Györgyi Kálmán
DR. GYÖRGYI KÁLMÁN legfőbb ügyész: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A "pletykalap"-ok műfaja - persze lehet erőteljesebb kifejezést is használni - problematikus. Tapasztalati tény, hogy a demokratikus országokban ilyenek vannak, és ezek sok embernek adnak munkát, nemcsak a szerzőknek, szerkesztőknek, nyomdászoknak, terjesztőknek, hanem az igazságszolgáltatásban dolgozóknak is. Ez a sajtószabadság velejárója, és ez a sajtószabadság nemcsak az emelkedett szellemű újságokat és újságírókat illeti meg. Ennek a sajtószabadságnak a korlátait a sajtótörvény meghatározza. A sajtószabadság gyakorlása nem valósíthat meg bűncselekményt vagy erre való felhívást, nem sértheti mások személyhez fűződő jogait, és végül pedig nem sértheti a közerkölcsöt. Egy időszaki lapról lévén szó, azt kell mondani, hogy ehhez a magyar sajtószabadság megteremtése óta engedély nem kell, elég bejelenteni és regisztrációba venni. Ez a nyilvántartás a Művelődési és Közoktatási Minisztériumban vezettetik. A minisztériumnak ez a tevékenysége azonban nemcsak formális, azért, mert amikor a nyilvántartásba felvesz egy ilyen lapot, akkor meg kell nézni, hogy a sajtótermék tartalma a fent említett korlátokba ütközik-e. Hogyha a megjelenés során alakul ki olyan praxis, hogy e korlátokba ütközik, akkor ezt az időszaki lapot törölni kell a nyilvántartásból. Ez a nyilvántartásból való törlés lényegében - noha a törvény nem így hívja - betiltást jelent, mert nyilvántartásba vétel nélkül az időszaki lap nem terjeszthető. (14.30) Most az ügyészségnek arra van joga, hogy függesszen fel egy sajtóterméket közlésben, és indítványt tehet a bíróságnak arra, hogy tiltsa meg a nyilvános közlést, ha az az említettekbe ütközik. Én úgy gondolom, hogy az jó gyakorlat, ha az ügyészség a mások személyhez fűződő jogait sértő közlések esetén általában nem lép fel, és ezt azokra bízza, akiket érint. Azért, mert ilyenkor a cselekménynek a jogellenessége annak a megítélésétől függ, akiről szó van. Neki kell eldönteni, hogy személyiségi jogainak a megsértése miatt polgári bírósághoz kíván fordulni, vagy pedig magánindítványra üldözendő bűncselekmény miatt - rágalmazás vagy becsületsértés miatt - följelentést kíván-e tenni, vagy - ahogy a jogászok mondják - magánindítványt kíván előterjeszteni. Most külön fejezet ebben a témában a közerkölcs védelme. Én úgy gondolom, hogy a közerkölcs nevében és védelmében való föllépés az ügyészség részéről nagy óvatosságot igényel, mert az irodalom története nem kevés példát kínál arra nézve, hogy a közerkölcs fogalmát nem mindig az ügyészi hivatalokban és elmékben interpretálták a leghitelesebben. Itt a közelmúltban az ügyészség az Új Hölgyfutár ügyében indított jó lelkiismerettel eljárást a közerkölcs megsértésére hivatkozással, a Fővárosi Bíróság előtt az ügyészségnek volt igaza, a Legfelsőbb Bíróság viszont nem osztotta az ügyészi álláspontot. Én úgy gondolom, hogy a pletykalapok vagy egyéb kifogásolható műfajú sajtótermékek önmagukban nem tilthatók be ezért, mert széles palettán dolgoznak, és eszköztáruk a kedves intimitások közlésétől az olykor durva gyanúsítgatásokig vagy sértésekig is terjed. Itt az érintettek dolga, hogy a lapok közlései ellen a megfelelő jogvédelmi eszközöket igénybe vegyék. A külföld mutat olyan példát - a képviselő úr Angliára hivatkozott, én Németországot tudnám mondani -, ahol a kiadók, lapszerkesztők egy önkontrollt, önkéntes önkontrollt hoznak létre, és ennek a megítélése elé, nem pedig csak a jogi eljárások útjára bocsátják azt, hogy amit az a sajtótermék művelt, vagy amit a konkrét esetben tett, az a sajtóetikával összeegyeztethető-e. Én azt gondolom, hogy ezt a sajtó önszerveződésének kell eldönteni. Kérem tisztelettel a képviselő urat, hogy amit elmondtam, azt fogadja el. Köszönöm szépen.