Kapitány Ferenc (EKgP)
KAPITÁNY FERENC (FKgP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! A törvényjavaslat megítélésekor két előzetes megjegyzést kell tenni a tárgyalás időpontját és más, már elfogadott törvényekkel és rendelkezésekkel való tartalmi összefüggést illetően. Először is sajnálatos, hogy megismétlődött az elmúlt évi, kifogásolható gyakorlat, hogy egy ilyen fontos, az állampolgárokat és munkáltatókat közvetlenül érintő és befolyásoló törvény a kívánatos január 1-je helyett jó esetben március 1-jén léptethető hatályba. Ez bizonytalanságot és zavart okoz, mind az ellátásokat igénybe vevő állampolgárok, mind a munkáltatók és vállalkozó járulékfizetők körében. Nem lehet szó nélkül hagyni az ebből fakadó igazgatási többletköltségeket sem. Amennyire természetes az összefüggés a Parlament által már elfogadott és hatályba léptetett törvények között, gondolok itt az állami költségvetésről szóló törvényre, az adójogszabályokra, a szociális törvényre, a társadalombiztosítási alapról szóló törvényre, annyira szembetűnőek azok a korlátok, amelyeket nem lehet átlépni a jelen törvényjavaslatba foglalt módosítások során. Hiszen tudomásul kell venni, hogy a társadalombiztosítás bevételét és kiadásait, a tervezett hiányát már törvény tartalmazza. Ha a járulékbevételekre vagy kiadásokra most akarnánk lényeges módosításokra javaslatot tenni, azok elfogadása más törvényekre is kihatással lenne. Csak egy példát hozok fel az 1975. évi II. törvény és a végrehajtását szolgáló kormányrendelet és más, már elfogadott jogszabályok által teremtett ellentmondás jellemzésére. Ez a társadalombiztosítás 1993. évi bevételét jelentősen mérsékli, természetesen másokra ez kedvező hatású, és nehéz eldönteni, hogy most melyiknek örüljünk. (19.40) De nézzük konkrétan, miről is van szó. 1992. március 1-től a társas vállalkozások tagjai a naptári év első napján, január 1-jén érvényes minimális bér - többségében 8000 forint - után kötelesek legalább a 44 plusz 10%-os járulékot megfizetni. Tapasztalataink szerint az esetek 80%-ában csak ilyen jövedelmek alapján fizetnek járulékot. Mielőtt arra gondolnánk, hogy tudnak ebből megélni, megnyugvásul közlöm, hogy ezenfelül a társaság adózás utáni eredményéből társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettség nélkül veszik fel a többi jövedelmet. Ez a körülmény megszívlelendő. A minimális bérek évközi emelése nem befolyásolta eddig sem a járulékfizetést, de a Kormány 1/1993. (I. 13.) rendelete, ami 1993. február 1- től teszi kötelezővé a 9000 forintos minimálbér alkalmazását, tehát nem január 1-től, azt jelenti, hogy a társas vállalkozások tagjaira továbbra is a 8000 forintos minimálbér vonatkozik. Ha ez így marad, akkor ezt egy rossz viccnek, tréfának lehet elfogadni a társadalombiztosítás bevételei szempontjából. Hol itt az összefüggés? A társadalombiztosításért aggódom, mint mindig. Ezért hasonlókat lehetne elmondani a kezdő egyéni vállalkozók, az alacsony jövedelmet elért vállalkozók, illetve az egyéni és társas vállalkozók alkalmazottaira vonatkozó járulékfizetési kötelezettség és a naptári év első napján érvényes minimálbér társadalombiztosítási bevételt sújtó összefüggéseiről is. Persze, ha netán ez volt a cél, akkor nem szóltunk semmit. De akkor már most jelezhetjük a társadalombiztosítás 1993. évi járulékbevételi tervének nem teljesítését, és a hiány nagyobb mértékét. Sokkal jobban örülnénk, ha a vállalkozásokat nem a társadalombiztosítási járulékokkal, hanem adó- és hitelkedvezményekkel és támogatásokkal preferálnánk. Mindkét fél részére ez elfogadható. Nézzük ezek után a törvényjavaslatot néhány általános szempont szerint. Mindenekelőtt szeretném elkerülni azt a csapdát, hogy egyszerre rónám fel a törvényjavaslat hibájául, hogy nem tartalmaz a szigorú járulékfizetési kötelezettségek mérséklésére javaslatot, illetve azt, hogy sem az egészségügyi ellátás, sem a nyugdíj-megállapítás és -emelés területéről érkező társadalmi elvárásokat nem elégíti ki. Az előzőekben már vázolt okok, a már elfogadott törvények korlátai, de a gazdaság jelenlegi állapota, az ez évi kilátások sem adnak lehetőséget most generális változtatásokra. A társadalombiztosítással szemben megfogalmazott, egymással sokszor homlokegyenest szembenálló elvárások kielégítése csak kompromisszumok árán lehetséges. Lásd a Kormány és az Érdekegyeztető Tanács megállapodásait. Emiatt lett a törvényjavaslat felemás, következetlen, ezért ébreszt mindenkiben hiányérzetet, elégedetlenséget. Persze nincs ez másként más törvények tárgyalása estén sem. Nehéz a realitások talaján maradni. Általános megítélésként - nem először - azt kell mondani, hogy az 1975. évi II. törvény és a végrehajtására kiadott jogszabályok a számtalan módosítás miatt jogrendszerünkben legnehezebben értelmezhető, alkalmazható joganyaggá váltak, olyan jogszabályi dzsungel, amitől nemcsak az állampolgárok, a gazdálkodó szervezetek, hanem még a végrehajtásban, igazgatásban dolgozók is rettegnek. Ezt a törvényt az évenkénti módosítások helyett a két, illetve a baleset-biztosítással együtt három ágazat sajátosságait figyelembe vevő, a jelen társadalmi-gazdasági viszonyait tükröző, az állampolgárok részére is érthető nyelven megfogalmazott törvényekkel kell felváltani. Ezt 1993-ra a Kormánynak feladatul kell szabni. Néhány konkrét megjegyzés a törvénymódosítással kapcsolatban. Elsőként a társadalombiztosítás bevételeit biztosító járulékra vonatkozó előírásokról. E területen lényegi változtatás nem történt, de a társadalombiztosítás pénzügyi helyzete miatt a kétségtelenül magas járulékmértékek csökkentésére reális lehetőség nem látszik. Évről évre módosítások mintegy követő módon próbálják azokat a jogszabályi hézagokat betömni, amelyek az előző évben legális kibúvót biztosítottak a járulékfizetés alól kimenekülésre, illetve a jövedelmek, pénzkifizetések járulékfizetés nélküli felhasználásra. Sajnos, egyre kevesebb sikerrel valószínűsíthető, hogy ez a módosító javaslat is hagy réseket. Van itt azonban más gond is, amit látni kell. A járulékfizetők egyre nagyobb hányada kerül át az egyéni és társas vállalkozási körbe akár gazdálkodóként vagy munkáltatóként, akár munkavállalóként. Ez a tény legálisan, a jogszabályok teljes betartásával - lásd a kezdő vállalkozókra vonatkozó kedvező szabályokat -, de illegális módon is lehetővé teszi a járulékalapok és bevételek csökkentését. Emellett köztudomású az a becslés is, mely szerint a jövedelmek 30-50%-a - kikerülve az adózást és a társadalombiztosítási járulékfizetést - a fekete- vagy esetleg szürkegazdaságban kerül kifizetésre. Ennek a társadalomra, a törvénytisztelő és azokat követő állampolgárokra való káros, romboló hatása és következménye ma már tűrhetetlen. Közös fellépést és határozott, ha szükséges, büntetőjogi követelményeket is kiváltó intézkedéseket kell tenni a tisztességes járulékfizetők érdekében. Sajnos, a társadalom, az állampolgárok szemlélete is olyan, ami bocsánatos bűnnek tartja az ügyeskedéseket. Be kell mutatni, hogy az adó- és járulékfizetés alól kibúvók miatt sem lehet a járulék mértékét csökkenteni, az ellátások színvonalát növelni. Csak egy példa, saját megyémből. A Tolna megyei APEH közleményéből a tapasztalatok és a tények szerint a kiegészítő tevékenységű, tehát csak 10%-os baleseti járulékfizetésre kötelezett egyéni vállalkozók 3-4-szer annyi jövedelem után fizetnek adó- és járulékot, mint a fő tevékenységű vállalkozók és az általuk alkalmazottak. A minimálbér körüli jövedelem alapján történik átlagosan, mivel bevallásuk ezt sugallja. Nagyon takarékosan élő embereknek kell lenniük, ha ebből - családjukkal együtt - meg tudnak élni, méghozzá sok esetben hivalkodóan, gazdagságukat nem is titkolva, gyakran a járulékok fizetését is csak kényszerintézkedések után teljesítve. Ide tartozik még egy gondolat, ami - bár nem szorosan a jelen törvénymódosítással, de - a társadalombiztosítás bevételével mindenképpen összefügg. Általános tapasztalat, hogy a személyi jövedelemadó alapja különböző okokból stagnál, vagy nem stagnál, vagy nem a tényleges helyzetnek megfelelően növekszik. (19.50) Talán emiatt is bevallottan az adózási szabályok is inkább az áruforgalom, a fogyasztás adóztatására helyezi át a hangsúlyokat, ez a biztosabb bevétel. Mivel a társadalombiztosítási járulékfizetés alapja döntően megegyezik a személyi jövedelemadó alapjával, ami hosszabb távon is, de jelenleg is láthatóan nem fog a tervezettek szerint növekedni, ez a társadalombiztosítási alapok bevételét egyre kedvezőtlenebbül érinti. Mit lehet tenni? Hamarosan napirendre kell tűzni, hogy a társadalombiztosítási alapokat, elsősorban a szesz, dohány, élvezeti cikkek adóbevételeiből, már csak ezen cikkeknek a tb. alapok kiadási oldalára gyakorolt kedvezőtlen hatásai miatt is, milyen módon lehetne kiegészíteni, hogyan lehetne ezt közvetlen kapcsolatba hozni az ebből keletkező többletkiadásokkal? A szenvedélybetegek gyógyításának költségei ma már óriásiak. A járulékfizetés szabályozásával kapcsolatban még egy megjegyzés. Sajnos, a szabályozás nincs tekintettel a mezőgazdaságban reményeink szerint egyre nagyobb számban megjelenő egyéni vállalkozók sajátos helyzetére, a mezőgazdasági termelésből származó bevételek, jövedelmek sajátos időbeli keletkezésére. A kezdő mezőgazdasági vállalkozók esetében javasolni kívánjuk, hogy a kezdés évében és még két évig, ha lehet, állami támogatással kiegészítve kedvező járulékfizetésre legyenek jogosultak. Egyébként erre kisiparosok, magánkereskedők esetében a múlt rendszerben is volt példa 1982-től. Most miért nem lehetne? Ami a benyújtott törvényjavaslatban a társadalombiztosítási alapokra való hatásában a kiadási oldal szabályozását illeti, meg kell állapítani, hogy az Érdekegyeztető Tanácsban történő megállapodások kompromisszumai jellemzik a változtatásokat. Ezekkel többségében egyet lehet érteni. Azonban tovább halasztódnak a társadalombiztosítási reform cékitűzéseit tartalmazó 60/1991. számú országgyűlési határozatban megjelölt feladatok belátható időben történő végrehajtásának esélyei. A kiadási oldal növelésének időigénye és annak teljesítése évek óta meghaladja a bevétel tervezett, de főleg tényleges növekedésének dinamikáját. 1989-től a bevételek 1992-ig mintegy 70%-kal növekedtek, ugyanezen idő alatt a kiadás utóbbi időben már fedezet nélkül 100%-kal növekedett. Ugyanakkor ismertek a kiadási oldal további növekedésében érdekeltek követelései. Lásd nyugdíjemelés, egészségügyi szolgáltatás, gyógyszerellátás robbanásszerű költségnövekedése. Világosan látni kell, és ki kell mondani, hogy a kiadási oldal rendezése nélkül - ebben szerepel a profiltisztítás is - vagy az állami költségvetés számottevő hozzájárulása nélkül, és ezt a vagyonjuttatás sem helyettesítheti, a társadalombiztosítás egyensúlya helyrehozhatatlanul megrendülhet. Persze az is nyilvánvaló, hogy a szabályok módosítgatása csak zaklatja a közvéleményt, a járulékfizetőket, az ellátások kiszolgálóit és igénybe vevőit. És már eredményt nemigen lehet vele elérni. A gazdaság kedvező irányú elmozdulása nélküli önmagában a társadalombiztosítás csak törvénymódosítással nem kerülhet jó helyzetbe, bármennyire is szeretnénk hinni ezt. A javasolt konkrét szabályváltoztatások 1993. évre vonatkozóan kisebb jelentőségűek, de többségében a kiadások mérséklésére törekszenek. Összességében: a benyújtott törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak lehet tekinteni. A vele kapcsolatos kritikai észrevételek jogosak lehetnek, de az összes körülményt figyelembe véve lényeges hatásaiban eltérő módosításokra nem lehetne más javaslatot tenni. Ezt sajnos, tudomásul kell vennünk. Toldozás helyett egy generális új törvény kidolgozása jelenthetne megoldást, ettől azonban, úgy tűnik, még nagyon távol vagyunk. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)