Sarkadiné Dr. Lukovics Éva (SZDSZ)
DR. SARKADINÉ DR. LUKOVICS ÉVA (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Szabad Demokraták Szövetségének képviselői közel száz módosító indítványt nyújtottak be a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló törvényjavaslathoz. Valamennyi módosító javaslatunk ismertetése és indoklása így azok jelentős száma miatt nem lenne illendő. Ezért csak a képviselőtársaimmal közösen benyújtottak közül a leglényegesebbekre szeretnék kitérni, és elsősorban az egyes ellátásokra koncentrálva. Annak ellenére, hogy indítványaink száma igen nagy, mégis szükségesnek érzem hangsúlyozni, valamennyi - mondhatni - alkalmazkodó, konstruktív és építő jellegű, vagyis alapjaiban nem tér el a beterjesztett törvényjavaslat alapkoncepciójától. Pedig erre az ellenzék sorai között igen nagy lehetne a kísértés, pláne annak tudatában, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat nem az, amelyet a Kormány a Nemzeti Megújhodás Programjában elénk vetített. Módosításaink tehát inkább ellentmondást feloldó, pontosító, kiegészítő jellegűek, azokat a következetlenségeket hivatottak korrigálni, amelyekre már az általános vita során is utaltam. E körbe tartozik mindjárt a javaslat 4. szakaszának módosítása is a hajléktalanság definíciójának meghatározása kapcsán. Meggyőződésünk szerint a hajléktalanság legfontosabb ismérve, ha valaki éjszakáit rendszeresen közterületen, vagy nem lakás céljára szolgáló építményben tölti, nem pedig az, akinek nincs bejelentett lakóhelye. Pláne akkor, ha tudjuk, hogy megszűnt az úgynevezett lakásból történő kijelentkezés intézménye. A gyermeknevelési támogatás szabályozásáról már annyi szó esett. Feltétlenül ellenezzük a folyósítás munkaviszonyhoz kötését, annál is inkább, mert nincs mögötte járulékfedezet, nem a tb. finanszírozza. Indokolatlan, hogy a minimum 270 napos munkaviszony jogosultsági feltételként szerepeljen. Alkalmazása súlyos szociális diszkriminációt eredményezne, mert kizárná a támogatásból azokat az anyákat, akik képzetlenségük vagy a lakóhelyük térségét jellemző foglalkoztatási viszonyok miatt a gyermekek születése előtt képtelenek munkaviszonyt létesíteni. Ráadásul a diszkrimináció hatása később a nyugdíj mértékét is hátrányosan befolyásolná. A feltétel alkalmazása a fentiek értelmében érdemességi szempontokat építene be az ellátás megállapításába. A tervezet több helyen, például a gyermeknevelési támogatás esetében lehetőséget teremt a népjóléti miniszternek egyedi ügyekben kivételes méltányosság gyakorlására. Semmiképpen sem lenne helyes, ha a népjóléti minisztert egy "Róbert bácsi"-szerepkörbe belekényszerítenénk. Jó néhány módosításunk a munkanélküliek jövedelempótló támogatásához kapcsolódik. Nem véletlenül, hiszen az egyik legégetőbb és legkiemeltebben kezelendő kérdés: mi lesz azokkal, akik kikerülnek a munkanélkülieket ellátó rendszerből és nem tudnak ismét munkába állni? Köztudott, hogy sajnos havi négyezerből nem lehet megélni. Ennyi ugyanis a rendszerből kikerültek támogatása. Javasoljuk például a szabályokat összhangba hozni a foglalkoztatási törvénnyel, valamint azt is, hogy ha a munkanélküli ismét munkaviszonyt létesít, az első hónapra kapja meg a jövedelempótló támogatást. Célszerűnek tartanánk, ha a munkaügyi központ automatikusan értesítené az önkormányzatot a munkanélküli-ellátás megszűnéséről, mert így a folyamatos ellátás garanciája meglesz. A lakásfenntartási támogatásra vonatkozó legfontosabb módosítási javaslatunk: meghatározott törvényi feltételek esetében ez járjon, s ne csak adható legyen. Az ápolási díjaknál úgyszintén indokolatlannak tartjuk azt, hogy a tizennyolcadik életévét betöltött tartós ápolásra szoruló személy esetében az ápolási díj megállapítása méltányossági körbe kerüljön. Annak helye a kötelezően nyújtandó ellátások között van. A temetési segélyeknél is indokolt a törvényben előírt feltételek esetén a garantált ellátási jog biztosítása. A javaslat sajnos ezt is méltányossági körbe utalja. Célszerűnek tartjuk annak bevezetését is, ha valaki több jogcímen is jogosult ellátásra, módja legyen a számára legkedvezőbbet választani, csakúgy, mint a társadalombiztosítási ellátásoknál. A III. fejezetben a javaslat úgynevezett dologi ellátásokról beszél. Helyesebb lenne természetben nyújtott szociális ellátásokra módosítani azt. (11.50) A dologi kifejezés pénzügyi szakszó, jó lenne kerülni. A közgyógyigazolványokra történő alanyi jogosultság körét javasoljuk szűkebbre vonni, mert a javaslatban szerepelnek olyanok is, akik szociálisan nem biztos, hogy rászorultak. Itt követendőnek látszik a rászorultság vizsgálata. Dr. Kovács Pál is érintette hozzászólásában a közgyógyellátásokra vonatkozó jogosultság alanyi jogon történő kiterjesztését a munkanélküliek esetében. Azonban ezzel feltétlenül vitatkoznék, ugyanis van tízezer forint feletti munkanélküli-járadék is, s mindaddig, amíg a minimálbér tízezer forint alatt van, és a legtöbb nyugdíj nyolcezer forint körüli, akkor én megkérdezem Kovács Páltól, hogy velük mi lesz. Ott, ahol ellátásokat a méltányosság köréből a kötelezően járó ellátásokhoz helyeztünk át, pl. a lakásfenntartási támogatás és a temetési segély esetében, az áthelyezést 1994-től javasoljuk, mert a következő évben annak finanszírozása nem biztosítható. Ugyanis, sajnos, a szociális normatívából kellene azokat fedezni. Az ellátásokra a fedezetet az 1994-es költségvetésben, központosított előirányzatban kell majd elkülöníteni. Természetesen az intézményekről szóló fejezetekhez is adtunk be módosító javaslatokat, de lényegesen kevesebbet, mert ezeket a részeket az egyes ellátások meghatározásához képest lényegesen kimunkáltabbaknak és átgondoltabbaknak láttuk. S engedjenek meg az intézményhálózat kapcsán egy személyes megjegyzést. Külön öröm számomra, hogy a családsegítő szolgálatok törvényi elismerése és meghatározása végre megtörténik. Néhány éves családsegítős tapasztalatom és gyakorlatom során munkatársaimmal együtt éreztük e terület jogi szabályozatlanságának hiányát. A törvény minden bizonnyal meg fogja szilárdítani és erősíteni e hálózatot, mely tevékeny és hasznos eleme lehet egy modern szociális ellátórendszernek. Végezetül kérem képviselőtársaimat, főleg a kormánypártiakat, bár sajnos, ez valószínű jámbor óhaj lesz, hogy szokás szerint ne szavazzák le csípőből a módosító indítványainkat, legalább az eljövendő ünnepek alkalmából. Legyenek kompromisszumra készek, csakúgy, mint mi, amikor módosító javaslatainknál nem koncepcionális és alapjaiban történő változásokkal rukkoltunk elő. Kérem önöket, tekintsék önök is a szociálpolitikát közös ügyként, csakúgy, ahogyan mi is annak tekintjük. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)