Mádai Péter (SZDSZ)
MÁDAI PÉTER (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Anya! Majd a végén kitérek rá, hogy miért (Derültség.) - elnézést kérek. Az én számomra - és bocsásson meg kérem, ez nem az ön kifejezése; hogy én mit értek kiemeltnek egy ilyen fontos témánál -, ha három hét alatt nem volt lehetőség megkérdezni, akkor úgy gondolom, hogy ez egy kicsit cinikus. (15.50) Ha én több tízezer mozgásában korlátozott, sérült ember ügyében szólok - akkor ez nem lehet kérdés. Azért sajnálom, hogy nincs itt a miniszter úr, mert ebben a témában három hónappal ezelőtt ő nyilatkozott, hogy veszteséges gyártást a minisztérium nem támogat. Kérdem én: itt ipari tevékenységről van szó - vagy a saját méltóságunkról? Tőlünk jóval gazdagabb országokban - ahogy szoktuk mondani -, a németeknél, az Egyesült Királyságban, az USA-ban erre van pénz. Én azt gondolom, meg kellene egyszer már fordítani ezt a szemléletet: ezek az országok többek között azért is gazdagabbak, mint mi, mert odafigyelnek az elesettekre, mert kötelességüknek érzik a közös támogatást, mert ezáltal hitüket visszanyert embereket nyernek, akik annak az országnak lelkes, odafigyelő emberei, egyenjogúak lesznek, és ezáltal gazdagodnak. Ennyit szeretnék a szemléletről mondani. A másik: sajnálom, hogy nincs itt a miniszter úr, mert azért megjegyezném, hogy ha a tárcának nincs 10-15 millió forintja - akár egyesületi formában, akár támogatásban, és két hét alatt ezt le lehet rendezni -, hogy az esélyét megadja embereknek, hogy emberi módon élhessenek, és ne szoruljanak segélyadományra, koldulásra, az a tárca akkor nem érdemli meg, hogy népjóléti tárcának hívjuk. Örülök az utolsó mondatoknak - befejezem, uraim -, amelyek ugyan adnak némi reményt nekem - de ez az ügy három éve húzódik. Szeretném megemlíteni, hogy a több hónapja a miniszter úrhoz küldött levélre egy huncut sor válasz nem érkezett - a mozgássérültek egyesületének támogatása mellett sem. Azt gondolom, ez nem felelős álláspont "népjóléti" minisztérium részéről. Azt gondolom, "népjólét" alatt azt is kell érteni, hogy azokkal törődünk - és elsősorban azokkal törődünk -, akik elvárják tőlünk. Ezért a választ természetesen nem fogadom el. (Taps a bal oldalon.)