Pap János (Fidesz)

1993. február 8.

DR. PAP JÁNOS (FIDESZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! A fejlett társadalmak egyik sajátos jellemzője, hogy hatványozottan növelik a veszélyes hulladékok mennyiségét. A hulladékok megjelenése önmagában is egy sajnálatos jelenség, mert anyag- és energiatartalma időlegesen vagy véglegesen elveszik, pótlása újabb nyersanyagot és energiát igényel, valamint ártalmatlanítása jelentős költségekkel jár. A veszélyes hulladék keletkezése a legtöbb esetben megakadályozható, vagy a keletkező melléktermék újrahasznosítható, így egy anyag- és energiabarát gazdálkodás érhető el. Ha azonban egy anyagfaló, megsemmisítő láncot építünk ki, akkor a kényszerítő erő a hulladékmentes termelésre, illetve az újrahasznosításra, megszűnik. Más a helyzet a már meglévő hulladékkal. Hasznosítására, elhelyezésére, ártalmatlanítására megoldást kell találni. Tisztelt Miniszter Úr! Interpellációmat az ártalmatlanítás egyik legdrágább és legkevésbé sem végső megoldása miatt adtam be. Ezért kérdéseim a következők. 1. Az égető építése előtt végeztek-e hatásvizsgálatot a KTM bevonásával? 2. Miért Garéra esett a választás? 3. Figyelembe kívánják-e venni a helyi önkormányzatok véleményét? 4. Mennyibe kerül egy köbméter veszélyes hulladék vagy iszap égetése, és mi lesz a hamu sorsa, keletkezik-e veszélyes égéstermék, például policiklusos aromás szénhidrogének? 5. Más megoldást, ártalmatlanítási lehetőséget vizsgáltak-e? Ha igen, akkor ezen esetben mennyibe kerül egy köbméter iszap ártalmatlanítása? Ha nem, miért nem végeztek összehasonlító elemzést? Végül: önök szerint nem lenne-e célszerűbb a milliárdokat a hulladékkeletkezés megelőzésére és az újrahasznosítási technológiák megvalósítására fordítani? Várom megtisztelő válaszát. Köszönöm szépen. (Taps.)