Győriványi Sándor (független)

1993. február 8.

DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKgP): Köszönöm, Elnök Úr! Mélyen tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Az első szavam a köszöneté. Amikor ugyanis két héttel ezelőtt, január 25-én benyújtottam, illetve megírtam ezt az interpellációt, akkor Angyalföldön számos helyen vörös festékkel felrajzolt sarló-kalapácsokat láthattunk. Ezek a sarló-kalapácsok legnagyobb méretben a Forgách utcai metróállomás mellvédjén - mintegy egy négyzetméter területen - kerültek felfestésre. Az osztálygyűlöletnek és a gyűlölségnek ez a jelképe egészen február 5-éig ott volt látható. Az elküldött interpelláció után - köszönöm szépen dr. Boross Péter belügyminiszter úrnak, illetve egy példányt küldtem dr. Demszky Gábor főpolgármester úrnak is -, 5-ére lefestették fehér olajfestékkel ezt a szégyenbélyeget, és ennek következtében a templom homlokzata elől - hisz+ ez a vizafogói plébániatemplom új homlokzata előtt csúfoskodott - eltűnt ez az "emlék". Meg kell mondani azt is, hogy választóim, angyalföldi polgárok rengetegen szóltak nekem, hogy meddig lehet ezt eltűrni, meddig lehet ezt elviselni, hogy a templomba induló polgárok kénytelenek legyenek egy ilyen jelképpel szembenézni. Nem tudom, hogy kinek kell ezt megköszönnöm. Egy képviselő számára egyébként örömteli, hogyha az interpellációja és kérése viszonylag gyorsan - tehát két héten belül - megvalósításra talál. Ezért még egyszer szeretnék köszönetet mondani. Fennáll azonban interpellációm azon kérése, hogy igenis, nyomozzuk ki azokat az embereket, azokat a brigantikat, akik egy vadonatúj támfalra felmázolnak vörös festékkel egy sarló-kalapácsot. Mindenképpen büntessék meg, vonják felelősségre azért a sok tízezer forintos károkozásért, amelyet az ezzel kapcsolatos munkálatok jelentettek. Tulajdonképpen nem állították vissza az eredeti támfalat - mert akkor azt stokkolni kellett volna, ami még sokkal többe kerül. Nyomozzák ki azt, hogy a városnak ki okozhat ilyen súlyos károkat. Én ős-angyalföldi vagyok: Angyalföldön születtem, most is ott élek, és emlékszem gyermekkoromból arra, hogy a palánkokon Angyalföldön megjelentek a sarló-kalapácsok a harmincas évek közepén, végén+ (Az elnök, poharát megkocogtatva, jelzi az interpellációs idő leteltét.) +, és ezeket rövidesen fölváltották a nyilaskeresztek. Nem szeretnék az angyalföldi polgárok, lakosok, munkások, értelmiségiek, hogyha újra ilyen jelképek csúfítanák el városunkat. Köszönöm szépen.