Pál László (MSZP)

1992. december 16.

PÁL LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm, Elnök Úr! Körülbelül belefér. Az az érzésem, hogy két törvényről beszélünk. Az egyik, amelyik éppen napirenden van, a szövetkezetek és gazdasági társaságok feletti törvényességi felügyelet gyakorlása című törvény; és egy másik, ami már régen volt napirenden, el lett fogadva egy évvel ezelőtt, a szövetkezeti átmeneti törvény. A kettő egyszerre van napirenden. És egyszer lesz még számos más, most tárgyalandó törvényjavaslat is, tulajdonképpen ennek az átmeneti törvénynek a kapcsán került elő. Nincs másról szó, mint a saját magunk által meghozott rossz törvényről. Azt kritizáljuk új törvényjavaslatok előterjesztése útján, új megoldások keresése útján, az abban elkövetett hibáinkra keresünk új módszerekkel valami választ. Persze, hogy mi a hiba azokban a törvényekben, azt különböző módon ítéljük meg, és ha jól értem, a patkó két oldalában más-más felfogásban közelítünk az átmeneti törvény hibáihoz és annak következményeihez. Olvastam olyan MDF-es véleményt nem túl régen, amelyik azt mondta, hogy a rendszerváltás egyik pozitív öröksége a sikeresnek mondható magyar mezőgazdaság, nem problémamentes, de sikeres magyar mezőgazdaság. Ugyanilyen forrásból olvastam nem túl régen olyan elemzéseket is, amelyek nagyjából egybeesnek az enyémmel, hogy két és fél évvel a rendszerváltás után elmondhatjuk, hogy a mezőgazdaságunk messze van a sikerestől, és egy lefelé menő ágban van. (Bogárdi Zoltán: Abban volt!) Lefelé menő ágban volt, ez a lefelé menetel felgyorsult, méghozzá nagyon nagy ütemben felgyorsult. Azt hiszem, ez a vita is többek között arról szól, hogy az agrárgazdaságunkkal egyre inkább elégedetlenek vagyunk, nemcsak mi ebben a Házban, nemcsak a Ház mindkét oldalán, hanem az ország elégedetlen egyre nagyobb mértékben a mezőgazdaság állapotával, és ezen belül különösen azok, akik ebből éltek, vagy ebből szeretnének élni. Ugyanis szó volt már arról, hogy körülbelül félmillió tulajdonostárs volt a szövetkezetekben, de körülbelül 800 ezer ember élt a szövetkezetekből, és a szövetkezeteknek azt a vagyonát és azt a lehetőségét, amit nyújtottak, ma körülbelül kétmillió ember között kívánják az általunk tavaly év végén elfogadott törvények felosztani. Arról már különbözik a vélemény a patkóban, hogy miért romlik a mezőgazdaság állapota. Ha jól értem, a kormánypárti képviselőtársaim alapvetően azt mondják, hogy vannak objektív problémák, van az örökség, amire rendszeresen hivatkozni szoktak, vannak a tsz-elnökök, akik az ellenségei a jó magyar mezőgazdaságnak az ő véleményük szerint. És vannak azok az agrárdolgozók, akik nem kívánják tudomásul venni, hogy a politika elvárja tőlük, hogy legyenek szövetkezetellenesek. A patkó innenső oldala mintha egy kicsit másról beszélne, elismerve az objektív problémákat, és nem tagadva azt, hogy az örökség sem maga a rózsa, azért elmondja azt, hogy a jelenlegi helyzetben vastagon benne van a elmúlt két év agrárpolitikája, benne van az agrártörvény-alkotása ennek a Háznak. (18.50) Itt elhangzottak elég kemény kifejezések is. Én nem ismételném meg ezeket a kemény kifejezéseket, de nem értek egyet azokkal, akik ezt támadják, vagy tagadják ezeknek a kemény kifejezéseknek a létjogosultságát. Emlékezzünk vissza rá, hogy milyen törvényeket alkottunk eddig a magyar mezőgazdaságról. Az első törvényünk az volt 1990 júliusában, hogy megvontuk az agrártámogatások jelentős részét. Körülbelül 22 milliárd forintot söpört el az 1990-es költségvetés-módosítás a nehéz helyzetben lévő szövetkezetek támogatásából és az exporttámogatásból. Ezek után számos törvényt alkottunk arról, amelyik tiltotta a mezőgazdasági szövetkezetek vagyonával való gazdálkodást. Ma Zsiros Géza képviselő úr elismerte, hogy alkotmányellenesen tiltotta. Hozzáteszem: sikeresen. A sikert lemérhetjük a mezőgazdasági állapotok romlásában is. Az ilyen sikerekhez persze én nem szívesen gratulálok. Zsiros Géza képviselő úr beszélt arról, hogy a tulajdon szabadságának milyen nagy szentsége van. Elismerem, de kérem, hogy ismerje el a társulás, a szövetkezés és a vállalkozás szabadságát is! Ismerje el azt a szabadságot, amivel azok rendelkeznek, akik nem kívánták otthagyni a termelőszövetkezetet; bár itt - kiscserkész módjára - többen arra vállalkoztak, hogy: akarnak, nem akarnak, kivezetjük őket a szövetkezetből. Én azt hiszem, hogy ez legalább olyan - mondjuk azt - szabadságellenes lépés, mint bármi más a befelé hajtás ugyanolyan bűn volt, mint amilyen bűn a kifelé hajtás az emberek véleményével szemben. Hozzáteszem azt, hogy a mi törvényeink közé tartoznak azok a kárpótlási törvények, amelyek készülésük időszakában, majd elkészülésük után és óta, mostmár jó két éve egy bizonytalanságot okoztak a magyar falun. Kárpótlásból nem mondhatja senki azt, hogy nem tartottak előadásokat a magyar népnek, főleg a vidéken élőknek, koránkelőknek. Én úgy emlékszem, hogy az elmúlt évben minden nap találkoztam+, a kárpótlási hivatal vezetőjét - koránkelő ember lévén - rendszeresen végighallgattam, és tanultam, hogy mit kéne rendszeresen végighallgattam, és tanultam, hogy mit kéne - csinálni - ma sem értem. A szövetkezeti átmeneti törvényt a televízió, a rádió nem elhallgatta. Ahogy Glattfelder Béla említette a sajtót, az írott sajtót, én megemlítem az elektronikus sajtót, hogy már unalomig mondták, de nem ez a baj. Azért mondják, mert a politikai céljai valakinek ilyenek, szemben azzal a mezőgazdasági dolgozó réteggel, amelynek nem ez az érdeke. Ez egy abszolút helytelen alapállás. Hogy mit akarnak az emberek, arról elhangzott az, hogy számos levél érkezik önökhöz, amiben elmondják, hogy többen akadályozzák az átalakulást. Én hadd mondjam el, hogy kéne egy kísérletet csinálnunk nekünk, itt a Parlamentben, egy gentleman agreement-et kötni: elmegyünk egymásnak egymás üléseire. Én önöket meghívom az enyémekre. Állítom, hogy mást fognak hallani, mint amit az önökén hallanak. (Közbeszólás a jobb oldalon: Az biztos!) De nem azért, mert hozzám tsz-elnökök járnak, hanem hozzám ugyanúgy eljárnak azok az emberek, akik bent szeretnének maradni dolgozóként, és élni szeretnének a jövőben is egy biztonságos háttérrel, a szövetkezetben. Hozzám ezek járnak el. Jöjjenek el, uraim, az én üléseimre! Én megígérem, hogy szívesen elmegyek az önökére; és higgyék el, hogy az a hangulat, amit az önöknek írt levelek tükröznek, az egy része az országnak. Van az országnak egy másik része, amelyik az ellenkező hangulatot képviseli. Hadd mondjam el, hogy ez az átalakulási törvény, amelyik - mondom, a háttérben napirenden van - tavaly augusztusban úgy indult, hogy a Kormány beterjesztett egy javaslatot, amelyikben azt mondta, hogy a szövetkezet dolgozói - a tagok és a dolgozók, az alkalmazottak - a közgyűléseken hogyan vihetik véghez az átalakulásokat. Emlékezzenek vissza rá, hogy a tisztelt koalíció tavaly szeptemberben visszavonatta a Kormány javaslatát, mert úgy érezte, hogy érvényesülhet az emberek véleménye, és ez nagyon nem tetszett, úgy látszik, a koalíciónak. Ezzel szemben a decemberi hetekben, a költségvetés hátterében - Bogárdi képviselő úr jól emlékszik rá, egyik főszereplője volt ennek, Zsiros képviselő úr ugyan sétál, de másik főszereplője volt ennek -, hadd említsem meg, hogy az SZDSZ részéről Tellér képviselő úr a saját modelljeit megtervezte a törvénytervezetek kapcsán, és megkísérelte érvényesíteni: és sikerült egy olyan törvényt alkotni, a gazdasági bizottságban elhangzott, és visszakereshető a jegyzőkönyvekből, amelyik törvény megalkotása közben többen elmondtuk, hogy minden egyes dolgozó mellé oda kell állítani vagy Tellér Gyulát, vagy Zsiros Gézát, vagy Bogárdi Zoltánt, mert nem lehet végrehajtani, nem fogják az emberek megérteni. Kiderült a valóságban, hogy ez így van. Hadd mondjam el, hogy most utólag úgy tűnik, hogy önök nem szakértőt és nem tanácsadót, hanem rendőrt és ellenőrt szeretnének mindenki mellé odaállítani, hogy úgy hajtsa végre a törvényt, mint ahogy azt önök elképzelik. Én azt hiszem, hogy nem ez a megoldás. Végül azt javasolnám: ezt a törvényt, ezt a törvényjavaslatot - számos elhangzott érvnek megfelelően - vonják vissza! Ne erőszakolják ennek a keresztülvitelét, nem tesz jót az országnak, nem tesz jót az agrárgazdaságnak! Lehet, hogy jót tesz valamilyen ideológiai elképzeléseknek, de nem ez az ország érdeke. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a bal oldalon.)