Kovács Pál (MSZP)
DR. KOVÁCS PÁL (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Egy rendkívül rövid törvénytervezet tárgyalásánál is fel kell hívni a figyelmet néhány dologra, olyanokra, amelyeket már előre láttunk, nem ebből a törvénytervezetből tudunk meg, és olyanokra is, amelyeket ez a törvénytervezet hoz. Előrelátható volt, hogy +93-ban sem történik lényegi változás a gyermeknevelési támogatások rendszerében, hiszen tulajdonképpen ezt a kört érintő, két-háromféle kisebb jelentőségű változást fogadott el a Parlament a gyermeknevelési támogatás bevezetésével, illetőleg más szociális intézkedésekkel. Nem történt meg azonban ennek az egész rendszernek az áttekintése és a hozzáigazítása ahhoz a társadalmi helyzethez, amelyben élünk. Tisztelt Ház! Önök is tudják velem együtt, hogy Magyarországon az egyik legtragikusabb probléma a gyermekszegénység, amely különösen Budapesten oda vezetett már, hogy megjelent a gyermekfoglalkoztatás is, természetesen "feketén". Nem tűrhető el tehát az, hogy ilyen viszonyok között a gyermeknevelési támogatások köréből kimaradjanak egyesek, kizárjuk törvénnyel, vagy csak olyan méretű támogatást vezessünk be, mint amit ez a törvény előirányoz. Mindannyian tudtuk már a költségvetés tárgyalásakor, hiszen az előterjesztés szó szerint tartalmazta, hogy a családi pótlék +93-ban nem őrzi meg reálértékét; az előterjesztésben az állt, hogy 12-13 milliárd forint kellene ehhez, de ezt a 12-13 milliárdot nem kapja meg ez a szféra. Mindezt olyan körülmények között, amikor egyre több az a gyerek, egyre több olyan gyerek van, akiknek szülei már nem tudják megfizetni az iskolákban a napközi otthonos étkeztetést, és egyre több olyan gyerek van, akinél már a közlekedés, az iskolába járás és a ruházkodás is gondot okoz. Úgy gondoljuk, hogy nem fogadható el az az értékrend, amely a családi pótlék reálérték-megőrzése helyett más célra fordítja ezeket az összegeket. Itt már az előttem szóló elemezte azt, hogy mit is ér ez a 150 forint. Valóban arról van szó, hogy az egy főre jutó megélhetési költségek ebben a hónapban ugrásszerűen nőttek, és bizony ez a 150 forint édeskevés. Ezeket azonban előre lehetett látni. Amiben nagy meglepetést okoz számunkra ez a törvény, az abban áll, hogy felrúgja azt az alapelvet - a családipótlék-juttatás alapelvét -, hogy ez alanyi jogon jár a gyerekek számára, illetve a gyerekeket ténylegesen nevelő, ténylegesen gondozó számára. Felrúgja ezt az alapelvet, és megszünteti bizonyos körben a jogosultságot, diszkriminatív módon, nyugodtan elmondhatjuk, hogy alkotmánysértő módon. Arról van szó, hogy azon gyerekeknél, akik javítóintézetben vagy büntetés- végrehajtási intézetben vannak, csak egy bizonyos kör számára lehet - ha ezt a törvényt a Parlament elfogadja - családi pótlékot fizetni. Arról van szó, hogy az állam családi pótlékot folyósíttat azoknak a gyerekeknek, akik állami intézetből, állami nevelti mivoltukból kerülnek javítóintézetbe, és letiltja, elveszi ezt a jogot azoktól, akik a családoktól kerülnek ide. Önök is tudják - tisztelt képviselőtársaim -, hogy ezek a 14-16 éves gyerekek először kerülnek javítóintézetbe, büntetés-végrehajtási intézetbe, általában a rossz szociális körülmények között élő családokból, és az ő számukra sem közömbös, hogy amikor elhagyják ezt az intézetet, visszanyerik szabadságukat, megkapják-e az intézeti idő alatt összegyűjtött családi pótlékaikat. A törvénynek ez a kitétele semmiképpen sem fogadható el számunkra, gondolom, hogy a jelenlévők többsége számára sem. A másik meglepetés, amit a törvény okozott az, hogy ugyancsak elhagyni kívánja az eredeti törvénynek azt a kitételét, hogy évente kétszer kell családipótlék-emelést végezni, és ami különösen fontos, hogy az eredeti törvényben benne van az, hogy a gyermeknevelés tényleges költségei alapján. Meg kell nézni tehát, hogy hogyan változnak a gyermeknevelés tényleges költségei. Azzal, hogy a jelen törvényjavaslat a költségvetési törvény idejére, annak a tárgyalásához kapcsolja a családipótlék-emelést, egyben elhagyja ezt a kitételt. A költségvetési törvényben ugyanis nincs benne természetesen - legalábbis eddig egyik évben sem volt -, hogy meg kell nézni a gyermeknevelés tényleges költségeit. Itt tehát egy garanciális szabály elvételéről, megszüntetéséről van szó. Nem akármilyen jelentőségű ez, különösen akkor, ha, mint hallottuk, ebben az évben - ha elfogadjuk ezt a törvényt - pusztán egyszeri alkalommal, és akkor is csak 4,5%-os emelését tervezi a kormányzat a családi pótléknak. Problémáink tehát a következők, tisztelt Ház: először is diszkriminál ez a törvényjavaslat azáltal, hogy a javítóintézetekben, büntetésvégrehajtási- intézetekben élő gyerekek egy része számára megszünteti a családi pótlékot. Eltér ezáltal a családi pótléknak azon nagyon fontos alapelvétől, hogy univerzális ellátás. Másodszor: rontja a helyzetét a gyermeket nevelő családoknak azáltal, hogy csak egyszeri családipótlék-emelést irányoz elő. De van ezenkívül néhány olyan technikai probléma is, amelyet a törvény a hatálybaléptetésével, illetőleg visszamenőleges hatályával okoz. Végül is azt lehet mondani, hogy ez a néhány pontból álló törvénytervezet magába foglal néhány olyan jelentős intézkedést, olyan jelentős javaslatot, amelyeket egyáltalán nem lehet elfogadni. Javasoljuk, hogy ezt a tisztelt Ház szavazza ki a törvénytervezetből. Ha már nem tudunk ennél a 150 forintnál nagyobb összeget emelni a családi pótlékon, legalább ne szűkítsük le azoknak a körét, akik ehhez hozzájutnak. Hiszen ebből a diszkriminációból eredő esetleges anyagi megtakarítás olyan minimális, hogy nem lehet ennek az ellenértékeként mintegy felvállalni egy ilyen alkotmánysértő kitételt a törvényben. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiban.)