Hatvani Zoltán (SZDSZ)

1993. február 1.

DR. HATVANI ZOLTÁN (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Pénzügyminiszter Úr! A kormányok egyik legfenyegetőbb réme a munkanélküliség. Éppen ezért a munkanélküliség fékezésére és csökkentésére a kormányok a leghatékonyabb eszközeiket szokták bevetni, alkalmazni. A Magyar Köztársaság Kormányának ilyen egyik eszköze az a vissza nem térítendő pénzügyi támogatás, amelyet a munkanélküliséggel legsúlyosabban fenyegetett, úgynevezett elmaradott térségek vállalkozóinak munkahelyteremtő beruházásokra nyújt. Kérdésem most nem arra irányul, hogy ezeket a támogatásokat milyen koncepció alapján, milyen technikával hozzák meg, kik döntenek ebben, hány évre előre vannak ezek a keretek kötelezettségekkel lefedve. Interpellációm kérdése most technikai jellegű - legalábbis nagyon remélem, hogy csupán technikai jellegű - problémát tartalmaz. Kérdésem megértéséhez engedjék meg képviselőtársaim, hogy egy percben megvilágítsam annak hátterét. A szóban forgó támogatáshoz való hozzájutás szektorsemleges. Nem így azonban a támogatás elszámolása, pénzügyi, számviteli nyilvántartása. A támogatásból megvásárolt eszközöket ugyanis a személyi jövedelem alá tartozó kisvállalkozóknak egyéb kiadásként kell elszámolniuk, és ilyen szempontból nem vonható le bevételükből, tehát jövedelemadó-alapot képeznek. Ezzel szemben az a támogatás, amelyet ezen eszközök beszerzésére kap a kisvállalkozó, az APEH hivatalos állásfoglalása szerint jövedelemadó-alapot növelő bevételként tartandó nyilván. Ez tehát kérdéseimnek a háttere, és íme a kérdések. Tisztelt Miniszter Úr! Ön szerint is úgy kell értelmezni az APEH állásfoglalását, ahogy azt olvassuk? Ha nem, akkor hogyan, és ha igen, akkor miért? (Taps.)