Surján László (KDNP)
DR. SURJÁN LÁSZLÓ népjóléti miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A családi pótlékról szóló 1990. évi XXV. törvény megalkotásakor váltak családi pótlékra jogosulttá a javítóintézetben és a büntetés-végrehajtó intézetben élő személyek, akiknek eltartásáról teljes egészében az állam gondoskodik. Ennek következtében állt elő az az ellentmondásos helyzet, hogy azok, akiknek túlnyomó többségük után eltartóik már nem voltak családi pótlékra jogosultak, mivel általában betöltötték a 16. évüket és tanulmányokat nem folytattak, attól váltak jogosulttá, hogy javító- vagy büntetés-végrehajtási intézetbe kerültek. A szakértői vonal egy része a törvény meghozatalakor is ellenezte ezt a megoldást, de az akkori döntéshozók úgy döntöttek, hogy így válik teljessé egy kör. A törvény beterjesztésekor módosító indítványok érték azt a javaslatot, hogy az előbb említett ellentmondást szüntessük meg. Mi az ellentmondás lényege? Bűncselekményt vagy szabálysértést követtek el egyesek, aminek következtében családi pótlékkal jutalmazza őket a jelenlegi rendelkezés. Hogyan állhatott elő ez a furcsa helyzet? Magyarországon akik nem végezték el az általános iskola nyolc osztályát, azoknak szabadságuk korlátozásának ideje alatt folytatniuk kell általános iskolai tanulmányaikat. Így tehát tanulókká válnak, s ha tanulnak, 20 éves korukig is jár a családi pótlék. Meg kell említeni azt is, hogy a javító- és büntetés-végrehajtási intézetben élők családi pótlékra jogosultságának érvényesítése rendkívül sok folyósítási problémát vetett föl. Az érintett szervek kezdeményezésére tettük tehát ezt a módosító javaslatot. A helyzet ellentmondásos. Évente 300-400 főt érint, és néhány hónapot tesz ki. (Zaj. Az elnök csenget.) Következésképpen itt nem áll elő az a helyzet, ami azokkal a fiatalokkal történik, akik állami nevelőintézetben vannak, hogy össze lehet gyűjteni egy, ha nem is nagy, de mégis megfogható összeget, mely összeg végül is egy minimális életkezdési támogatásnak fogható fel. Ezek a néhány hónapos összegek ezt a funkciót nem töltik be. Ezért merészkedtünk arra, hogy megpróbáljuk kiiktatni ezt a rendszerből. Elhangzott a vita során, hogy ez diszkriminációt jelent azon gyermekek között, akik családból kerültek ezen intézményekbe, és azok között, akik állami gondozásból kerültek ebbe bele. Valójában itt egy inkább túlzott pozitív diszkrimináció megszüntetéséről, mint egy ellentétes hatásról lenne szó. Éppen ezért sajnálatos módon jelen pillanatban nem tudom támogatni az idevonatkozó módosító indítványt. A költségvetési tárgyalások során egyértelművé válik, hogy az adott költségvetési évben mekkora az az összeg, mely a családipótlék-emelésre rendelkezésre áll. Ezt a Parlament dönti el. Célszerű az emelés mértékéről és ütemezéséről is egyidejűleg döntenünk. Ez lényegileg hasonló mechanizmus, mint amit a nyugdíjnál próbálunk, vagy remélhetőleg majd jövőben sikeresebben próbálunk végrehajtani. Ezzel a problémakörrel kapcsolatban két pontosítási javaslat érkezett. Az egyik úgy fogalmaz, hogy az emelés differenciált mértékéről és ütemezéséről a költségvetés elfogadásával egyidejűleg történjék meg a döntés. A másik változatot is a szociális bizottság elfogadásra javasolja. A kettőt együtt is elképzelhetőnek tartják. A jelen benyújtott módosítási szövegek összeötvözése meglehetősen nehézkesnek bizonyulna, ráadásul a másik módosító javaslat pontatlan, a pótlék időpontjáról beszél, holott nyilván a pótlék megállapításának időpontjára gondol. Éppen ezért az előbbi változatot fogjuk támogatni. Meglepetést okozott Rab Károly képviselő úr a nyugdíjasok érdekeit látszólag látványosan képviselő módosító javaslata. (17.40) Ennek a javaslatnak lényege, hogy a gyermeküket egyedül nevelőkhöz hasonlóan, a nyugdíjas szülő is magasabb összegű családi pótlékot kapjon. Ez nagyon méltánylandó javaslat, annál is inkább, mivel a hatályos rendelkezés is így szól a törvény végrehajtási utasításában. Ha ezt az egy pontot most törvényerőre emelnénk, a következő helyzet állna elő: jogbizonytalanságba kerülnének azok, akik ugyancsak egyedülállónak számítanak, függetlenül attól, hogy fizikailag egyedülállók-e, de az ő egyedülállóságukat csak egy végrehajtási utasítás, míg a nyugdíjasokét törvény biztosítaná. Nem érdemes ilyen megkülönböztetést tenni, csak röviden felsorolom, hogy idetartozik az, akinek házastársa sorkatonai szolgálatot teljesít, akinek házastársa közép- vagy felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán tanul, a keresetének összege az öregségi nyugdíj legkisebb összegét nem haladja meg, akinek házastársa munkaképességét 67%-ban elvesztette, akinek házastársa szabadságvesztést tölt. És egyedülállónak minősül az is, akinek házastársa nyugellátásban, illetve nyugdíjszerű ellátásban részesül. Mivel a családi pótlékot bármelyik szülő igényelheti, az aktív dolgozó szülő is jogosult a magasabb összegű családi pótlékra nyugdíjas házastárs esetén. Így tehát azt gondolom, hogy a benyújtás során nem vették figyelembe a törvény végrehajtási utasítását, és nem akarván bizonytalan helyzetbe hozni az előbb felsoroltakat, az egyébként egy fillér többletkiadással nem járó módosító javaslatot nem tudom támogatni. Mindezek alapján kérem a tisztelt Házat, hogy a támogatott pontosításokat és az egész törvényjavaslatot legyen szíves megszavazni. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)