Csehák Judit (MSZP)

1993. január 31.

DR. CSEHÁK JUDIT (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ez egy bűnös - nem félek kimondani a jegyzőkönyvbe, ez egy bűnös - törvény-előterjesztés - mondta Kis Gyula elnök úr, kormánypárti képviselő a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosítására készített törvényjavaslatról a szociális bizottság ülésén. Egyetértek képviselőtársammal, s én sem félek jegyzőkönyvbe mondani: valóban bűnös ez az előterjesztés, mert nem más, mint a jelenleg még egységes társadalombiztosítás, a jelenleg még létező egységes biztosított jogok elleni alattomos, megfontolt, ám profi munkának aligha nevezhető merénylet. Azzal is egyetértek, ahogy képviselőtársam ezen a nevezetes bizottsági ülésen folytatta: az előterjesztő a társadalombiztosítástól kapott fizetéséért a társadalombiztosítás felszámolására tesz javaslatot. Való igaz. Teszi ezt a Kormány is, annak ellenére, hogy nem lehet kétsége afelől, milyen reformokra, intézkedésekre lenne szükség. Sorvezetőnek, útmutatónak rendelkezésére áll ugyanis az 1990. évi 60. számú parlamenti határozat, amelyikben világosan meghatározta ez az Országgyűlés, hogy milyen társadalombiztosítást, milyen nyugdíjrendszert, milyen egészségbiztosítást akarunk. Ez a törvényjavaslat nem felel meg a már említett országgyűlési határozatban rögzített alapelveknek, és erre az Állami Számvevőszék az előkészítő munkasor megfelelő fázisában levélben figyelmeztette is a népjóléti tárca államtitkárát. Ez azonban - úgy tűnik - nem befolyásolta a Kormány döntését, mint ahogy a nyugdíjalap felügyelőbizottságának kifogásai sem hallatszottak az égig. Ők azért ellenezték a törvényjavaslatban előttünk fekvő intézkedéseket, mert azok szöges ellentétben állnak a felügyelőbizottság elmúlt évben kidolgozott alapvető elképzeléseivel. No de miért is kellene komolyan venni egy olyan, drága pénzen fenntartott testületet, amelyik most már a szakszerűtlen előkészítés és az év végi törvénykezési zűrzavar következtében a nem létező önkormányzatok helyett a nyugdíjalap felelős kezelője is kell legyen az önkormányzati választásokig? S elénk teszi ezt a javaslatot a Kormány az ÉT-vel kötött megállapodásra hivatkozva, miközben tudjuk, hogy a javasolt változások többségéről szó sem esett az ÉT-n, ezt a változatot az ÉT nem hagyta jóvá. A társadalombiztosítási felügyelőbizottságok és mi is valamennyien egy öt nap alatt összecsapott, senkivel nem egyeztetett előterjesztést és kormánydöntést kaptak, illetve kaptunk kézhez. De mindez semmiség ahhoz képest, ami ebben a 39. �-ban van. Tudom, a társadalombiztosítási törvényszöveg nem könnyű olvasmány. Olyan, mint egy rejtjeles távirat, csak a beavatottak értik. Ma már azok is egyre kevéssé. Mert mit is kezdjen a jámbor halandó vagy az érdeklődő képviselő az olyan passzusokkal, mint például a 44. � egyébként pozitív {2) bekezdése? Idézem: "A havi átlagkereset megállapítása előtt a nyugdíjazást megelőző harmadik év előtti naptári években elért keresetet a magánszemélyek jövedelemadójának az adott naptári évre szóló és erre a keresetre képzett összegével történő csökkentés után, a nettó átlagkereset egyes években történő növekedését alapul véve, törvényben meghatározott mértékkel a nyugdíjazást megelőző második év kereseti szintjéhez kell igazítani." Tudom, hogy késő van, jelentős összegeket ajánlok fel képviselőtársaimnak, akik ennek alapján többszöri elolvasás után is ki tudják számítani a saját nyugdíjalapjukat. Természetesen ez csak egy átlagos bekezdés, nem a legcizelláltabb szabály. Azok számára, akik azt teszik a törvényjavaslattal, amit én annak idején Arisztotelész logikájával a 125. oldal után, akik szégyenkezve ugyan, de a megértés igényét többszöri nekifutás után feladták, megpróbálok egy rövid egyenleget készíteni a kedvező és kedvezőtlen hatású módosításokról, valamint néhány intézkedését megkísérlem a gyakorlat nyelvére fordítani. Képviselőtársaim! Az 1. � elfogadásával az utolsó mondat is eltűnik a társadalombiztosítási törvényből, amelyik az állami költségvetési garanciáról szól. Az új szöveg arra hatalmazza fel az egyébként anyagilag állítólag független társadalombiztosítást, hogyha elfogy a pénze, hiteleket vegyen fel. Meg kell mondanom, el kell ismernem: ez Kupa miniszter úrhoz illő, igazán nagyvonalú költségvetési garanciavállalás. Valóban ez az utolsó pillanat arra, hogy így a Kormány szájaíze szerint lehessen az önkormányzatok létrejötte előtt eldönteni ezt a kérdést. De érdemes továbbmenni. A 4., 5. �-ban nem kevesebbre, mint arra tesznek a társadalombiztosítás szakemberei javaslatot, hogy mit ne kapjanak meg az állampolgárok az egészségbiztosítás keretében abból, amit eddig megkaptak. Dicséretes. A táppénz, a terhességi, gyermekágyi segély, a gyes szabályainak szigorítását három paragrafus két oldalon elintézi. A nyugdíjkorhatár emelése, a korhatár utáni továbbdolgozás ösztönzése, a nyugdíjba beszámítható keresetek szabályozása és az éves nyugdíjemelésről szóló tavalyi döntés 20%-os csökkentése, a résznyugdíj szigorítása és minimumának eltörlése mindössze három paragrafus 14 bekezdését igényli. Ebből kettő állapít meg kedvező szabályt, 12 a korábbinál kedvezőtlenebb feltételeket szab a nyugdíjkorhatáron levőknek és a nyugdíjasoknak. Az özvegyi nyugdíjra vonatkozó nyolc paragrafusból már csak egy a jobbító rendelkezés, a többi hét antihumánus és kisszerű korlátozás. Az ellátásokat megnyírbálók figyelme és buzgalma nem kerülte el a baleseti táppénzt, a járadékot, a rokkantsági nyugdíjat sem. Rövid négy paragrafust szenteltek a komoly szigorításoknak. Öt további paragrafus hat teljes oldalon részletesen foglalkozik a társadalombiztosítási járulékalap kiszélesítésével. Ezt veszi gondosan számba, ugyanakkor négy, azaz négy rövid, tömör sorban egyszerre arra hatalmazza fel a Kormányt, hogy a behajthatatlan tb. tartozások törléséről miként is dönthet. Ez a két törekvés mintha nem lenne teljesen összhangban. De természetesen roppant fontos, mert akár arra is lehetőséget ad, hogy a Kormány első intézkedéseként a MÁV többmilliárdos tartozását engedje el mint behajthatatlan követelést. Három következő paragrafusból az is kiderül, hogy a tavalyi törvénymódosítás során mégsem lett minden olyan állampolgárból egészségügyi ellátásra jogosult, akiből biztosított kellett volna legyen. Örvendezhetünk, hogy most egy év késéssel ugyan, de ők is bekerülhetnek a jogosultak közé. Az igazgatási szervek, az ügyvitel jogosítványai négy paragrafusba és három oldalba tömöríttettek. Végül, de nem utolsósorban a zárórendelkezések elolvasását már csak az igazi jogi csemegére számítóknak és áhítozóknak ajánlom. Aki idáig eljut, és még ezt a paragrafust is elolvassa, már szédítő csúcsokon érezheti magát. Elszántsága és kitartása csak a hegyi kecskék és zergék teljesítményéhez lesz hasonlítható. No de félre ezekkel a keserűen ironizáló szövegekkel és ezzel a leltárral! Nézzük inkább a hétköznapokat és a gyakorlatot. Ha önök ezt a törvényt megszavazzák, ne csodálkozzanak majd azon, ha kórházba igyekezvén nem betegágyba, hanem várólistára kerülnek, s ha végre bejutottak, ne vegyék zokon, ha a törvény felhatalmazása alapján a folyosón vagy, urambocsá! az illemhely előterében jelölik ki majd az éppen rendelkezésre álló ágyat, s fizetni kell, ha jobb elhelyezést szeretnének, olyat, amelyet azonos összegű biztosítási járulék fejében jelenleg még megkaphatnak. Jó időben tudni arról, hogy választott háziorvosuk, akinek a biztosítási kártyájukat tavaly gyanútlanul leadták, lelkesen privatizál-e, vállalkozó lesz-e, vagy önkormányzati alkalmazott. Mert ha vállalkozó lesz, de nem vállal az illető kolléga területi feladatot, és ennek ellenére a biztosító mégis - nem értem, hogy miért, de - szerződést köt vele, akkor az eddigi díjtalan orvosi ellátásért külön díjat is kérhet az orvos, amit a biztosító nem térít majd meg. Az eleddig nem világos, hogy mire leszünk, és milyen színvonalon jogosultak a változatlan biztosítási díj ellenében, és a szabadáras orvosi díjak ez esetben mit is jelentenek. Szabadon választott vállalkozó orvosunk a kártyapénzt a legjobb belátása szerint használhatja fel, arról ugyanis eddig senki nem rendelkezett, hogy abból mennyit kell az ellátásunk szinten tartására fordítani. (19.30) Kétségtelen ugyanakkor, hogy néhány területi igazgatóság nagy buzgalommal, a költségvetési törvénynek és egymásnak is ellentmondó körleveleket bocsát ki abban a roppant fontos kérdésben, hogy lehet-e gépkocsit lízingelni a kártyapénzből, és hogyan? Mindez a biztosítotti érdekek képviseletére jogosult önkormányzat hiányában egyáltalán nem meglepő. Az is igaz viszont, hogy az egészségügyiek érdekképviselete sem biztosított, elég csak a 13. havi bér kifizetése körüli botrányra és a sajtóban tegnapelőtt megjelent, nekünk szóló nyílt levélre utalnom. Az első 6 �-t elegendő átbogarászni, s akkor rá kell hogy jöjjünk: egy végelenül felületes és megérthetetlenül bonyolult törvényszövet leple alatt kettéhasad a társadalombiztosítás. Na nem egészség- és nyugdíjbiztosításra, hanem szegényellátásra és a tehetősebbek külön biztosítási és ellátási formáira. Nem lehet véletlen, hogy a Belügyminisztérium, a PM és a nagy bankok meghirdették és már szervezik a maguk különbiztosításait, és az is törvényszerű, hogy az anyagilag csődhelyzetben álló kórházak szolgáltatásainak a javát ezek a különbiztosítók fogják lefölözni, mert csak ezek tudják majd megfizetni az elfogadható színvonalú ellátást. A Szocialista Párt - és jómagam is - ezeket a törekvéseket elfogadhatatlannak tartjuk, visszautasítjuk, és csak olyan változtatásokat támogatunk, amelyek nem veszélyeztetik az átlagos jövedelmű állampolgárok ellátásait, amelyek nem hozzák anyagilag kényszerhelyzetbe az egészségügyi intézményeket és dolgozókat, amelyek egyértelművé teszik a biztosítottak jogait és a szolgáltatások kötelezettségeit. Képviselőtársaim! Mielőtt a többi rendelkezés sorsáról döntenek, tudniuk kell, hogy nem a jelenlegi táppénz- és nyugdíjszabályok idézték elő a társadalombiztosítás deficitjét, és nem a javasolt, sokszor kicsinyes és antihumánus szigorítások fogják helyreállítani a gazdálkodás egyensúlyát. A táppénzesek aránya már harmadik éve 6,9%, az egy keresőre jutó táppénzes napok száma pedig csökken. A munkanélküliség és a megélhetési gondok miatt ma már az sem mehet el betegállományba - és nem is megy el -, aki valóban beteg. Nem szigorítani, hanem ésszerűsíteni kellett volna. A nyugdíjszabályokkal is ugyanez a helyzet. Kovács Pál képviselőtársam részletesen szólt, én csak azt említeném meg, hogy amíg 1990-ben az átlagnyugdíj 6630 forint volt, az abban az évben újonnan megállapított nyugdíjak átlaga 7000 forint, tehát 400 forinttal magasabb a régieknél, 1990- ben már fordult a helyzet, az átlagnyugdíj 8400-ra emelkedett, míg az újonnan nyugdíjazottak nyugdíjátlaga 1000 forinttal volt kevesebb, 7400 forint. A Nyugdíjalap Felügyelőbizottsága 1992-ben is ugyanezt a folyamatot már szóvá tette, nem értett egyet az induló nyugdíjak csökkentésére vonatkozó javaslatokkal. Kezdeményezte a nyugdíjskála módosítását, a degresszív szabályok eltörlését. Nem ezek a javaslatok kerültek elénk. Köztudott, hogy a nők nyugdíjkorhatár-emelése nem javítja azonnal a tb. gazdálkodását, az intézkedés évében pedig különösen nem. Most mégis megelőző viták, tisztázó szakmai megbeszélések, foglalkoztatáspolitikai elemzések nélkül javasolják a Parlamentnek a következő évezredre is áthúzódó döntést. Ugyanígy elfogadhatatlan számunkra az a ködösítő átértelmezési törekvés, amiről nem szólnék újra, ami az éves, rendszeres nyugdíjemelés összege és szabálya körül kialakult. Véleményünket már az előző napirend során elmondtuk. A társadalombiztosítás gazdálkodását nem a szigorítások és a járulékalap kiterjesztése állítaná helyre, hanem a vagyonátadás, a profiltisztítás, a kintlévőségek behajtása, a feketemunka tényének tudomásulvétele, elemzése és szigorú ellenőrzése. Tisztelt Ház! Az eddigieket összegezve: önökkel akarják napokon belül megszavaztatni a női nyugdíjkorhatár 1995-től történő felemelését, a rokkantnyugdíj szabályainak elfogadhatatlan szigorítását, az özvegyi nyugdíj feléledési idejének a csökkentését, a résznyugdíj szabályainak a szigorítását és a garantált minimumösszeg eltörlését, az induló nyugdíjat csökkentő szabályokat, a beszámítási időszak meghosszabbítását, azt a módosítást, amely lehetővé teszi, hogy a minimálbér legyen a nyugdíjalap akkor, ha nem tudok a nyugdíjazást megelőző utolsó 5 évben 900 nap munkaviszonyt igazolni, legyen akár a járulékalapként szolgáló jövedelmem a korábbi 30-37 évben az átlagkereset többszöröse is. Önökkel akarják jóváhagyatni a táppénz, a terhességi, gyerekágyi segély, a gyed összegére vonatkozó szigorításokat, a járulékalap értelmetlen kiterjesztését és a nyugdíjak értékmegőrzésére vonatkozó tavalyi törvény átértelmezését. Meggyőződésem, hogy ennek az előterjesztésnek így nem lett volna szabad a Parlament elé kerülnie. Őszintén sajnálom, hogy viharos bizottsági ülésünk után kormánypárti képviselőtársaim mégis megszavazták és általános vitára javasolták ezt a törvényjavaslatot. A Kormánynak azonban még most is módja lenne arra, hogy visszavonja, átdolgozza ezt az indítványt. Csak azoknak a kisebb jelentőségű változtatásoknak kellene most szerepelniük, amelyek nem érintik mélyebben a társadalombiztosítás ellátásait, amelyek nem jóvátehetetlenek, és amelyekhez nem lenne szükség a létrehozandó önkormányzatok véleményére és döntésére. Nem lenne szabad ez ügy kapcsán sem - sem a Kormánynak, sem önöknek - arról elfeledkezniük, hogy az Amerikai Egyesült Államok elnöke olyan politikus lett, aki azzal is győzött, hogy egységes, megbízható nyugdíj- és egészségbiztosítás megteremtését tűzte ki a zászlajára. Kérem önöket, hogy mindezt mérlegelve ne fogadják el így, érdemi módosítások nélkül ezt az előterjesztést. Köszönöm a késői órákban kitüntető figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)