államtitkár úr együttműködésével egy olyan kiadványt készített ez az újság, amelyik a kárpótlási törvények végrehajtását, azt hiszem, nagymértékben előmozdította. De említhetek más napilapokat is: például az Új Magyarországot, amelyik szintén ezt a törvényt közölte - és az összes megyei lap is; ahogy itt közbevetik. - Tehát, amit Seszták László képviselőtársam mondott, az nem igaz. (Közbeszólás: Egyébként ez nem állja meg a helyét!) Azonban egy nagyon fontos elvi kérdés is felvetődik itt; hogy vajon, hogyan kell megítélni azt - amiben én egyébként egyetértek Juhász Pállal -, hogy nagyon alacsony a jogi műveltsége, képzettsége a nemzet nagy többségének, és mik következnek ebből+? Semmiképpen nem következik az - azt hiszem -, hogy állandóan tévéműsorokban és rádióműsorokban kellene ezeket a törvényeket bemutatni és magyarázni. Egyébként ez a két média a legkevésbé alkalmas arra, hogy ezeket a törvényeket megértesse; hiszen ezek időben elmúló közléseket adnak. Ugyanis ahogy elmondta az interjúalany valamelyik információt, rögtön egy másik információ jön - anélkül, hogy lehetősége lenne a hallgatónak vagy a nézőnek arra, hogy ezeket az információkat pontosan rögzítse, esetleg vissza tudja őket keresni - amennyiben magnóra nem veszi fel, vagy videóra nem veszi fel. Sokkal alkalmasabb az ilyen információk átadására a nyomtatott sajtó vagy a különböző nyomtatott kiadványok. Most, bármilyen mennyiségű információval próbálunk ellátni bizonyos közegeket, hogyha az a közeg az információk befogadására nem alkalmas. Meggyőződésem szerint, az érintetteknek egy nagyon jelentős része eleve ilyen volt, akivel a mai módszerekkel semmiféle módon nem tudjuk befogadtatni ezeket az információkat. Vannak lehetőségek arra, hogy ezt megtegyük; ezt pedig úgy hívják, hogy a szaktanácsadói szolgálat - amelynek a kiépítése, szerintem, egy rendkívül fontos feladat. És én nagyon boldog lennék akkor, hogyha a Földművelésügyi Minisztérium a mezőgazdaság-fejlesztési alapból a következő évben - vagy bármilyen más forrásból - lehetőséget teremtene arra, hogy Magyarországon felállhasson a szaktanácsadói szolgálat. Hiszen, gondoljuk el, hogy ez a törvény a legkritikusabb kérdéssel húsz paragrafusban foglalkozott. Hogyha valaki tényleg kivitt valamilyen fontos vagyontárgyat vagy valamilyen más módon magángazdálkodóvá vált, akkor nem húsz paragrafussal kell majd szembenéznie, hanem hússzor húsz törvénnyel és jogszabállyal majd; de ezerszer több kérdéssel kell majd szembesülnie. (18.30) Olyan adójogszabályokkal, amelyek nemhogy évenként, de még gyakran évközben is változnak pénzügyminiszteri rendeletekkel. S hogyha ez a szaktanácsadói szolgálat nem fog fölállni, akkor ezek az emberek tömegesen fognak tönkremenni, és el fogják veszíteni azt is, amit most kivittek. Hadd mondjak el egy példát. Az egyik településen, ahol nemrégiben jártam, ott találkoztam olyan volt szövetkezeti tagokkal, akik traktorosként dolgoztak ebben a szövetkezetben, kivitték a traktort, majd utána bérszántással foglalkoztak magánvállalkozásban. De mivel semmiféle fogalmuk nem volt az adózási jogszabályokról, az összes költségüket elfelejtették számlázni, elfelejtették gyűjteni ezeket a számlákat, nem könyveltek. Természetesen a bevételeik rendre könyvelve vannak, ha nem is náluk, akkor azoknál mindenképpen, akik számára a bérszántást végezték, hiszen azok lehet, hogy jobban képzett gazdák voltak, és azok szépen eltették ezeket a számlákat, és le is könyvelték, amelyek a bérszántásra vonatkoztak. Lévén, hogy ők majd leírhatják - tehát csökkentik az adóalapot, mint költséggel. Ezek az emberek ebben az egy évben többet vesztettek, mint a kivitt traktor értéke. Azt hiszem, hogy a földművelésügyi kormányzatnak lenne a feladata, és ebben mi teljes mértékben partnerek vagyunk, hogy ezeket a problémákat a jövőben el tudjuk kerülni. Úgyhogy kérem, ezt jegyezzék meg, és amennyiben majd évközben újra lehetőség nyílik arra, hogy ezzel kapcsolatos nézeteinket kifejtsük, hogy ebben valamilyen segítséget nyújtunk, akkor ezt nagyon szívesen meg fogjuk tenni. Szilasy György képviselőtársam is tévedésben volt több kérdésben. Örültem volna, ha Sárossy László államtitkár úr cáfolta volna azt a kijelentését, miszerint a szövetkezeti törvényeket senki nem magyarázta el az érdekelteknek, hiszen éppen a Földművelésügyi Minisztérium volt az, amelyik nagyon helyesen lelkes kis csapatával járta körbe az országot, és ahol csak lehetett, ahol erre igény volt, és ahova el tudtak menni, ott előadásokat tartottak, és próbálták elmagyarázni ezeket a törvényeket az érdekelteknek. De nagyon sok képviselőtársam is, ellenzéki, kormánypárti és jómagam is megpróbáltunk ebben a felvilágosító munkában részt venni. Természetesen a lehetőségeink korlátozottak, de azt hiszem, hogy nem kellene ezeket az embereket azért, mert talán a próbálkozásaink sikertelenek voltak, senkiknek nevezni. Tisztelt Képviselőtársaim! Többen említették a félretájékoztatás esetét is. Azt hiszem, hogy volt ilyen. Amennyiben ez bizonyítható, annyiban ez jogalapot szolgáltat az érdekelteknek arra, hogy jogi útra tereljék az ügyüket. De vannak olyan félretájékoztatások is, amelyek jogi problémát nem vetnek fel, annál több politikai és erkölcsi problémát. Egyet hadd idézzek csupán az illusztráció kedvéért, ez egy, a Népszabadságban 1992. október 29-én megjelent cikkből vett idézet, a cikket Zsiros Géza jegyezte. A következőt írja ebben a cikkben a képviselőtárs: "Az átmeneti törvényhez benyújtott módosító indítványomat a Parlament alkotmányügyi bizottságának ülésén kialakult érveket elfogadva, már több mint két hete visszavontam." Itt erről a javaslatról van szó, amelyik ma is a napirendünkön szerepel, az itt leírtakkal szemben valójában nem került visszavonásra. Alig pár sorral lejjebb a képviselő úr azt írja, bár ő itt magát most a szövetkezetek nagy ellenfelének próbálta bemutatni, hogy - idézem: "Emellett hitem és meggyőződésem szerint a szövetkezetekre alakuló, formálódó új társadalmunkban is szükség van." Sokan mondják, hogy a tudatot a lét határozza meg, van, amikor a publikáció helye határozza meg. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)