Dénes János (független)
DÉNES JÁNOS (független): Tisztelt Képviselő Úr! Figyelemmel hallgattam felszólalását, és röviden tudtára adom, hogy nem a tárgyról beszélt, valamint úgy beszélt, mintha mi egymást sok évvel ezelőtt nem is ismertük volna. Ami pedig a közeget illeti, amilyen közegben a jelen törvényjavaslatokat tárgyaljuk, engedjék meg, hogy emlékezetemre hivatkozzam, és ha jól emlékszem, Szabad György elnök úr a három koalíciós párt országgyűlési határozati javaslatához tett indítványomat a külügyi bizottsághoz utalta. A külügyi bizottságnak, miként a tisztelt Háznak, írásba adtam a kiegészítő módosító javaslatomat, és kaptam azt a méltóságot és tisztességet, hogy a külügyi bizottság előtt szóban is elmondhattam indoklásomat. Történik ez az elmúlt év végnapjaiban, a szóban forgó Jelcin elnök úr látogatása, majd látványosan meghiúsult szinkrontolmácsolása után. A tisztelt külügyi bizottság írásbeliség és meghallgatásom után, amelyben azt javasoltam, hogy ítéljük el - a Jelcin-látogatás után most már mi is - 1956. november 4-ét, és bélyegezzük meg a közvetlen, direkt hazaárulást 1957. május 1-je előtt. Ezt a magas méltóságú külügyi bizottság - jóllehet, nem is Horn Gyula elnök úr elnökölt -, hárman ellene szavaztak és mindenki tartózkodott, így nem is kerülhetett a tisztelt Ház napirendjére. Hát engedjék meg, hogy ez az a közeg, amiben ezt az erkölcsi, szörnyű örökséget és ezt a kötelezettséget jelenleg tárgyaljuk. Köszönöm, elnök úr!