Király B. Izabella (MDF)
KIRÁLY B. IZABELLA (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Azért kértem szót, mert 1992. október 27-e óta volt időm megérlelni tapasztalataimat, s az elmúlt napok eseményei arra késztetnek, hogy ezeket a tapasztalataimat megosszam önökkel. (Közbeszólás a bal oldalon: Halljuk!) A képviselőnek többek között az is kötelessége, hogy a hozzá bizalommal forduló állampolgárokat meghallgassa, akkor is, ha azok történetesen bomberdzsekis fiatalemberek, a tanító kötelező optimizmusa pedig nem ismer elveszett gyereket. Ennyit elöljáróban. A garázdaság, a bűnözés természetesen a bíróságra tartozik, de éppen a Döbrentei téri eset hívta föl a figyelmemet újra a sajtó felelősségére, arra a veszélyre, ami azzal jár, ha a sajtó a társadalmi valóságot torzítva közvetíti, akár befelé, akár külföldre. Nézzük néhány példával, mit csinált a magyar sajtó az elmúlt egy hét alatt, hogyan próbálta a nemzeti szellemű magyar ifjúságot és engem lejáratni, politikailag szalonképtelenné tenni. (Zaj.) Új Magyarország, 1993. január 25., hétfő. Főcím: "Randalírozó bőrfejűek". Idézem a szöveget: "Törtek, zúztak mindent, ami eléjük került, hátha az a valami ráadásul élt és mozgott. Nem találtak a környéken színes bőrű diákot vagy cigányt? Nos, akkor jó volt célpontnak bárki, aki elébük került." Esti Hírlap, január 26., kedd. (Zaj.) "A borozó fölött lakók vették észre a csetepatét, itt püfölték egymást az emberek szombat éjjel a villamosmegállóban. De hogy ki kibe kötött bele, azt nem tudja senki sem. Már megint felfújnak egy mindennapos verekedést, hogy jobboldalizhassanak. Van, aki még Horthyt is látta fehér lovon szombat éjjel a Döbrentei téren." Esti Egyenleg, 25-én, hétfőn este. "Alapos a gyanú, hogy nemzeti, népi, faji, vallási csoport elleni bűncselekményt követtek el. Egyikük tagja volt annak a küldöttségnek, mely felkereste Király B. Izabellát." Végül sejtelmesen: "A garázdaságnál jóval többről van szó." Zárójelben jegyzem meg, hogy faji indíttatású bűncselekmény esetén kettőtől nyolc évvel, míg garázdaság esetén hat hónaptól három évvel fenyegetett a bűncselekmény. De az első kiválóan alkalmas Magyarország lejáratására, a magyar társadalmi valóság eltorzítására, hisztériakeltésre. Esti Egyenleg, január 27., szerda. Már csak három elkövetőről beszél, nem agyba-főbe verésről, hanem molesztálásról, s az MTI pontatlan közleményéről, mellyel a sajtót elárasztotta. Január 29., TV 1, Cigánymagazin, a hétfő Esti Egyenleget idézi szombaton. Mai Nap, január 27., szerda. Alcím: "Ők lennének Király B. Izabella védencei?" Főcím: "Bőrfejű karja ha lendül". Sejtelmes utalás történik más bűncselekményre is. Egy másik napilap +93. január 28-án: "Miután lejárt az őrizetbe vétel 72 órás törvényes határideje, ezért a rendőrségnek szabadlábra kellett helyezni a fiatalokat. Egyébként mind a nyolcan büntetlen előéletűek." Új Magyarország, 1993. január 30-a, szombat. Egy másik napilapból való idézettel kezdi: "Lassan szivárog a hír a Döbrentei téri nemzeti ifjakról." Aztán így elmélkedik: "Így közlik velünk, hogy minden, ami nemzeti, az bőrfejű, fasiszta, antiszemita, fajgyűlölő. Úgy vegyük ezt, hogy akkor minden, aminek ez a jelzője, az is ekként ítélendő meg: a Nemzeti Színház, a Nemzeti Múzeum vagy a nemzeti zászló? De hát ennél sokkal többről van szó. Arról az elvakult terrorról és cinizmusról, amit szavakkal, jelzőkkel követnek el gátlástalanul, mert mindig akadnak - nem is kevesen -, akik egy-egy, valóban ijesztő, ám országosan mégsem jellemző esemény kapcsán mintegy megfellebbezhetetlenül és hisztérikusan elüvöltik magukat: nemzeti." A Döbrentei téri eseményekről beszámolt a 168 óra is. "Némi zavar a simára borotvált fejbőr alatt" - mondja a szerkesztő riporter. Kinek a felelőssége, ha az új ifjúsági szubkultúrát, a kopaszságot, a férfiasságot, a testi erőt mint új divatot mindenáron megideologizálja? Állandó elutasítás, megalázás, gúnyolás - évezredes pedagógiai tapasztalat - ellenállást, dacot szülhet, mely akár önpusztító mechanizmusokat is hozhat létre és működtethet. Érezzük-e a felelősséget? Itt a gyerekeinkről van szó. És némi zavar van a simára borotvált fejbőr alatt? Kérdezem: kinek a felelőssége a némi zavar? Az elmúlt 45 évben hazugságban éltünk. A gyerekeink az utóbbi években szinte csak hazugságban, mert sajnos, a család már a kettős nevelésre sem volt alkalmas, sok család. A nevelést a tv és a video vette át. A történelem, amit az iskola tanított, egy parttalan adathalmaz, melyből a magyarság és Magyarország helyzete, szerepe világosan ki nem derült. Ilyen körülmények között az, hogy egyáltalán létezik - márpedig létezik - nemzeti szellemű magyar ifjúság, maga a csoda. Azonban még kérdezni sincs lehetőségük, választ pedig ugyan kitől várhatnának? Miközben a Művelődési Minisztérium az oktatási törvényeket és a nemzeti alaptantervet legszélesebb pedagógiai követelménnyel megvitatta, néhány áltudományos intézmény, amelyeknek az elmúlt évtizedekben kezükben volt a magyar iskola, gáncsoskodnak, kerekasztal mellett vitázgatnak, mindent elkövetnek elsősorban a nemzeti szellem érvényesülése ellen. A tanítók, a gyerekek három éve várnak, a törvény és a nemzeti alaptanterv pedig késik. Nehéz helyzetben van az ifjúság. Különösen a nemzeti szellemű politikai ifjúság. Nincs pénz, nincs szponzor. Ha nem akarnak beolvadni az arctalan pártokba, akkor különösen nagy a veszélye a provokációknak. A köreikben jelentkező ideológiákkal nyíltan kellene foglalkozni, programjukat megvitatni, és elgondolkodni azon, hogy a most Parlamentben ülő pártok milyen programot, milyen jövőt kínáltak az ifjúságnak. Mert mit ér az a program, és valójában kiért van, ami mellé az ifjúság nem sorakozik föl? Az esetleges erőszakosság erőszakkal nem fojtható el. A kiváltó okokat kellene elemezni. Miközben a felnőttek bátortalanul nézelődnek és próbálják elhessegetni maguktól a súlyos gondokat, az ifjúság nagyon is jól érzi: a közeljövő nagy kihívásaira sürgősen megoldást kell találni, mert a játék - a nagy történelmi játék - az ifjúság bőrére megy. A nagy gondokra pedig egyelőre nincs megoldás: a migráció, az újkori nagy népvándorlás, a recesszió, az általános gazdasági válság, a demokratikus intézmények válsága, csődmegoldó képességének teljes kudarca, s az egészséges nemzettudat erőszakos, mesterséges elfojtása. A magyar ifjúság előtt a távlatok nem kecsegtetők. Az az ifjúság, amely csak fogyasztónak neveltetett, éppen a gazdasági nehézségek miatt óriási megpróbáltatások elé néz. Ha bizonytalankodik, ha kapaszkodókat keres, a felnőtteknek kell tudni a kötelességüket. Teljesítjük-e mi mindannyian a kötelességünket? Számomra az apródok jelképpé váltak. A jó szándékú, a provokálható, a megfélemlíthető, a kirekeszthető magyar ifjúság jelképeivé. Korábban talán 10-15 alkalommal találkoztak a szabad ég alatt. Október 23- ára tagtoborzót hirdettek a Szabadság térre. Miután 27-én velem találkoztak a VI-os kapuban, többet nem lehetett őket összeszedni. (Derültség, taps, zaj.) A hisztéria, a nácizás, a fasisztázás, a bűnös általánosítás megtette a hatását. Ők lettek az október 23-ai nagy hazugság bűnbakjai. Az egyesekből kiváltott agresszivitáson túl a nagy hazugság legtragikusabb következménye, hogy nincs érvényesülési lehetősége a nemzeti önazonosság-tudatnak, és nincs valódi szabadsági élmény. Így nem lehet szabadságra és nemzetükkel szemben kötelességükre igényes jövő nemzedéket nevelni. Ez pedig nem lehet érdeke egyetlen, valóban demokratikus pártnak sem. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) (15.20)