Mészáros István László (SZDSZ)

1993. február 7.

DR. MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Először is Dénes János képviselőtársam szavaira azért nem kívánok reflektálni, mert nem vagyok teljesen bizonyos abban, hogy odafigyelt arra, amit elmondtam. A másik: nem szeretném viszont megjegyzés nélkül hagyni Kutrucz Katalin képviselőtársamnak azt a megjegyzését, amellyel ki akart engem józanítani, hogy ezeknek a szimbólumoknak a nyilvánosság előtt való kitüntetett hordozása abszolút távol esne a gyűlöletkeltés körétől. Tekintettel arra, hogy az Alkotmánybíróság kifejezetten értelmezte az általam idézett döntésében a gyűlöletre uszításban megjelölt elkövetési magatartást, azaz foglalkozott annak a mibenlétével, szó szerint idézem: "Nem izgatás tehát a bírálat, a helytelenítés, kifogásolás, sőt még a sértő nyilatkozat sem. Izgatásról csak akkor van szó, midőn a kifejezések, megjegyzések stb. nem az értelemhez szólnak, hanem az érzelmi világra akarnak hatni, és szenvedélyek, ellenséges indulatok felkeltésére alkalmasak." Ezt mondta ki az Alkotmánybíróság, tehát alkalmasnak kell lenni erre. Álláspontom szerint erre az általam megjelölt szimbólumok - legalábbis az alapos gyanú fölmerül, hogy - alkalmasak, de ezért hangsúlyozom, hogy nem ártott volna, hogyha a bűnüldöző szervek, teljesítve a kötelezettségüket, eljártak volna, mert akkor egy bíróság valóban abba a helyzetbe kerülhetett volna, hogy döntést hozzon, akár elvi érvényű döntést ezekben az ügyekben. Ezt azért is tartottam szükségesnek elmondani, mert ha ezt válasz nélkül hagyom, akkor továbbra is fennmaradhat, sőt megerősödhet az a nézet, hogy a jelenleg hatályos szabályok alapján nem lehet eljárni ezek ellen a bűncselekmények ellen. A másik és utolsó megjegyzésem, hogy Kutrucz Katalin által említett más megoldásokról majd csak akkor tudunk nyilatkozni, hogyha ezeket írásban látjuk. Mindenesetre én nem valamiféle köztes megoldást képzeltem el a taxáció és az ilyen bizonytalan értelmű meghatározások között, hanem a taxációnak az eshetőségekhez képest következetessé tételét és konkrétabb körülírását. És azt a problémát vetettem föl, hogy mi történhet azokban az esetekben, hogyha grafikai átalakításokkal, illetőleg a szimbólumok további szimbolizálásával találkoznak majd szembe. Erre mondtam, hogy paródiává válhat a nemes jogalkotói szándék a bírósági tárgyalótermekben. Tehát ez az igazi gond, amivel foglalkozni kell. Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps.)