Kis Gyula József (MDF)
DR. KIS GYULA JÓZSEF, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm szépen, Elnök Úr. (Mozgás és zaj.) Köszönöm szépen, Elnök Úr, és külön köszönöm a képviselőháznak, hogy majdnem telt ház előtt ejthetek szót, talán két év óta először, a társadalombiztosítás kérdéseiről. (Egy hang: Nana!) Majdnem telt ház előtt. Ez a nana azt jelenti, hogy nem teljesen telt a ház, de örülök, hogy ilyen sokan hallgatnak meg. Ugyanis ez egy olyan téma, amit négy éve görget maga előtt a tisztelt Ház. A társadalombiztosítás önkormányzata az európai fejlődés és a magyar biztosítás, társadalombiztosítás fejlődéstörténetében természetes jelenség volt. Feltételezte azonban azt, hogy a társadalom megszervezze saját magát, azt, hogy az államhatalomtól függetlenül is létezzenek olyan testületek, olyan szervezetek, amelyek képviseltetni tudják magukat az emberek alapvető létbiztonságát befolyásoló, a leendő nyugdíjaik, illetve a betegségük, megrokkanásuk esetén az életben maradásukat, a támogatásukat lehetővé tevő rendszerben. Ezt Magyarországon 1950 táján fokozatosan felszámolták, és ma akkor, amikor újra vissza próbáltuk állítani - mondom, nem az új, és a rendszerváltást követő Parlament, hanem már az előző Parlament -, akkor azzal a problémával találta magát szemben, hogy a civil társadalom önszerveződése az elmúlt negyven év alatt atomjaira bomlott. Tehát nem volt, aki megjelenítse a társadalmat egy, az államhatalomtól független önkormányzatban. Nem volt az európai normáknak megfelelően legitimnek elfogadható képviselője a munkaadóknak, tehát azoknak, akik a társadalombiztosítási járulék nagy részét befizetik, és nem volt legitimnek elfogadható képviselője a munkavállalóknak, akik szintén hozzájárulnak a társadalombiztosítás bevételeihez; és nagyon nehéz volt kialakítani azt az egyensúlyi állapotot, amely minden ilyen biztosítási önkormányzat lényege, hogy a befizetők és a kifizetésre várók érdekei valamelyest egyensúlyban jelenjenek meg. Mert a befizetőknek az az érdeke, hogy minél kevesebbet fizessenek, az egészségügyi ellátásra igényt tartók, illetve a nyugdíjra igényt tartóknak az az érdeke, hogy minél többet kapjanak. Ezért, ha az utóbbi érdek kerül előtérbe, az azzal fenyeget, hogy feléli azt az alapot, amiből nemcsak saját magának, de a következő nyugdíjas vagy a következő megbetegedett vagy rokkant generációnak az ellátását is biztosítani kell. (18.00) Ugyanígy: hogyha a befizetők rövid távú érdekei miatt csökken az az alap, amiből gazdálkodni lehet, akkor veszélybe kerülnek a kifizetések. Tehát ennek a két érdeknek az egyensúlyát megteremteni nagyon nehéz feladat akkor, amikor nincsenek ezeknek az érdekeknek világosan artikulált, legitim, a társadalom széles köre által elfogadott képviselői. Ezért húzódott ennek a kérdésnek a megoldása, húzódott még az előző országgyűlés időszaka alatt, hiszen +89-ben úgy határozott ez a Ház, hogy +90-ben, 1990-ben meg kell alkotni az önkormányzatot, de nem voltak képesek megalkotni, egyszerűen azért, mert nem voltak olyan csoportok, akikre rá lehetett bízni, és akiknek a delegáltjaira rá lehetett bízni ezt a kérdést. A mi Országgyűlésünk, tehát már ez a ciklus határozott úgy, hogy a munkaadók érdekképviseletét elfogadva, a munkavállalók delegálása helyett közvetlen választást írjon elő, közvetlen választást a munkavállalók részére, a biztosítottak részére, s ennek a választásnak a technikájáról szólna ez a törvény. Képviselőcsoportunk és saját magam is, illetve azt hiszem, a bizottságunk is szeretné, hogyha ez minél szélesebb körű legitimitással, társadalmi támogatással történne. Szeretné, hogyha az újonnan felálló önkormányzat maga mögött érezné a társadalmat, és nyugodt lélekkel hozna olyan döntéseket, amelyek nem a rövid távú érdekeket, hanem a következő generációk biztonságát is szolgálja. Éppen ezért az előterjesztésnek azt a javaslatát, hogy a társadalombiztosítási önkormányzati választást összekapcsoljuk az üzemi tanácsi választásokkal, tehát egy időben legyen, hasznosnak, célravezetőnek tartjuk, mert így talán többen mennek el választani. De itt, e Házban is, és minden párt képviselőcsoportjától azt kérem, hogy miután egy 40 éve nem gyakorolt jogot gyakorolhat a társadalom, próbáljuk mindannyian közösen megértetni a társadalommal, hogy mily fontos kérdésben kell most szavazni. A parlamentet 50%-kal, második fordulóban 25%-kal választják, a társadalombiztosítási képviselők legalább ilyen jelentős kérdésben, az államháztartást érintően a teljes költségvetésnek 50%-át kitevő összeg fölött fognak rendelkezni. Tehát az ő legitimitásukhoz az szükséges, hogy minél többen belássák, megértsék, hogy milyen fontos kérdés ez, és hogy minél többen menjenek el erre a választásra, amit sajnos máris halasztanunk kell, de a négy év után talán egy hónap halasztás elviselhető, egyszerűen technikai okokból kell halasztani. Tekintve, hogy a Parlament tavaly nem tudott ez ügyben döntésre jutni, és tekintve, hogy az Országgyűlés döntése után még a köztársasági elnöknek ki kell hirdetni a választást, és csak utána 60 nappal lehet megtartani. Tehát a határidő csúszása szükséges, elkerülhetetlen procedúra. De ezt az időt, ezt a csúszást próbáljuk meg mindannyian kihasználni arra, hogy megértessük a társadalommal, hogy az önkormányzati választás mindannyiuk, nem a mi, nem a politikai erők, hanem a társadalom érdeke, és hogy megértessük, milyen fontos ezeken a választásokon a minél szélesebb körű megjelenés. A frakció a legitimitás, a minél szélesebb körű megjelenés érdekében minden módosító javaslatot támogatni fog. Köszönöm szépen. (Taps.)