Balogh Gábor (független)
BALOGH GÁBOR (független): Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Államtitkár Asszony! Az általános vitában 6 pontban foglaltam össze, hogy egy szociális törvénynek mire kellene választ adnia, illetve mit kellene megcéloznia. Ezt hatparancsolatnak neveztem, amely főként az inaktívakra, a deprimáltakra és a deviánsokra alkalmazandó, tekintettel arra, hogy az ország gazdasági, anyagi helyzete olyan, amilyen. Az első volt a prevenció, vagyis a megelőzés, hogy lehetőség szerint előzze meg a kockázat bekövetkezését. Második volt a korrekció, vagyis a helyesbítés, reagálás valamely negatív esemény bekövetkezésére. A harmadik az önsegítés segítése, a negyedik az abszolút biztonság, amely minden egyes állampolgárnak jár, az ötödik a relatív biztonság, amely elismeri az anyagi tehetségtől való függését is a szociális biztonságnak, és a hatodik az egyéni és közösségi szolidaritás, vagyis felelősség. A társadalomnak számos olyan csoportja van, amelyre ezt alkalmazni kellene általános szinten. Különösen ezek közé tartoznak a fogyatékosok, a testi és szellemi fogyatékosok. Azt senki sem tagadhatja, hogy az a család viseli a nagyobb terhet, aki ilyen gyermekeket ápol, gondoz otthon, saját háztartásában. Magyarországon jelenleg körülbelül 38-40 ezer gyermek van, aki részben otthon, szülei otthonában, részben pedig diákotthonokban elhelyezve éli az életét fogyatékosként. Én megpróbáltam egy olyan módosító javaslatot beterjeszteni, amely ezeknek a szülőknek az anyagi terheit csökkenti, illetve elősegíti megélhetési színvonalukat. Különös tekintettel arra, hogy a fogyatékosok nem feltétlenül azt jelentik, hogy idióták, hanem vannak testi fogyatékosok is, akik ugyanolyan aktív részesei tudnak lenni egy társadalomnak, mint a nem fogyatékosok, ezért javasoltam, hogy az ő számukra is biztosítsuk a prevenció lehetőségét, egy társadalom ismerje el a felelősségét, és ezt fejezze ki az anyagi biztonság növelésén keresztül. Mégpedig a következők szerint: Ha a fogyatékos gyermek és az őt otthon nevelő szülője közvetlen és közvetett jövedelmének havi együttes összege a tárgyév első napján érvényes havi minimális bér kétszeresét nem éri el, a jövedelmet ápolási díjpótlék címén erre az összeghatárra ki kell egészíteni. Temészetesen itt azonnal felvetődik a kérdés, hogy mi a közvetlen és mi a közvetett jövedelem. Ha valaki foglalkozott szociális kérdésekkel, számára nem vitás ez. De ezért a (2) bekezdésben meghatároztam, hogy nehogy valaki félreértse. A súlyosan fogyatékos gyermek és az őt otthon nevelő szülő közvetlen vagy közvetett jövedelmének minősül a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény minősítésétől függetlenül minden olyan pénzbeni és természetbeni juttatás, ellátás, szolgáltatás, amely állapotára tekintettel a súlyosan fogyatékos gyermeket és az őt otthonában ápoló szülőjét a szociális, társadalombiztosítási rendszer keretében jogszerűen megilleti, valamint ápoló szülő esetében a jövedelemszerző tevékenységért járó bruttó jövedelem. Vagyis rendkívül beszűkítettem azt a kört, azt a lehetőséget, amely visszaélésekre adhatna alkalmat. Bár nagyon jól tudom, hogy ezeknek a családoknak a megélhetése, szociális biztonsága, a gyermekek ápolása, kibontakozása sokkal nagyobb gondot és problémát okoz, mint egy átlagos család esetében. A bizottságok azért utasították el - legalábbis így értesültem - a javaslatomat, merthogy nincs rá fedezet. Mielőtt beterjesztettem, három kérdést tettem fel magamnak: tartható-e, mennyibe kerül, és van-e rá fedezet? Mind a három kérdésre igen volt a válasz, hiszen nagyon jól behatárolható az a kör, amelyre vonatkoztatni kell. Nagyon jól behatárolhatók azok az ellátások, amelyeket a fogyatékos gyermek kaphat rokkantsági járadék, családi pótlék és egyéb formában. (11.30) Nagyon jól behatárolható az az összeg is, amennyit kaphat, amennyivel ki kell egészíteni ápolási díjpótlék címén a család jövedelmét. Tudniillik az, aki ápolja az ilyen fogyatékos gyermeket, nagyon ritka esetben tud munkát vállalni, vagyis teljes egészében arra kárhoztatja a társadalom és bizonyos értelemben a törvényjavaslat is, hogy beszűküljön anyagilag is, a család szociális biztonsága megrendüljön. Ezt kellett volna föloldani azáltal, hogy szociális törvényben, illetve jelen címében a szociális ellátásról és a szociális igazgatásról szóló törvényben ápolási díjpótlékot vezetünk be. A harmadik kérdés, hogy van-e rá fedezet. Ha valaki elvégzi a számításokat, megállapíthatja, hogy ez havi 2400 forint kifizetést jelent a jelenlegi minimális bér kétszerese szintjén. Ez az érintetteket összeszámolva mindössze 90-100 millió forint közötti kifizetéseket jelentene. Tehát elvileg elképzelhető, hogy van rá fedezet a népjólét költségvetésében. Most, miután az abortusztörvényt elfogadta a Parlament, egyértelműen azt mondhatom, hogy igenis van. Tudniillik a társadalombiztosítást olyan fizetési kötelezettségek teljesítésére indukálta az abortusztörvény, amely az eredeti szövegében nem volt meg. Azt mindannyian tudjuk, hogy abortuszra körülbelül évente egymilliárd forintot fordítanak. Nem jutna ebből egy meghatározott összeg éppen a fogyatékos gyermekek életszínvonalának javítására? Különösen akkor, amikor a költségvetés terheinek egy részét átvállalta az abortusztörvényen keresztül a társadalombiztosítás. Mindössze 100 millió forintról lenne szó, és erre azt mondták, hogy nincs fedezet. Véleményem szerint megvan a fedezet, csak az akarat nincs meg. A harmadik ilyen fontos téma, hogy hiányoltam a törvényből a definíciók közül az öregségi nyugdíj meghatározását. Azzal mindenki tisztában van, hogy az öregségi nyugdíj mikor jár. De abban senki nem lehet biztos és tisztában, hogy ez alatt most magán öregségi nyugdíjat kell-e érteni, vagy a társadalombiztosítás keretében folyósított öregségi nyugdíjat. Ez a definíció hiányzik, és véleményem szerint, ha a szociális biztonsági rendszerbe a magánbiztosításokat is beleértjük, illetve most folyik a nyugdíjpénztárak felállításának az előkészítése, akkor a szociális ellátásról szóló törvényben nagyon sok hiányosságot tapasztalunk. Így többek között, mivel nem történt meg az öregségi nyugdíj definiálása, ezt a hiányosságot is föl lehet sorolni. Számszerűsítve is meg lehet adni, hogy az öregségi nyugdíj a minimális bér kétharmada, vagy pedig egy másik összefüggés alapján a létminimum fele. Ezt következetesen végig kellene vezetni, és gondolkodtam is azon, hogy ehhez a törvényjavaslathoz nyújtsam-e be vagy pedig a 8327-es számú törvényjavaslathoz, amely a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény kiegészítését és módosítását tartalmazza. Végül ez utóbbinál döntöttem, tehát a társadalombiztosítási törvényjavaslathoz fogom benyújtani, mert vállalni kell azt a kockázatot, hogy ha már valamit meghatározunk - öregségi nyugdíj - és nem írjuk oda, hogy milyen jellegű öregségi nyugdíj, akkor az valamilyen egyéb definícióból kiderüljön, és ez lehet a minimális bér, és lehet a létminimum, a társadalmilag elfogadott létminimum. Tehát összefoglalva: rendkívül sajnálni tudom, hogy sem a szociális bizottság, sem pedig egyéb bizottságok nem mertek szembenézni azzal a ténnyel, hogy körülbelül 40 ezer családra vonatkozna ez az ápolásidíj-pótlék, és erre meglenne a fedezet, és emiatt merje vállani egy olyan javaslat támogatását vagy pedig felhasználását egy módosító javaslathoz, amely figyelembe veszi a halmozottan hátrányos helyzetű családok megélhetési biztonságát. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)