Szabad György (MDF)
SZABAD GYÖRGY, az Országgyűlés elnöke: Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor nem vagyok bent az ülésteremben, és a munkám megengedi, hallgatom a rádiót, amelyik közvetít innét. A törvényjavaslat kapcsán úgy gondolom, Pál László egy olyan mérleget kívánt vonni a magyar Országgyűlés két és fél éves tevékenységének agrárpolitikai vonatkozásairól, amelyik - úgy gondolom - indokolja, hogy az ember visszajöjjön a terembe, és reflektáljon rá. Nem az adott törvénynek a dolgáról szeretnék szólni, hanem arról a merész általánosításról, amellyel Pál László pálcát tört ennek az Országgyűlésnek az agrárpolitikai tevékenysége felett. Merész, két okból. Egyfelől merész amiatt, mert a sokrétű és bonyolult tevékenységet azzal a hihetetlen leegyszerűsítéssel értékelte, amit ideológusoktól szoktunk meg, és most, ideologizálással vádolva a nagyon sok forrásból táplálkozó, és ha kritikát érdemel, inkább eklekticizmusa, mint ideologizáltsága miatt kritikát érdemlő agrártörvényhozásról jutott el addig, hogy ez - a töredékekből táplálkozom, amiket hallottam, közben nyilván, amíg a folyosón jöttem, más is elhangzott - tulajdonképpen egy negatív, sőt súlyosan elmarasztaló kép, mert a rossz helyzet rontását eredményezte, ha az általam hallott mondatokat valami nagyon erős egyébbel nem ellensúlyozta. Hadd jelezzem a következőket. Módomban van rendszeresen kapcsolatot tartani a külföldi törvényhozókkal, olyanokkal is, akik távolról nézik a problémáinkat, és nyilvánvalóan nincsenek a részletekkel tisztában. Mégis, az összkép, amit alkotnak - nem dilettánsokról van szó -, sokkal megértőbb, mint Pál Lászlóé, aki a folyamat sodrában él. Miért megértőbbek? Mert ők a lényeget látják, azt, hogy itt egy - a kényszer eszközeivel teremtett, ideológiák által inspirált - voluntarista gazdaságpolitika csődtömegének a megváltoztatásáról, és egy csődtömeg által sújtott társadalom és társadalmi rétegek felemelkedéséről van szó, azért folyik a nehéz küzdelem. Ezt a tengerentúlról jött agrárszakemberek éppen úgy értik, mint a nyugat-európai fejlett szintről idetekintők. Ez az egyik, amire föl szeretném hívni a figyelmet, és ami nélkül, akár kapaszkodik valaki az ideológiák ácsolta óceánjáró úszó gerendáiba, akár nem, és úgy gondolja, hogy már elengedheti ezeket, és a piacgazdaság törvényeinek, az alkotmányosság egyes követelményeinek a felemlítésével már hivatott kritikusa lehet - és miért ne lehetne - a folyamatoknak. (19.00) Ők megértőbbek. Mi, talán amiatt, mert valóban nagy kockázatokról van szó, elfogadom, hogy lehetünk szigorúbbak. De akkor legyen szabad egy másik körére felhívni a figyelmét azoknak, akik foglalkoznak a magyar agrárátalakulással, és ezek a hasonló diktatúra, a hasonló kényszereszközök világából és világának ismeretéből jött emberek. Senki sem mondta még azt, hogy ami Magyarországon folyik, az tökéletes az agrárátalakulásban. Lehet, hogy nem mindenkivel beszéltem, akik itt jártak, de akikkel én beszéltem, azok kivétel nélkül azt mondták, hogy amit önök ennyi idő alatt ebben el tudtak érni, hibáival, zökkenőivel együtt, az összeomlott egész rendszerben eddig a legtöbb. Szinte érvelni kellett ellene, hogy mennyi problémánk van, mennyi félreutunk volt, mennyiszer kellett önmagunkat módosítani. Szinte magyarázni kellett, velük majdhogynem vitázva, hogy mennyi problémával terhelt a mi agrárátalakulásunk és agrárszabályozásunk. Azt mondták: persze, mert benne vannak. De mi, akik kívülről nézzük, irigyeljük önöket, és majdnem minden ilyen találkozás azzal végződik, netán kezdődik, hogy kérik a szövegeinket, sürgetik a mi törvényeink lefordítását, amire az ember fanyar mosollyal hozzáteszi: más kárán tanul az okos. Mire ők azonnal visszaválaszolnak: de önöké nemcsak a kezdeményezés bátorsága, hanem az, hogy megelőzve mindenki mást, biztos, hogy előbb fognak kijutni a bajokból, mint mi - mondják unisono -, és mi azt reméljük, hogy önök a tévedéseikkel együtt húzóhatást fognak gyakorolni az egész régió megújuló agrárfolyamataira és agrárpolitikájára. Nem védem ezt a javaslatot. Nem akarok hozzászólni. Magam eleget foglalkoztam agrárkérdésekkel, de nem ennek a kornak az agrárproblémáival. De hogy a mi egész mozgásunk milyen irányultságú - nem ideológiailag -, a csőd és a siker közötti pályán milyen ívet ír le, és ígér félreútjaival, töréseivel együtt, az számomra egy pillanatilag sem kétséges. Ezért engedjék meg, hogy talán hevesen, de senkit nem bántva, legalábbis kifejezéseimmel nagyon határozottan azt mondjam, hogy én Pál László általánosításait elfogadhatatlanoknak tartom, és nem vagyok olyan merész, hogy mint ő, egyoldalúan a hibákra irányítva a figyelmet, én egyoldalúan csak a pozitívumokra irányítsam a figyelmet, hanem azt mondom, hogy az eredő jó irányba mutat, és az idő igenis ennek az átalakulásnak dolgozik. Köszönöm. (Taps.)