Glattfelder Béla (Fidesz)
GLATTFELDER BÉLA (FIDESZ): Nagyon szépen köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Elnök úr valóban megkönnyítette a helyzetemet azzal, hogy az államtitkár úrnak adott szót először, hiszen az államtitkár úr által elmondottakkal jórészt egyetértek - ugyanakkor egyet tudok érteni Cséfalvay Gyula képviselőtársammal is, már azzal, amit a részvétellel kapcsolatban elmondott, a képviseleti joggal kapcsolatban elmondott. Javaslatának van azonban egy bökkenője azon kívül, hogy meglehetősen kidolgozatlan - amiben viszont ismét az államtitkár úrnak van igaza -, hogy ez a törvény tulajdonképpen ha most rögtön elfogadnánk, és azonnal kihirdetnénk, akkor is csak kilenc napig lenne hatályban. Mind a 67. évi III. törvény, mind pedig a 71. évi III. törvény - amelyeket a képviselő úr módosítani szándékozik - jövő év január 1-jéig van csupán hatályban, és utána hatályát veszti. Nem hiszem, hogy erre a kilenc napra érdemes lenne ezeket a jogszabályokat módosítani - valószínűleg ki sem tudnák addig hirdetni, mielőtt hatályát veszítené. Az 1. §-ban írt módosítása, azt hiszem, hosszabb vitát igényel, méghozzá azért, mert a képviselő úr a javaslatához fűzött indoklásban nyomós érveket sorakoztat ugyan föl - amelyeket én méltányolok, de nem tudok velük egyetérteni -, de én szeretném ezeket az érveket, csupán azért, hogy bizonyos elvi kérdésekben egyetértés alakuljon ki a Házban, sorra megcáfolni. Először is: a képviselő úr azt írja, hogy a szövetkezetekről szóló törvények nem teszik lehetővé az üzletrészek kiadását a kívülállók számára - ami téves, hiszen a szövetkezeti törvény erre vonatkozó tiltást nem tartalmaz, csupáncsak nem teszi kötelezővé, hogy a kívülállók az üzletrészeikkel szemben megkapják a szövetkezeti vagyon egy bizonyos részét természetben. Lehetővé teszi tehát az üzletrész természetbeni kiadását, csak nem teszi kötelezővé - amenynyiben a közgyűlés úgy dönt, hogy kiadja az üzletrészeket, erre megvan a joga. Egy másik állítása szerint a törvény - mármint az átmeneti törvény - diszkriminálná a kívülálló tulajdonosokat, hiszen a kívülálló tulajdonosoknak az átmenet időszakában nem volt lehetőségük kiválásra, feltéve, hogyha meg tudtak állapodni, és nem került sor árverésre. Ez téves, hiszen a diszkriminációt nem az átmeneti törvény hozta létre. Nincs ilyen diszkrimináció. Akkor beszélhetnénk diszkriminációról, hogyha a kívülálló tulajdonosok és a tagok korábban azonos jogokkal rendelkeztek volna. A kívülálló tulajdonosok és a tagok közötti különbség azonban magából az átmeneti törvényből fakad. A kívülálló tulajdonosok az átmeneti törvény 6. §-a és a 8. § (3) bekezdése alapján jutottak tulajdoni részesedéshez. Korábban nem volt tulajdoni joguk a szövetkezet vagyona fölött, hiszen az Alkotmánybíróság egy korábbi határozatában kimondta, hogy a tulajdonosi jogokat a szövetkezet vagyona fölött a tagok együttese, a közgyűlés gyakorolja. Ebben a tagi körben a kívülálló tulajdonosok nem voltak benne, ők ma sem tagjai a szövetkezetnek, így a tulajdonosi jogokat nem is gyakorolják. A tulajdonukhoz egyetlen módon tudnak hozzájutni a jelen szabályozások szerint - azon kívül, amit már korábban elmondtam -, ez pedig az az eset, amikor a szövetkezet jogutód nélkül megszűnik, és a bíróság a szövetkezet vagyonát a jogutódok - a tagok és a kívülállók - között osztja föl. A szövetkezeti átmeneti törvény tehát nem hozott diszkriminációt. A különbséget a kívülálló tagok - amikor bejelentették igényüket a vagyonnevesítésre - elfogadták, hiszen a törvény egyik része lehetőséget adott nekik arra, hogy tulajdonhoz jussanak, ugyanakkor viszont a törvény másik része megmondta azt is, hogy ennek milyen korlátai vannak. Azt írja képviselőtársam, hogy a kívülállók üzletrészének a mezőgazdasági tsz vagyonában való visszatartása jogtalan kisajátítást jelent. Ez azért nem igaz, mert a szövetkezeti jog ismer más vonatkozásban is olyan tulajdoni részeket, amelyeket nem adnak ki a tulajdonosok számára. Ilyen az oszthatatlan vagyon: például az áfészek esetében 30%, lakásszövetkezetek esetében pedig a szövetkezet vagyonának a 100%-a oszthatatlan tulajdon, amelyet nem osztanak ki a tagok között. Tehát a nem osztható vagyon a szövetkezeti jog más részében is ismert fogalom. Azokkal a törekvésekkel, amelyek a kívülállók korlátlan vagyonkiviteli lehetőségét célozzák, végképp nem tudok egyetérteni, hiszen ezen törekvések megvalósulása esetén a szövetkezetek rendkívül gyorsan felszámolódnának. Jelentős problémának tartom azonban én is - képviselőtársamhoz hasonlóan - a kívülálló tulajdonosok sorsát, amelyet szerintem valamilyen módon rendezni kellene. Nekem van egy olyan elgondolásom - ami talán majd megvalósul -, amely abból indul ki, hogy a jövőben a szövetkezeti jogban az "egy tag: egy szavazat" elvét valamilyen módon föl kell oldani, lehetővé kell tenni a tagok számára, hogy a szövetkezeti közgyűlésen ne csupán egy szavazattal rendelkezzenek, hanem hogyha egy bizonyos mértéket elér a vagyoni hányaduk, abban az esetben ennek megfelelően, arányosan is szavazhassanak. Erre vonatkozóan volt már egy módosító javaslatom a szövetkezeti törvény tárgyalásakor, amikor azt javasoltam, hogy a vagyoni részesedés alapján is szavazhassanak a tagok, azonban a vagyon alapján megszerezhető szavazatok aránya ne haladhassa meg az 50%-ot. (19.50) Ennek a módosításnak az elfogadása - természetesen alaposabb kidolgozás után - azt eredményezhetné, hogy azok a tagok, akik jelenleg a szövetkezetben nagyobb befolyást szeretnének szerezni, a kívülálló tulajdonosok üzletrészeinek felvásárlásába kezdenének, és így a jelenleg forgalomképtelen, gyakorlatilag értéktelen kívülállói üzletrésztulajdonok is értéket nyernének. Nyilvánvalóan nem a névértéket nyernék el, de mégis valamilyen pénzt vagy valamilyen vagyont ezekért az üzletrészekért a kívülálló tulajdonosok is kaphatnának. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)