Juhász Péter (KDNP)
JUHÁSZ PÉTER, a Kereszténydemokrata Néppárt vezérszónoka: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Magyarország energiafelhasználása a gazdaság teljesítőképességével arányosan immár egy évtizede csökkenő tendenciát mutat. Ennek fellelhető jelei különösképpen az utóbbi években mutatkoztak meg. Magyarország energetikailag sohasem volt önellátó, mindig rá volt szorulva külföldi partnereire. Az elmúlt 45 év alatt energetikai szempontból az ország legnagyobb és szinte egyedüli importőre a Szovjetunió volt. Az ebből fakadó problémák már a +80-as évek elején megmutatkoztak a magyar gazdaságban. Ekkor hirdette meg az akkori kormány energiaracionalizációs programját. Ez gyakorlatilag sem az energiatermelésben, sem a fogyasztói felhasználásban nem hozott valós struktúraváltást. Az +50-es évek és az ezt követő gigantomániás energiafejlesztési politika konzervált állapotát nem volt képes feloldani. Az ipar, a mezőgazdaság és a kommunális szerkezet hasonlóképpen alakult, és ettől eltérni mind a mai napig nem tudtunk. Energiahelyzetünket a szénféleségeken alapuló elsőbbség, majd a +70-es évek szénhidrogén-programjai kapcsán a vegyes felhasználású energiarendszerek jellemezték. A nehéziparra berendezkedett ország az elmaradt technológiai struktúrák miatti kielégítetlen energiaéhségének enyhítésére növekvő energetikai beruházásokat végzett. Ez az egyoldalú függőség az elmúlt két évben a volt Szovjetunión belül növekvő politikai és gazdasági problémák miatt is Kormányunk fokozott diverzifikációs politikáját eredményezte. A több lábon állás már csak tűzoltás lehetett, ám mindenféleképpen ennek köszönhető, hogy energiarendszerünk elkerülhette a teljes összeomlást. Ma az ország energiafelhasználásának 53%-át hazai termelés biztosítja. Ezen belül szénből 85%-ban, kőolajból 30%-ban, földgázból 60%-ban vagyunk önellátók. A fogyasztott villamos energia 79%-át elégíti ki a hazai termelés. A hazai villamosenergia-termelést döntően erőművekből elégíti ki a következő megosztás szerint: atom 37%, szén 18%, olaj 8,5%, földgáz 13,5%, üzemi és vízi erőművek 2%. Természetesen ez az eredmény az ország energiafogyasztásának csökkenésével volt elérhető. Ez a csökkenés 1990-ben több mint 6%, 1991-ben 12%, +92-ben 6-8% körül volt. A termelőszektorban 14%-os csökkenés volt tapasztalható, míg a lakossági termelői növekedés 1,6%-ot tett ki 1990-91 viszonylatában. A fentieken kívül nagyon sok tényező, így különösen az olaj-, szénliberalizáció, az ártámogatások megszüntetése és így az energiaárak világpiaci áraihoz való igazítása stb. eredményezte az energiafelhasználás csökkenését. Valós áttörésről nemigen beszélhetünk, hiszen az energiatermelő és -elosztó rendszereink műszaki, technológiai, szerkezeti struktúrája, az állam mai napig meghatározó monopóliumai, tulajdoni mivolta gátolja a szükséges és gyors szerkezetváltást. Ma még ebből kifolyólag Magyarországnak nincs saját primer energetikai erőforrásokra épülő energetikai koncepciója. Európa minden országa elsősorban saját energiaforrásainak lehetőségeiben keresi a megoldást. A diverzifikálás csak másodlagos tényező, noha az is szükséges. Az átfogó árpolitika ma az energiapolitikai koncepció hiánya miatt nem érvényesül, és nincs is kidolgozva, megelégszünk a világpiaci árakkal. A világban alkalmazott árstratégiával nem élünk, így a fogyasztót nem is tudjuk megfelelően irányítani nemzeti erőforrásaink felhasználása felé. A struktúraváltás szerves része, hogy belássuk, Magyarországnak szűkös primer energiahordozó-készlete miatt villamosenergia-iparát kell fejlesztenie. Legfontosabb teendő a rossz hatásfokkal üzemelő energiatermelő berendezések rekonstrukciója. A megkövült és rossz struktúrák tárházát szaporítja az a tény, hogy az országban mintegy 640 ezer távfűtéses lakás energiaellátásának körülbelül csupán 40%-a az erőművi hulladékhőre telepített megoldás. Korszerű energiafogyasztók széles körű elterjesztése, a rossz hatásfokú fogyasztói készülékek, struktúrák kiváltása átfogó kormányzati hitel- és árpolitikát kíván. Ezen eszközök nélkül nem nagyon várható a fogyasztók szerkezetváltási aktivitása. Arról nem is beszélve, hogy a biztos piac és tulajdonlási privatizációs változások bevezetése nélkül az a hatalmas tőke, amelyre az energiaiparnak szüksége lenne, nemigen jön be az országba. Megemlítésre méltó energiaforrásaink egyike a ma még alig hasznosított geotermikus energia. (19.40) Magyarországon nemcsak a magánerős energiatermelés nem ismeretes, de nem terjedtek el a nyugaton szokásos kisebb közösségi tulajdonú energetikai rendszerek és folyami erőművek sem. Magyarországnak van privatizációs és koncessziós törvénye, ám energiakoncepciója, célja, ehhez kapcsolódó nemzeti programja, stratégiája és részleteiben kidolgozott megoldási folyamata, módszere nincs. Enélkül aligha képzelhető el egy olyan stratégiai ágazat, szerkezet és tulajdon váltása, mely nemzeti tulajdon értékében 20% körül alakul. Az energiaszektor az ország működőképességében, piacképes fejlettségi szintjének meghatározásában 100%-os fontossággal bír. A fentiekben vázolt helyzetelemzés óhatatlanul felhívja a figyelmet arra, hogy csak nemzeti energetikai koncepció kialakításával lehet energiatermelésünk és -fogyasztásunk szerkezetén rövidebb távon változtatni. Erre talán legjobb példa az 1970-es évek elején történt első olajválság, melynek alapján Németország a saját szénvagyonára épített villamosenergetikai nemzeti programot készített, amelynek megvalósításához mintegy 10 évre volt szüksége. Ma már Németországot nem fenyegeti az a veszély, hogy a primer energiahordozók diverzifikációs rendszere számottevően befolyásolná gazdaságukat, illetve a kommunális lakossági igények kiszolgálását. Mik azok a szempontok, melyek alapján Magyarország a maximális energetikai önellátottságra igyekszik felkészülni? Sokan megkérdőjelezik ennek lehetőségeit, arra tekintettel, hogy tekintve, az önellátást illetően köztudott, hogy a felhasználáshoz viszonyítva 50-55% között változik ez a hazai energiatermelés. Ugyanakkor meg kell említeni, hogy ennek némileg ellentmond az a tény, miszerint hazánkban az energiaátalakítás hatásfoka, az energetikai felhasználás szerkezete, valamint a rossz fogyasztói szokások a lehető legpazarlóbb energiaberendezkedést konzerválták. Ezért a leginkább az tűnik célszerűnek, hogy reálisan felmérjük a magyarországi primer energiaforrások lehetőségét. Ezt követően a jelenlegi energiatermelést a villamosenergia-termelés irányában meg kell változtatni. Erre elsősorban az egyébként is elavult és környezetszennyező hőerőműveinket kell rekonstrukció alá venni. Ezzel a jelenlegi hatásfokot mintegy 80%-kal, a termelt fizikai mennyiséget minimum 20%-kal meg tudjuk növelni. A második fontos szempont a világon mindenhol alkalmazott árstratégia kérdése és ehhez rendelt fogyasztói hitelpolitika bevezetése. A jelenlegi árpolitika régi megfogalmazások szerint alakul, miszerint csak a világpiaci árak kiegyenlítésére van lehetőség. Ez azonban nem alkalmas arra, hogy a termelői árak csökkenjenek, hiszen az önköltségi belső tartalom semmilyen strukturális változáson nem esett keresztül. A fogyasztói hitelpolitika tekintetében a fogyasztói energetikai árak szubvencióját érvényesíteni kell, nyilvánvaló, a villamosenergia felhasználásának iránya felé. Természetesen ez így önmagában véve nem hoz megoldást, ezért ezzel együtt alkalmazva be kell vezetni a fogyasztói energetikai struktúraváltáshoz rendelt, szubvencionált hitelpolitikát. Itt például megemlíthetjük az Ausztriában alkalmazott korszerű energetikai és környezetkímélő fűtési rendszerek preferálását, a hőszivattyú-rendszerek or- szágos támogatottságát. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a szerkezetváltásnál a jelenlegi torz egyensúly, ami az ipar, a szolgáltatás és kommunális lakossági energetikai, fogyasztási arányok között fennáll, megváltozzék. Ez ma a korszerű nyugat- európai normák szerint 40%-os ipar, 20%-os szolgáltatói és 40%-os lakossági energetikai felhasználói összetételt jelent. Két éve, mióta Magyarországra az árliberalizáció és az importliberalizáció kapcsán folyamatosan érkeznek korszerű lakossági és technológiai ipari termékek, számottevően kimutatható az energetikai felhasználás csökkenése. Ezt az utat, valamint a korszerű ipari termékeket, lakossági fogyasztási javakat előállító vállalatokat is szükséges támogatásban részesíteni, amennyiben ezen új termékek bevezetése jelentősen befolyásolja a fizikai energetikai mennyiségek csökkenését. Természetesen minden ország gazdasági fejlettségét energetikai helyzete és korszerűségi szintje határozza meg. Ezért nagyon fontos az energetikai kérdést a környezetvédelmi kérdésekkel szorosan együtt kezelni. Itt utalnék Nyugat- Európában elterjedt megoldásokra, miszerint a szelektált hulladékgyűjtés és ennek villamosenergetikai átalakítása is egyfajta alternatívát jelent. A fenti gondolatok jegyében történő magyar nemzeti energetikai koncepció kialakításával véleményünk szerint elérhető lenne, hogy végre ténylegesen csökkenjen az energetikai fizikai felhasználás, és egyben az energetikai önellátás a 100%-os irányba tolódjon el. Természetesen Magyarországnak szüksége lesz továbbra is olyan primer import-energiahordozókra, mint a földgáz vagy a kőolaj. A nemzeti energetikai koncepcióhoz szükség van megfelelő stratégiára, szervezeti és rendeleti lépésekre; az energiahordozók világpiaci árának és villamosenergia-ipari irányú koncepciónak megfelelő árstratégia kidolgozására; az ehhez kapcsolódó árhatósági rendeletek, szabályok megváltoztatására; a villamosenergia árszubvenciójának bevezetésére; a villamosátalakító közösségi rendszerek, egyedi rendszerek rendelettel való beillesztésére az országos energiapolitikába; az eddig ki nem aknázott kisfolyami, szél-, geotermikus, hulladékerő, kommunális alternatívák állami támogatási rendszerének kidolgozására; korszerű energiatakarékos és környezetkímélőberendezés-gyártás megvalósítása átfogó szubvencionált hitelpolitikájának kidolgozására, a szubvencionált hitel-visszafizetések visszaforgatására és világbanki hitellel vagy a befektetők tőkéjével a szén- és szénhidrogén-villamos erőművek hatásfoknövelő és környezetkímélő rekonstrukciós beruházásának beindítására. A tájékoztató, amelyet az Országgyűlés részére "Magyar energiapolitika" címen kaptunk kézhez, sajnos, nem tartalmaz semmilyen új nemzeti koncepciót. Az egész anyag a régi energiastruktúrát viszi tovább, így ebben ma csak egy változó képet tudunk kapni arról, hogy milyen a mai energiaállapot, és milyen próbálkozások történnek, illetve történtek ez ügyben, hogy energiarendszerünk ne omoljon össze. A fentiek miatt voltam kénytelen Magyarország energiahelyzetét bemutatni és egyben rámutatni olyan kitörési pontokra, melyek megalapozhatják a magyar nemzet energetikai koncepcióját. Sajnálom, hogy az anyag összeállítói nem gondoltak az energetikai rendszerek, fogyasztások leltáraira, valamint ennek rövid, közép- és hosszú távú energetikai trendjére, mivel ezek alapján lehet csak meghatározni azt a szükséges lépéssorozatot, mely a tulajdoni és szerkezetváltás eredményeképpen korszerű, európai, hazai energetikai rendszert képes produkálni. Tisztelt Képviselőtársaim! A jövőt elemezve feltétlenül rá kell irányítanom a figyelmüket a humánpolitikára és az ehhez szorosan kapcsolódó fogyasztói érdekvédelemre, a környezetvédelemre, a jogi és pénzügyi szabályozásra. Humánpolitikai vonatkozásban a koncepció csak a szén- és uránbányászat foglalkoztatottsági gondjaira ad javaslatot. A jövendő energiaforrások kiválasztását sem lehet pusztán gazdasági vagy költség szempontjából vizsgálni. A hazai lehetőségek bővebb kihasználása mind közvetlenül, mind az infrastruktúra révén közvetve a foglalkoztatottságot növeli. Az energiatermelés és -fogyasztás műszaki színvonalának növelése, a berendezések jobb megbízhatósága és nagyobb élettartama miatt az egyének életszínvonalát is erősen befolyásolja, az egyéni termelők munkafeltételeit javítja. A lakosság gondjainak, kiszolgáltatottságának csökkentését az erős és szervezett fogyasztásvédelem útján lehet biztosítani. (19.50) Itt nemcsak az energiavételezési jogok biztosításáról van szó - a szolgáltatás korrektségéről, minőségéről és az ellenőrzésről is gondoskodni kell: a megfelelő törvényeket és egyéb jogszabályokat, kódexeket és szervezeti formákat meg kell alkotni. A jó példákat a fejlett demokráciák mutatják, tehát van gyakorlati kiindulási alap. A környezetvédelemnél van a hazai energiagtermelésnek legnagyobb lemaradása és legtöbb tennivalója. Mind a szakmai, mind a laikus közönség hajlamos a gazdaság minden területén a szakmai oldallal nem szerves összefüggésben véleményezni az adott környezetvédelmi helyzetet. Ma már Európában a gazdaságban mindenütt természetes, hogy csak olyan berendezések és rendszerek maradhatnak meg az ember környezetében, amelyek nem ártalmasak, illetve még elviselhetők az ember életére. A nyugati termelőüzemekben ezen célt szolgálják többek között a termékek gyártására előírt minőségbiztosítási programok. Ezek betartása biztosítja a magas környezetvédelmi követelmények megvalósítását a minőség mellett. Így függ össze a korszerű technika a modern környezetvédelemmel. A környezetvédelmet a jövő hazai energiaiparában a technológiákkal együtt, komplexen kell megvalósítani. Azon átmeneti ideig, míg kénytelenek vagyunk elavult, a korszerű minőségbiztosítási elveknek semmiben meg nem felelő berendezésekkel dolgozni, az emberi környezet diktálta szükségszerűség és a pénzügyi lehetőségek mérlegelésével lehetőleg nem a jelentkező szennyezés eltüntetése, hanem az általunk még befolyásolható okok helyes kezelése a jó megoldás. Például: nem alkalmazunk tüzelőberendezésnél a kéményen csak azért rendkívül drága kéntelenítő berendezést, mert nagy kéntartalmú olajat tüzelünk el - célszerű tüzelés előtt az olajat a kéntől megtisztítani vagy kénmentes olajat vásárolni stb. Az energiaiparban tehát a legjobb környezetvédelem a magas színvonalú új technika alkalmazása. Az energiatermelés nukleáris egységei potenciálisan sugárveszélyesek a környezetünkre. Amikor tehát az energiatermelés környezetvédelméről beszélünk, ezen témakört is megfelelő súllyal kell kezelni. A zajvédelem kérdései minden energiatermelő résznél a termelésben részt vevők és a lakosság energiatermelő részénél fontosak. Ez a környezeti hatás azért is figyelemre méltó, mert elhárítása az egyéb környezeti ártalmakhoz képest viszonylag egyszerű megoldással, nem nagy anyagi ráfordítással elvégezhető. Az érintett környezet nagyon hamar tapasztalhatja az eredményes zajvédelem eredményét, ezért kedvező humánpolitikai hatása van. A ma meglévő energiatermelés minőségi mutatóinak javítása az egyik szükséges, de nem elégséges feltétele annak, hogy az ezredfordulóra Magyarország létrehozza a korszerű, nyugat-európai színvonalú energiarendszerét. Ez azt jelenti, hogy a minőségi és biztonságos ellátás követelményein túl, nemzetközi összehasonlításban gazdaságos, versenyképes, az európai környezetvédelmi normáknak megfelelő ellátást valósítson meg. Ennek járulékos vetülete pénzügyi, humán, üzleti szervezeti stratégia. Az Európai Közösség csak önmagában megálló, minden energiafajtában a megfelelő tartalékkal rendelkező, üzembiztos, napi problémákat nem okozó, stabil energiarendszer csatlakozását akceptálja. Tisztelt Képviselőtársaim! A magyar energiapolitikai koncepciót - az általam kiemelt hiányosságok pótlása mellett - elfogadásra javasoljuk. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)