Gáspár Miklós (KDNP)
DR. GÁSPÁR MIKLÓS (KDNP): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A történelmi jelenben élő magyar társadalom előtt álló egyik megkerülhetetlen feladat, hogy éppen a társadalmi béke megteremtése érdekében igazságot tud-e szolgáltatni a múlt bűnei, bűnösei és áldozatai tekintetében. Igazságtételre azért van szükség, mert mélyreható tisztázás nélkül semmiféle egészséges újrakezdés és erkölcsi megújulás nem lehetséges. Éppen azért, hogy a tragikus múltat mielőbb le lehessen zárni, a társadalomnak előbb fel kell dolgoznia magában a tragédiákat. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha mind a történelem, mind pedig a jelen és a jövő generációi számára feltárjuk a teljes igazságot. Nyilvánvalóvá kell válnia, hogy nem lehet büntetlenül elkövetni égbekiáltó bűnöket, hiszen ellenkező esetben az emberek, a társadalom belső, erkölcsi iránytűje zavarodhat meg. Égbekiáltó bűnök elkövetésének büntetlenül maradása újabb bűnök elkövetésére ösztönöz. A háborús bűnöket - márpedig az előttünk fekvő törvényjavaslatban ilyen bűnökről van szó - az ENSZ, azaz a nemzetek közössége olyan súlyosaknak ítéli meg, hogy a háborús és az emberiség elleni bűntettek elévülésének kizárásáról szóló, az 1971. évi 1. számú törvényerejű rendelettel kihirdetett 1968-as New York-i egyezmény preambuluma a következőket tartalmazza: "Meggyőződésünk, hogy a háborús és az emberiség elleni bűntettek hathatós megbüntetése, az ilyen bűntettek megelőzésének, az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok védelmének, a bizalom növelésének, a népek közötti együttműködés növelésének, valamint a nemzetközi béke és biztonság előmozdításának fontos eleme." Nyilvánvaló, hogy nem lenne ilyen egyértelmű képünk és véleményünk a náci bűntettekről, ha nem tárták volna fel azokat, és nem vonták volna felelősségre a háborús bűnösöket. Ha egy náci bűntettest ma elfognak, jogilag is felelősségre vonják. A kommunizmus nevében elkövetett bűncselekmények sem számban, sem a súlyosság mértékében nem kevesebbek a náci bűncselekményeknél, ugyanakkor egy kommunista háborús bűnöst semmiféle jogi retorzió nem fenyeget. Magyarországon - most nem szólva itt az 1945 és 1956 közötti időszakról - az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő megtorlás során közel ötszáz embert ítéltek halálra és végeztek ki, és mintegy 16 ezer embert ítéltek hosszabb-rövidebb idejű szabadságvesztésre. A halálra ítélt és kivégzett emberek számában nincsenek benne a sortüzek áldozatai, és a bírósági ítélet nélkül meggyilkoltak. A megtorlás mérete példa nélkül álló a magyar történelemben. Minden diktatúra lényege - és ezt éppen a Kereszténydemokrata Néppárt részéről szeretném hangsúlyozni -, hogy a politikából és a jogból száműzi az erkölcsöt, és azt állítja, hogy az általa kitűzött cél elérése érdekében minden eszköz megengedett. Véleményem szerint azonban a jog, a jogállam nem önmagában érték egy nemzet számára, hanem csak akkor, ha összhangban áll az erkölccsel, ha erkölcsi ideálokat szolgál. A jog a nemzeti erkölcs kifejezése - mondja egy német jogtudós. Ezért jog és igazság, jogállam és igazságosság, jogállam és igazságtétel nem is állhat ellentétben egymással, sőt, magának a jogállamnak az alapjai roncsolódnának, ha nem ezekre az értékekre épül. Egy jogállamnak nemcsak az intézményei által kell megalapozottnak lennie, hanem azáltal is, hogy az állampolgárok helyeslik. A jogállam tehát nem akadálya az igazságtételnek, hanem éppen feltételezi azt. Semmi sem rombolja jobban a jogtiszteletet, mint az állampolgároknak az a meggyőződése, hogy a jog erkölcstelen, igazságtalan és nem szolgáltat igazságot, és semmi sem emeli úgy a jogtiszteletet, mint az állampolgároknak az a meggyőződése, hogy a jog erkölcsös, igazságos és igazságot szolgáltat. Egy fiatal jogállamnak tehát élnie kell egy előző jogtalan rendszer háborús bűncselekményeket elkövető bűnöseivel szemben a felelősségre vonás jogszerű lehetőségével, ha azt akarja, hogy állampolgárai elfogadják. A Kereszténydemokrata Néppárt véleménye szerint nem a büntetés mértéke, illetőleg nagysága a fő szempont, hanem a tények feltárása, és a személyre szóló büntetőjogi felelősség megállapításának elmaradhatatlansága - hogy végre megbékélhessünk. Az Országgyűlés előtt jelenleg három igazságtételi törvényjavaslat fekszik. Ebből kettő - éspedig a Kormányé és a Kereszténydemokrata Néppárt részéről általam benyújtott - azonos koncepcióból indul ki, éspedig abból az eredetileg kereszténydemokrata koncepcióból, hogy 1956-ban Magyarországon háború volt, és a háború, valamint az azt követő megtorlás során háborús bűncselekményeket követtek el. Mivel bizonyítható az, hogy 1956-ban háború volt Magyarországon? Az ENSZ által 1957 elején a magyarországi események kivizsgálására létrehozott különbizottság a jelentésében többek között megállapította: "A Szovjetunió részéről Magyarországon viselt háború a városokban zajlott." A jelentés több helyen "magyarországi szovjet intervenció"-ról, "szovjet katonai megszállás"- ról, a szovjet katonai parancsnokság hatalomgyakorlásáról, "szovjet beavatkozás"-ról ír. A különbizottság szerint a szovjet hatóságoknak Kádár János és egy maroknyi politikus és az állambiztonsági rendőrség volt a támogatója. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa az 1956. november 4-ei határozatában - tíz igen és egy szovjet ellenszavazat mellett - intézkedett a közgyűlés rendkívüli ülésszakának összehívásáról. 1956 és 1962 között számos ENSZ-közgyűlési határozat állapította meg a háború tényét, és ítélte el a megtorlást. Csak a legfontosabb ENSZ-határozatokat említve, az egyik közgyűlési határozat megállapította, hogy szovjet katonai erőt használtak a magyar nép erőfeszítéseinek elnyomására, amely felidézi a nemzetközi béke és biztonság fenntartásáért viselt ENSZ-felelősséget. (10.40) A következő közgyűlési határozat felszólította a Szovjetuniót arra, hogy szüntesse meg a fegyveres támadást, és tartózkodjon a beavatkozás minden formájától, különösen a fegyveres beavatkozástól. A következő közgyűlési határozat arra emlékeztet, hogy a külföldi intervenció célja: megtagadni a magyar néptől az alapvető jogokat, a szabadság és függetlenség élvezetét. A következő közgyűlési határozat a deportálással foglalkozik. Egy következő közgyűlési határozat - utalva a megtorlás megszüntetését követelő határozatra - kijelenti azt, hogy a fegyveres erő használata a Szovjetunió részéről sérti Magyarország függetlenségét és ellentétes az ENSZ alapokmányával. A következő közgyűlési határozat helyteleníti az emberi jogok és alapvető szabadságok folytatódó elnyomását, elítéli Nagy Imre és mások kivégzését, felszólít a tömeges megtorlás megszüntetésére. A hivatkozott különbizottság jelentésével foglalkozó határozatában a közgyűlés megállapítja az ENSZ-alapokmány megsértését azért, mert a szovjet fegyveres intervenció megfosztotta Magyarországot politikai függetlenségétől, szól a tömeges deportálásokról, az emberi jogok és alapvető szabadságok megsértéséről a jelenlegi magyar hatóságok részéről, és felhív az elnyomó intézkedésektől való tartózkodásra. Az ENSZ-közgyűlésének határozatai - a fentieken túlmenően - kifejezetten megállapítják azt is, hogy a fegyveres támadás és beavatkozás során, az erőszak alkalmazását tiltó ENSZ-alapokmányon kívül, megsértették az 1947. évi párizsi békeszerződést, amely biztosítja többek között a politikai véleménynyilvánítás és a nyilvános gyülekezés szabadságát, a népirtás megelőzéséről és elnyomásáról szóló 1948. évi egyezményt, valamint a háború áldozatainak, illetőleg a polgári lakosság háború idején való védelméről szóló 1949. évi genfi egyezményt. Az ENSZ, azaz a nemzetek közösségének megállapítása szerint tehát a kérdéses időszakban háború volt Magyarországon. De háború volt a hazai jog szerint is, ugyanis a Büntető Törvénykönyv értelmező rendelkezései értelmében háborún az állam biztonságát súlyosan fenyegető veszélyt is érteni kell. A Büntető Törvénykönyv magyarázata szerint pedig ilyen veszély például az ellenforradalom. De háborúra utal az is, hogy az 1956. évi 28. számú törvényerejű rendelet rögtönbíráskodást vezetett be. Mint már hivatkoztam rá, mindkét törvényjavaslat azonos koncepcióból indul ki, a konkrét jogi megoldást illetően azonban különbözik. Az előttünk fekvő, a Kormány által benyújtott törvényjavaslat lényegében a bűncselekmények elkövetésekor és jelenleg is hatályos vonatkozó hazai jogszabályokat gyűjti össze azzal a szándékkal, hogy elősegítse azok alkalmazását. E jogszabályok az 1945. évi VII. törvénnyel törvényerőre emelt 81/1945. (II. 5.) miniszterelnöki rendeletnek az 1440/1945. (V. 1.) miniszterelnöki rendelet 8. �-ával megállapított 13. � 7. pontja és a háború áldozatainak védelmére vonatkozóan Genfben 1949. augusztus 12-én kelt és az 1954. évi 32. számú törvényerejű rendelettel kihirdetett nemzetközi egyezmények. A genfi egyezményekbe foglalt háborús bűncselekményeket a már hivatkozott 1968-as New York-i egyezmény elévülhetetlenné tette. A Kereszténydemokrata Néppárt részéről általam benyújtott törvényjavaslat viszont az ENSZ nemzetközi-jogi bizottsága által készített és az ENSZ közgyűlésének az 1991. december 13-i határozatával elfogadott kódexen alapul. E kódex az emberiség békéje és biztonsága elleni bűncselekményeket kodifikálja. A beterjesztett törvényjavaslat a kódex rendelkezéseinek egy részét kívánja beépíteni a hazai jogba. Mivel maga a kódex szövege tartalmazza a háborús bűncselekmények elévülhetetlenségét, valamint azt, hogy a bűncselekmény kategóriára - összhangban az 1966-ban elfogadott és az 1976. évi 8. számú törvényerejű rendelettel kihirdetett Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányával - nem érvényes a törvény visszaható hatályának a tilalma, a törvényjavaslat ezen elveket vitathatatlanná teszi. Ugyanakkor a törvényjavaslat nincs ellentétben az Alkotmány 57. � (4) bekezdésének rendelkezésével, amely kimondja a törvény visszaható hatályának a tilalmát, mivel - ugyancsak az Alkotmány 7. � (1) bekezdése értelmében - a Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait. A nemzetközi jog általánosan elismert szabályai és az általam hivatkozott ENSZ-kódex ilyen általánosan elismert szabály, nem azonosak a nemzetközi szerződésekkel, amelyek esetében ugyanis vitatott a hazai alkalmazás kérdése. Két azonos koncepciójú, de eltérő jogi megoldást nyújtó, ugyanakkor egyenértékű törvényjavaslatról van tehát szó. Mindezek alapján a Kormány által benyújtott törvényjavaslatot is természetesen támogatom. Végül szeretném megjegyezni, hogy e koncepció jegyében, amely szerint 1956- ban Magyarországon háború volt, mert a Szovjetunió fegyveres ereje a magyar forradalmat és szabadságharcot háború során, háborús eszközökkel verte le, s annak során, valamint az azt követő megtorlások alkalmával háborús bűncselekmények történtek, tehát ennek a koncepciónak a jegyében a Kereszténydemokrata Néppárt már a Kormány törvényjavaslatának benyújtása előtt erőfeszítéseket tett az igazságtétel megvalósítása érdekében. Itt utalni szeretnék arra, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt részéről még 1992. szeptember 1-jei kelettel feljelentést tettünk az ügyészséghez az 1956. október 26-án Mosonmagyaróváron történt tömeggyilkosság, azaz háborús bűncselekmény miatt. A nyomozást az ügyészség megtagadta, de eredményként közölhetem, hogy a napokban az ügyészség mégis tényfeltáró vizsgálatot rendelt el. Az Alkotmánybíróság előtt pedig folyamatban van egy beadványunk elbírálása, amely lehetővé tenné, hogy a forradalom leverését követő megtorlás során eldördült 22 sortűz túlélő, rokkant áldozatai kártérítési igénnyel élhessenek. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)