Kovács Gábor (KDNP)

1993. február 8.

KOVÁCS GÁBOR (KDNP): Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! A Kereszténydemokrata Néppárt gondosan követi az oktatási törvények előkészítési folyamatát, így a felsőoktatási törvényét is. Sajnálattal konstatáljuk, hogy a törvénytervezet még mindig nem került a Parlament elé. Interpellációnk célja, hogy elejét vegye egy esetlegesen hosszadalmas vitának, ami késleltethetné a törvénytervezet majdani elfogadását. A Kereszténydemokrata Néppárt az egyén és a társadalom sokszor ellentmondónak látszó fejlődése szerint vizsgálja a felsőoktatást, és majd a felsőoktatási törvénytervezetet. Meghatározónak tartja, hogy az egyén a reális lehetőségeken belül maximális lehetőséget kapjon a képességei kifejlesztéséhez. Egyidejűleg evidencia számunkra, hogy a felsőoktatás ki kell vegye részét a társadalom, a gazdaság átalakításából. Az egyén oldaláról feltesszük a kérdést: Lehet-e az egyén számára maximális fejlődési lehetőséget nyújtó, egyáltalán, lehet-e demokratikus egy olyan felsőoktatás, mely a fiatal korcsoport 11 és fél %-át veszi fel? Meggyőződésünk szerint nem. Tudomásunk szerint Európában csak Albánia és Románia áll mögöttünk ebben a vonatkozásban. Súlyosbítja a helyzetet az a demográfiai hullám, mely mostanában érkezik a felsőoktatáshoz. Tudunk róla, hogy Nyugat-Európában százával találhatók magyar érettségizettek, akik - kihasználva az ottani lehetőségeket - a legkülönbözőbb felsőoktatási kurzusokra iratkoznak be, így próbálva megkapaszkodni az adott országban. A fejlett országok is szembe kellett nézzenek a felsőoktatás demokratizálásának feladatával. Az utolsó évtizedekben mutatott fejlődésük sok megoldási lehetőséget mutat. Tisztelettel kérdezem a miniszter urat: mit tett, illetve tesz a Művelődési és Közoktatási Minisztérium az említett probléma megoldása érdekében, és hogyan tükrözteti ezt a felsőoktatási törvénytervezetben? Az egyén után most tekintsük a problémát a társadalom oldaláról. Egy gyökeresen átalakuló társadalomnak nyilvánvalóan új szakembergárdára van szüksége. Nem 4 vagy 5 év múlva, hanem lényegesen gyorsabban. Minél gyorsabban akarunk átalakítani egy társadalmat, annál jobban fel kell gyorsítani - különösen a hiányterületeken - a képzést. Nem lenne szerencsés, ha ezt a feladatot a sokszor kétes színvonalú magánkezdeményezésekre hagynánk. A fejlett országok tanulmányozása ismét sok példával szolgálhat arra nézve, hogy a felsőoktatás hogyan veheti ki a részét ennek a feladatnak a megoldásából. Kérdezem tehát a miniszter urat: milyen felsőoktatási struktúraváltást kezdeményezett vagy szándékszik kezdeményezni a Művelődési és Közoktatási Minisztérium a célból, hogy a felsőoktatás jobban szolgálja a társadalmi változásokat, jobban járuljon hozzá az új igények kielégítéséhez? Tisztelettel várom válaszát.