Trombitás Zoltán (Fidesz)
TROMBITÁS ZOLTÁN (FIDESZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló törvényjavaslat általános vitája során több kérdést is megfogalmaztunk, amiben szerettük volna hallani az előterjesztő, illetve a koalíció véleményét. E kérdések egy részét a bizottsági vita nem érintette, más részében pedig az ellenzéki javaslatokat elutasító állásfoglalás született. Szerencsére, volt több olyan ellenzéki indítvány is, amit vagy teljes egészében, vagy annak lényegi elemeit - egy bizottsági csatlakozó módosító javaslatba beépítve - elfogadta az emberi jogi és az alkotmányügyi bizottság. Így előnyükre változtak például az összeférhetetlenségi szabályok. A törvényjavaslat eredeti szövege egyrészt ugyancsak szűk körre szorította a parlamenti biztos tisztségére jelölhető személyek körét - például kizárta a bírákat -, ugyanakkor az alsóbb szintű államigazgatási tisztviselők köre - a köztársasági megbízott vagy a jegyző -, a koncepció logikájából csak nehezen indokolhatóan, elég széles maradt. Persze, választhattunk volna egy, a spanyol szabályozáshoz hasonló megoldást, ahol a parlamenti biztosnak minden spanyol állampolgár megválasztható, aki állampolgári és politikai jogainak teljes birtokában van. (18.00) De a hivatal gyakorlása összeférhetetlen mindenféle politikai tisztséggel, így a párttagsággal is - a spanyol törvény 7. �-ának (1) bekezdése -, valamint a legkülönbözőbb gazdasági pozíciókkal. Nem véletlen, hogy több módosító javaslatunk az összeférhetetlenség körültekintőbb meghatározására irányult. Örülünk annak, hogy az összeférhetetlenségre vonatkozó javaslataink egy része elfogadásra került. A párttagság tilalmának elutasítását, aminek a magyar Alkotmányban is vannak hagyományai - gondoljunk a bírákra -, azonban sajnáljuk. A kétharmados törvények mindig felvetik a kétharmadosság értelmezésének kérdését, mire vonatkozik a minősített többség, a további részletszabályok milyen szavazataránnyal alkothatók meg, milyen döntés szükséges majd a különbiztosok megválasztásakor? Vélhetően a törvényjavaslat korai, 1990-es benyújtásának köszönhető, hogy ezeknek a kérdéseknek egy részében nem alakult ki vita. Ennek egyedüli oka, hogy a Kormány nem ravaszkodott, így a törvényjavaslat eredeti szövege alapján is világos, hogy a különbiztosok megválasztásához is az országgyűlési képviselők - és nem a jelenlevők - kétharmadának szavazatára lesz szükség, hasonlóan az általános hatáskörű országgyűlési biztoshoz. A törvényjavaslat 4. �-ának (3) bekezdése ugyanis világosan rögzíti, hogy az országgyűlési biztos megválasztásához az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. A törvényjavaslat 2. �-ának (5) bekezdése pedig meghatározza, hogy az országgyűlési biztosra vonatkozó rendelkezéseket - eltérő rendelkezés hiányában - az országgyűlési biztos általános helyettesére és a különbiztosra is érteni kell. A Kormány persze szívesen hagy a maga számára kiskaput egy kétharmados törvényben. Ez a szándék az országgyűlési biztosról szóló törvény esetében is tetten érhető. A 30. � (4) bekezdése a különbiztosra vonatkozó eltérő szabályokat már csak feles törvényben kívánja szabályozni. Javaslom, hogy a Kormány nyugodtan reteszelje be ezt a kiskaput. Részben azért, mert egy feles döntéssel áterőltetett szabályozás esetén is kétharmaddal kell a különbiztost megválasztani, részben mert az Alkotmány 32/B. �-ának (7) bekezdése ezt a szabályozást amúgy is alkotmányellenessé tenné. Bár szorosan nem a törvényjavaslathoz kötődik, továbbra sincs válasz a nemzetiségi biztosra vonatkozó kérdésünkre. Félő, hogy az 1990-es, nem kellően átgondolt alkotmánymódosítás zsákutcába viszi a szabályozást, és egy működésképtelen intézményt hozunk létre, ha továbbra is egy 13 tagú grémiumban gondolkozunk. Ugyancsak tisztázni kellene, hogy a ciklus hátralevő részében létesítünk-e különbiztosi intézményeket. Jól érzékelhető ma már az a törekvés, hogy minden fontosabb területnek legyen különbiztosa. Én azonban óvnám a tisztelt Házat attól, hogy egy vadonatúj intézmény szaporításához kezdjen anélkül, hogy a működési tapasztalatokat ismerné. A bizottsági tárgyalás után két igazán jelentősnek mondható koncepcionális kérdés maradt, amiben továbbra is komoly véleménykülönbség van a Kormány és a FIDESZ között. Az egyik a 17. �, az a kérdés, hogy mikor induljon az országgyűlési biztos eljárása. Az állampolgár várja meg, míg minden jogorvoslati lehetőséget kimerített vagy akár párhuzamosan is indulhasson el az eljárás? A jogorvoslati eljárások elhúzódása és a súlyos alapjogsértés veszélye miatt mi az utóbbi megoldást támogatjuk. A másik lényeges pont az országgyűlési biztos vizsgálati és iratbetekintési joga. Az általános vitában is elmondtuk - és véleményünk azóta sem változott - , hogy a parlamenti biztos vizsgálata nem függhet a vizsgálandó személyek engedélyétől. A titokvédelmi szabályok betartása természetesen fontos követelmény, de ha a belügyminiszter, a honvédelmi miniszter és a Nemzetbiztonsági Hivatal, illetve az Információs Hivatal felügyeletével megbízott tárca nélküli miniszter korlátlan jogot kap arra, hogy a működésük ellenőrzésére hivatott országgyűlési biztos mozgását korlátozzák, illetve hogy a miniszterek előterjesztése nyomán olyan feles törvény szülessen, ami rendkívül szűk korlátok közé szoríthatja az országgyűlési biztos iratbetekintési jogát, akkor az alapjogok megsértésében esetleg élenjáró közigazgatási szervek esetében mondunk le a Parlament ellenőrzési jogának gyakorlásáról. Tisztelt Ház! Kíváncsian várjuk, hogy a Kormány milyen álláspontot alakít ki e kérdésekkel kapcsolatban a szavazás során, és a törvény támogatását ettől tesszük függővé. (Taps a bal oldalon.)