Szabó Iván (MDF)
DR. SZABÓ IVÁN ipari és kereskedelmi miniszter: Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Bár már hallottuk a költségvetési bizottságnak a most előterjesztésre kerülő témára is az állásfoglalását, nem erre válaszként - Mádi képviselő úr hozzászólására majd szeretnék válaszolni a szavazás előtt -, konkrétan a Dunaferr-rel kapcsolatban elmondandóm egy-két kérdésre talán választ is ad. Az iparpolitikai és az ipari válsághelyzetek kezelésére hozott kormányhatározat végrehajtása kapcsán kerül önök elé a Dunaferr Rt. járadékfizetési kötelezettségének átalakításáról szóló Országgyűlési határozati javaslat. A Dunai Vasmű állami vállalat 1992. július 1-jei hatállyal részvénytársasággá alakult át. Tulajdonosa - a kötelező önkormányzati hányadot leszámítva - 100%-ban az ÁV Rt. A Dunaferr hazánk egyetlen acéllemez-előállító kohászati vertikuma és mint ilyen, stratégiai fontosságú és döntő súlyú a magyar feldolgozóipari termelésben és értékesítésben. A vállalat - az 1990-es évektől kezdődő gazdasági visszaesés miatt - működési zavarokkal küzd, melyet az acélipari recesszió felerősödésével, az energiaárak növekedésével, a belföldi gépipari termelés csökkenésével, a keleti piacok összeomlásával magyarázhatunk. Az 1992. év közepére a forrásellátottsága olyan mértékben csökkent, hogy a vállalatcsoport forgalomnövekedését, az ebből adódó járadéktípusú kötelezettségeit csak folyamatos és egyre súlyosbodó likviditási zavarokkal tudta teljesíteni. Külön kiemelésre érdemes az a tény, hogy a Dunaferr vállalatcsoport a közvetlen termeléssel összefüggő fizetési és egyéb kötelezettségeit a likviditási zavarok mellett is folyamatosan teljesíti. Ez mintegy 100 milliárd forintos összforgalmat jelent, melyet közel 28 milliárd forint saját vagyonnal és 7 milliárd forint külső forrással hoz létre. Ebben a nehéz helyzetben a vasmű számára elviselhetetlen terhet jelent a korábbi évek kormányzati politikája alapján megvalósított nagyberuházások után 2003-ig fizetendő, még meglévő, kereken 11,5 milliárd forint járadék. A válság leküzdésére a részvénytársaság megfogalmazta stratégiai céljait, nevezetesen: folyamatos technológiai megújulás és termékszerkezet-váltás a működés racionalizálása mellett, a feldolgozottsági fok és a hozzáadott érték növelése, új, jövedelmezőbb üzletágak alapítása, a kapacitások csökkentése a korszerűtlen és gazdaságtalan berendezések leállítása révén. Mindezeket a célokat, amelyek piaci oldalról megalapozottak, a vasmű csak jelentős pótlólagos tőkebevonással érheti el. Az előzőekben ismertetett stratégiai célrendszer és annak megvalósulása teszi lehetővé a Dunaferr-re vonatkozó kormányzati privatizációs határozatok végrehajtását. Az előrejelzések szerint a vállalatcsoport termékei iránti belföldi kereslet, termékcsoportonként erősen differenciálódva, 3-5 éven belül elérheti az az 1989. évi felhasználás 80%-át. Mindezek elengedhetetlen feltétele a kötelezettségek javasolt átalakítása. Ez lehetővé teszi, hogy a részvénytársaság gazdálkodását eredményesebb pályára állítsa, és így mód nyíljék a kapacitások csökkentésére, a műszaki és környezetvédelmi fejlesztésekre. A javasolt adósságátrendezés a költségvetés 1992. évi bevételeit nem csökkenti, mert a Dunaferr fizetési kötelezettségének teljesítésével a költségvetés kidolgozása során az Állami Fejlesztési Intézet eleve nem számolt, az átütemezés pedig csak a bevételek időbeli eltolódását jelenti. A vasmű helyzetének értékelése során természetesen a Kormány számot vetett azzal a lehetőséggel is, hogy a járadékfizetési kötelezettség változatlan megtartása milyen következménnyel járna a költségvetés számára. Egyértelműen megállapítható, hogy ebben az esetben az államháztartás bevételei nagyobb mértékben csökkennének és jelentős többletkiadások is terhelnék azt. Könnyen belátható ez, hiszen a fizetési kötelezettségének eleget tenni nem tudó részvénytársaság nem képes sikeres csődegyezséget kötni fő hitelezőjével, ezért a felszámolási eljárás elkerülhetetlen. Ennek során az állami követelések megtérülésének az aránya jóval rosszabb képet mutat, mint amit a javasolt adósságátalakítási koncepció tartalmaz, és ehhez hozzá kellene számítanunk az elbocsátások morális következményeit, anyagi következményeit a végkielégítés és a munkanélküli-járadék formájában. Fentiekre való tekintettel kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a Dunaferr járadékfizetési kötelezettségének átalakításáról szóló országgyűlési határozati javaslatot szíveskedjék elfogadni. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)