Kósa Lajos (Fidesz)

1993. február 7.

KÓSA LAJOS, a Fiatal Demokraták Szövetségének vezérszónoka: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Felszólalásomat egy ügyrendi, de az előttünk fekvő javaslat tartalmi kérdéseit is érintő megjegyzéssel szeretném kezdeni. Az energiapolitikai koncepció vitája - a házbizottság döntése értelmében - vezérszónoklati rendszerben folyik. Ennek a kialakult szokása az, hogy először a beterjesztő elmondja - az illetékes miniszter - a miniszteri expozét, majd következnek a pártok vezérszónokai. Ezt a szokást nem szokta megtörni az, hogyha ne adj+ isten, a két vita között több hét telik el. Ehhez képest a környezetvédelmi tárca jelen lévő államtitkár asszonya mégis szükségesnek tartotta, és az éppen akkor elnöklő elnök úr megengedte, hogy ezt a szokást felrúgva a Kormánynak még egy ilyen kvázi expozéját ejtse meg. Ezt egyrészt ügyrendi szempontból nem tartom helyesnek, és szeretném, ha a jövőben ezek a kialakult szokások valamilyen módon stabilizálódnának. Azonban nagyon jól érthető az, hogy miért tartotta fontosnak a környezetvédelmi tárca azt, hogy egy ilyen, kvázimásodik vezérszónoklatot mondjon el. Ez pedig nagyon röviden összefoglalható: az, amit a jelen lévő államtitkár asszony elmondott, egész egyszerűen nem nagyon van benne a javaslatban. Tehát nehéz lenne úgy tenni, mintha azok az egyébként nagyon méltányolható és fontos szempontok és tények, amelyekről beszélt, benne lennének olyan formában és olyan vonatkozásban az anyagban. Hasonló típusú megjegyzések és szép kívánalmak vannak ugyan, de a számítások és a pontos, más fejezetekben megtalálható utalások ennek az ellenkezőjét jelentik a gyakorlat során. Ezek után szeretném a határozatot bírálni. A határozat nagyon hosszú ideje készül - sokan utaltak rá előttem is -, két és fél éve, azonban a hoszszas előkészítő munka nem jelenti azt, hogy ez a minőségen is meglátszik. Nagyon sok ponton nem sikerült előrelépnie az energiapolitikai koncepcióban. Az energiapolitikai koncepciók főbb állításai a következők, röviden és nagyon tömören összefoglalva. Első: az energiaszükséglet kalkulációjakor valamilyen gazdasági növekedéssel kell számolni. Utalt már rá előttem több felszólaló társam is, hogy ezek az alapszámok teljesen irreálisak. 1990-től, illetőleg +92-től kezdődően egyszerűen nem lehet számítani 3 %-os GDP-növekedésre. Azt hiszem, ez teljesen világos mindenki számára. Tehát az ilyen alapszámokon alapuló energianövekedési számok egyáltalán nem megalapozottak. Hasonlóképpen ugyan az lehetséges, és valószínűleg igaz is, hogy az energiafelhasználásban a villamosenergia-felhasználás növekedni fog más energiafajták rovására, azonban pontosan azért, mert az alapszámok nem valóságos kiindulópontokon alapulnak, ezzel ugyancsak egyet lehet érteni, de a pontos számok ismeretében lehetne véleményt alkotni erről az állításról. Második számú állítás, hogy az energiafelhasználás hatékonysága kisebb mértékben fogja az energiaszükségletet csökkenteni, mint ahogy a gazdasági növekedés az energiafelhasználás igényét növeli, éppen ezért hosszú távon ugyan nem közvetlenül 3-4 %-os GDP-t követő energiafelhasználás-növekedéssel lehet számolni, de ettől függetlenül energiafelhasználás-növekedéssel kell számolni az anyag szerint. Azt gondolom, hogy ez a jelenlegi adatok ismeretében és a jelenlegi gazdasági átalakulás ismeretében szintén nem megalapozott. A pontosabb megalapozást azért nem lehet bírálni, mert - mondom - a kiinduló számok, amikor az energianövekedés számait figyelembe vették, nem megalapozottak. Harmadik fő tézis. Az energiafogyasztáson belül a vezetékes energiafajták felhasználása növekedni fog, illetőleg bizonyos energiafajták felhasználása nemcsak növekedni fog, hanem szükséges is a részarányokat növelni. Ilyen a villamosenergia-termelés. Negyedik fő állítás vagy elvcsoport. Az energiafüggőségünket csökkenteni kell, és mindenképpen szükséges az energiaimport és az energiahordozók felhasználásának diverzifikációja. Ötödik fő állítás. A hazai energiahordozó-termelés stratégiai fontosságú, ezért ennek a szintfenntartása mindenképpen szükséges. Hatodik nagy alapelve a koncepciónak az alaperőmű kérdése. Ez nagyon hangsúlyosan szerepel az anyagban. Röviden és tömören: alaperőművet márpedig kell építeni, körülbelül 2000-re teszi az anyag ennek szükségességét, de arról ír, hogy 1992-ben már ennek az előkészítését meg kell kezdeni. Hetedik és nem utolsó lényeges szempontrendszer: ez a környezetvédelmi szempontok gyűjtőcímszó alatt összefoglalható szempontrendszer, amelyben különböző fajsúllyal szerepelnek a környezetvédelmi szempontok és a lehetséges alternatívák. Ezek után a főbb összefoglalók után mit lehet összességében elmondani az anyagról? Az előttünk fekvő anyag számos helyen következetlen, és nagyon sok ellentmondást tartalmaz. Amiben rendkívül határozott, az az energiaigény- növekedés és az alaperőmű szükségessége. (19.20) Csak néhány ellentmondásra szeretnék utalni, és utána a fő téziseken megyek végig, és azokhoz fűzök megjegyzést. Ilyen ellentmondás például az, hogy bár az anyagban szerepel a hazai szénbányászat visszafejlesztésének szükségessége, ugyanakkor, tekintettel arra, hogy főbb alapelv a hazai energiahordozó-termelés szinten tartása, ezt nehezen lehet abban a kontextusban kezelni, hogy igazából melyek azok a hazai energiahordozók, amelyeket le kell építeni a termelésben, melyek, amelyeket növelni kell, hogyha a hazai energiahordozó-termelést szinten szeretnénk tartani. Nem is beszélve arról, hogy más vonatkozásban kifejezetten utal az anyag - nagyon helyesen - arra, hogy a hazai energiahordozó-termelés szinten tartása csak akkor indokolt, hogyha ez megfelelően hatékony mind gazdasági, mind környezetvédelmi szempontból, és versenyképes energiahordozókat tudunk termelni ezáltal. Hasonlóképpen a környezetvédelmi szempontok kifejtésénél az anyag rendkívül sok hiányosságot tartalmaz, hiszen a környezetvédelmi szempontok kifejtésénél az energiatakarékos megoldások alkalmazásánál egész egyszerűen hiányzik a számítási háttér. Igaz, hogy számítási módszerek vannak az anyagban, de azért pontos számításokat arra vonatkozóan vagy közelítő számításokat arra vonatkozóan, hogy a szénerőmű-rekonstrukció kapcsán a hatékonyságnöveléssel mennyi energiát lehet nyerni, vagy a kapacitáskihasználást a különböző alternatív vagy ciklikus rendszerek bevezetésével hogyan lehet növelni vagy a hatékonyságát javítani, erre vonatkozóan nem ad tájékoztatást az anyag. Egyébként pedig a hatékonyságnövelő lehetőségeket nem nagyon veszi számításba azon kívül, hogy a gazdasági szerkezetváltás és a technológiai megújulás valóban eredményez valamilyen szinten egy bizonyos energiafelhasználási hatékonyságnövekedést. Ezek után szeretném a főbb tézisekhez a kommentárjaimat megtenni. Az anyag első tézise az energiafelhasználás növekedésére vonatkozik. Ezek rendkívül túlzóak és túlbecsültek. Én azt hiszem, hogy erre alapozottan nehéz lehetne pontosan tervezni a hazai energiatermelés növekedését. Általában az ilyenfajta tervezéseknél abból szoktak kiindulni, hogy a GDP, vagyis a hazai össztermék és az ehhez a GDP-hez szükséges előállítás körülbelül lineáris összefüggést mutat, vagyis minél magasabb egy ország GDP- je, annál több energiát használ fel ennek az előállításához. Természetesen itt megfelelő energiahatékonysági konstansokkal lehet számolni. Ugyanakkor, hogyha ezt az összefüggést visszafelé fordítjuk, és azt nézzük meg, hogy egy fejlett technológiájú országban, ahol az energiahatékonyság egy elfogadható korszerű számértéket mutat, akkor azt kell mondani, hogy a +91-es egy főre jutó energiafelhasználással Magyarországon 5500 dollár egy főre jutó GDP-t kellett volna előállítani. Ezeket a számokat én azért hozom fel, hogy azt támasszam alá, miszerint óriási lehetőségei vannak Magyarországnak az energiafelhasználás hatékonyságának növelése terén, és ennek kapcsán az idefordítható - mert ez természetesen meglehetősen sok beruházást igényel, és költséges dolog - beruházásokkal lehetne eredményeket elérni, és nem feltétlenül az a válasz a gazdasági növekedésre, hogy növelni kell a felhasznált energia mennyiségét. Hasonlóképpen a hatékonyság javulására is, meglehetősen szűk alternatívákat vet fel az anyag. Csak néhányat szeretnék felvetni azok közül, amelyek nem kellő mértékben és súllyal szerepelnek. Ilyen takarékossági lehetőség például a kapcsolt ciklikus erőművek üzembe állításában rejlik, vagy a nagyobb hatékonyságú tüzelési technológiák alkalmazásában. Így egyes esetekben 40%-ról 85%-ra lehet növelni az erőművi hatékonyságokat, természetesen erre nem mindegyik erőmű és nem mindegyik energiaforrás alkalmas, de hát ezeket azért valamelyest részletesebben kellett volna szerepeltetni. Hasonlóképpen az elosztási hálózatok korszerűsítésében is vannak tartalékok. Az energiafelhasználás hatékonysága nagyon sok esetben javítható. Gondoljunk csak arra, hogy korábban itt sok szó esett a távfűtési szolgáltatásról, de a lakossági energiafelhasználásban a fűtési energia 75%- kal vesz részt, így például a lakások hőszigetelésének javításával jelentős energiákat lehetne megtakarítani. Hasonlóképpen a kompakt világítóeszközök bevezetésében is megfelelő tartalékokkal rendelkezünk. A fogyasztási csúcsok levágását célzó különböző eljárások, például a BSM- rendszer szintén nyújthat bizonyos lehetőségeket. Én hangsúlyozom, nem az ilyen részletre és mindenre kiterjedő számításokat hiányolom, de azért úgy gondolom, hogy ezek a kérdések komplex módon, olyan súllyal nem képviseltetik magukat az anyagban, ahogy például a vitában legelőször felszólaló környezetvédelmi tárca államtitkára megemlékezett róla. A harmadik fő tézise az anyagnak a vezetékes energiafajták részarányának növekedése és a villamosenergia-termelés bővülése. Ez valóban szükséges, és ezzel egyet is ért a FIDESZ ebben a vonatkozásban. Már csak azért is, mert a villamosenergia-termelés bővülése teszi lehetővé azt, hogy az európai rendszerekhez csatlakozzunk valamilyen szinten. Hasonlóképpen nagyon fontos kérdés az energiaimport diverzifikálása, és ebben teljes mértékben egyetértünk a Kormánnyal. Azonban itt szeretném megjegyezni, hogy az természetesen összefügg a hazai energiahordozó- termeléssel, és itt hangsúlyozom, hogy csak addig megengedhető ez a hazai termelés, amíg gazdaságos és környezetvédelmi szempontból is elfogadható a hazai energiahordozók termelése és felhasználása. Végezetül szeretnék kitérni az egyik legfőbb pontjára az anyagnak - a 6. ilyen állításra az én felsorolásomban - ez az alaperőmű kérdése. Abból, amit elmondtam eddig, azt gondolom, nyilvánvalóvá válik, hogy egyelőre nem látjuk igazolhatónak az alaperőmű építését kétezres időtávra, sőt úgy tudom, és nyilván ezt a jelen lévő kormánytagok talán nálam is jobban tudják, hogy azok a nagy hazai vállalatok, amelyek az energiaiparban alapvetően érdekeltek, bizonyos anyagaikban jóval későbbre tették ennek az alaperőműnek az építését, és pontosan azért, mert a túlzó energiaigény-számítások egyszerűen nem teszik lehetővé azt, hogy pontosan állást foglaljanak ebben a kérdésben, illetve a számításaik jóval alacsonyabb energiafelhasználást valósítanak meg, és ehhez számolva a rugalmas energiakapacitások kiépítését, inkább tartják alternatívának a jelen helyzetben, mint az alaperőmű építését. Hasonlóképpen szintén összefügg az alaperőmű kérdésével a környezetvédelmi szempontok érvényesülése. A legjobb környezetvédelem az energiatermelésben, azt gondolom, az energiatakarékosság. Ezen a téren én már említettem, óriási lehetőségek vannak még a hazai energiatermelésben és -felhasználásban. Éppen ezért az általunk tárgyalt anyagban ez nem kap megfelelő hangsúlyt. Én egyetértek a környezetvédelmi tárcának azzal a törekvésével, hogy erre a kérdésre nagyobb súlyt fektet, illetőleg olyan mértékben fektet súlyt, hogy adott esetben még az ügyrendi szokásokat is mellőzve hangsúlyozza ennek a kérdésnek a fontosságát, azonban én sokkal jobban szerettem volna, hogyha adott esetben ezek a szempontok olyan súllyal magában az előttünk fekvő anyagban szerepelnek, mert akkor valóban azt lehetne mondani, hogy ez valóban a Kormánynak mint egységnek az álláspontja, és nem valamely tárcának az álláspontja, amit valamilyen oknál fogva ilyen erővel és ilyen hangsúllyal nem tudott beépíteni a kormány-előterjesztésbe. Összegzésképpen azt lehet elmondani erről az anyagról, hogy bár az elmúlt két és fél év során meglehetősen komoly átalakuláson ment keresztül, azért alapkérdésekben nem változott. Ilyen alapkérdés az alaperőmű, ami a mi megítélésünk szerint ebben a formában nagyon nehezen megítélhető, pontosan az alapszámításokban rejlő problémák miatt. Ugyanakkor éppen ezért, hogyha állást kell foglalni erről a kérdésről, akkor inkább az az állásfoglalás születhet, hogy tekintettel arra, hogy nem indokolható az alaperőmű ilyen számítási módszerek és ilyen adatok mellett, nemmel kellene állást foglalni ebben a kérdésben, semmint egy megalapozatlan számítással valamilyen olyan beruházást elindítani vagy olyan előkészítő munkát, ami bizonyos értelemben kényszerhelyzetet teremt a következő kormányok vagy a következő kormány számára. (19.30) Éppen ezért ezt a magyar energiapolitikai koncepciót csak nagyon meglehetős fenntartásokkal és összességében nem lehet támogatni a megítélésünk szerint, ezeket a kérdéseket ugyanakkor módosító indítványokkal meglehetősen nehéz orvosolni, ugyanis ennek az egész anyagnak a szerkezete és a beterjesztett változata szinte lehetetlenné teszi azt, hogy módosító indítványokkal ezen segíteni lehessen. Ezért mi azt gondoljuk, hogy egy új változatot, amely azokat a kérdéseket, amelyekről beszéltem, és a környezetvédelmi tárca is utalt rá, az energiapolitikai koncepció fókuszába helyezi, mi egy ilyen energiapolitikai koncepciót szeretnénk inkább látni, és azért a lehetséges mértékben ennek a kialakításában nagyon szívesen részt vennénk a magunk részéről. Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps.)