Török Ferenc (SZDSZ)

1993. február 8.

DR. TÖRÖK FERENC (SZDSZ): Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Ház! A gépjármű-felelősségbiztosítási kárrendezési alapról szóló törvényjavaslat múlt heti vitájában már egyszer felszólaltam. Csak emlékeztetőül: arra szerettem volna választ kapni először is, hogy miképp kerültek részvények, gazdasági társaságban való részesedések a kárrendezési alapba, amikor a Hungária Biztosító járadéktartalékában ilyenek nem voltak. Másodszor arra, hogy mi tette 1992 júniusa óta, hat hónappal később szükségessé, hogy az alap gazdasági társaságban részt vehessen, és miért fektetheti be az alap pénzeszközeit a pénzpiacon. Úgy gondoltam, nemcsak nekem, de az egész Parlamentnek joga van választ kapni és tudni, hogy mi folyik a háttérben, hogy ki felel majd egy olyan gazdasági tevékenységért egy elkülönített állami pénzalap esetében, amelyet a törvényjavaslat megenged. A plenáris ülést követően a miniszter úr írásban válaszolt az általam feltett kérdésekre. Megmondom, jobban örültem volna, ha a válasz itt a Parlamentben, a miniszter úr szájából hangzott volna el, hogy mi történt a háttérben az elmúlt hat hónap alatt. Ugyanis ez nagyon érdekes. A Hungária Biztosító Rt. tulajdonosai 1991. december 17-én - több mint egy évvel ezelőtt - megállapodtak abban, hogy tőkeemelést hajtanak végre, amit az egyik tulajdonos, a külföldi készpénzben, a másik tulajdonos, az Állami Vagyonügynökség pedig vagyonértékben, értékpapírokban, üzletrészekben vagy ingatlanokban teljesít majd. A külföldi a kötelezettségének eleget tett. Ugyanakkor az ÁVÜ a vagyonátadás eredetileg tervezett,1992. március 30-i határidővel meghatározott időpontjáig nem teljesítette kötelezettségét. (18.20) A miniszter úr levele szerint a Kormánynak ugyanakkor szerződési kötelezettsége volt, hogy a Hungária Biztosító Rt.-tól leválassza a régi károk miatti kötelezettségek közvetlen költségvetési kapcsolatát. Ezért ezt úgy teljesítette, hogy a Hungária Biztosító Rt. a régi kötelező gépjármű- felelősségi károk rendezésére képzett és szolgáló járadék tartalékát, amelyet a Hungária Biztosítónak át kellett volna adni a kárrendezési alap részére, elszámolta az ÁVÜ kötelezettségeiben, és vállalta, hogy amennyiben az Állami Vagyonügynökség kötelezettsége, amelyet eddig nem teljesített, megszűnik a Hungária Biztosító felé, úgy a Hungária Biztosító helyett az ÁVÜ fog teljesíteni a kárrendezési alapba. A miniszter úr szerint itt az államnak az állammal szembeni követelése érvényesült. Tisztelt Képviselőtársaim! Én azt hiszem, hogy a miniszter úr tévedett. Itt ugyanis nem az államnak az állammal szemben volt követelése, hanem egy gazdasági társaságnak volt követelése az állammal, ha úgy tetszik, az Állami Vagyonügynökséggel szemben. Ez a követelés értékpapírokat, gazdasági társaságban üzletrészeket vagy egyéb ingatlanokat testesített meg. És ez egy nagyon lényeges különbség. Hiszen a privatizációval megbízott Állami Vagyonügynökségnek az állami vagyon privatizációja a feladata. Ebben a körben a vagyonpolitikai irányelveket is figyelembe véve, nem volt akadálya, hogy a Hungária Biztosítónak állami vagyonnal fizessenek. A másik oldalon sem az államnak az állammal szemben, hanem egy gazdasági társaságnak volt fizetési kötelezettsége egy elkülönített állami alapba, több mint 5 milliárd forint értékben. Ez az összeg készpénzben és államilag garantált értékpapírokban testesült meg. Azt hiszem, nem kell a minőségi különbséget magyarázni, hogy mi a különbség a készpénz és a teljesen labilis részvények között. A helyes direkt elszámolás helyett a háttérben a két különböző követelést "kompenzálva" elszámoltak egymással. Lényegében tehát az történt, hogy a Hungária Biztosítónál lévő régi kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási járadéktartalékot vette igénybe az Állami Vagyonügynökség a tőkeemeléshez. Ugyanakkor az ÁVÜ az állami vagyont úgy privatizálta, hogy a privatizálandó vagyont megtartva nem értékesítette, hanem egy elkülönített állami pénzalapba helyezte, olyan alapba, amelyért a költségvetésnek garanciát kell vállalnia. Az már igencsak mellékes, hogy a mai napig sem történt meg az ÁVÜ részéről a vagyonátadás az alapba, több hónapos késedelem ellenére sem. Természetesen egyetértek a miniszter úr által küldött levélnek azzal a részével, mely szerint mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy az ÁVÜ-vel szembeni követelés minél nagyobb arányban készpénzben teljesüljön. Azzal is egyetértek, hogy az állami pénzalap számára - én hozzáteszem azt is, hogy a költségvetés számára is - az lenne a legkedvezőbb, ha az Állami Vagyonügynökség a teljes portfoliót készpénzben teljesítené. Azonban úgy gondolom, hogy sem én, de az egész ellenzék sincs abban a helyzetben, hogy ezt kikövetelje a Kormánytól, ezt legfeljebb a miniszter úr teheti meg a koalíció segítségével. Megjegyzem, hogy az idei költségvetési törvény e körben a folyó kötelezettség fizetésére egymilliárd forint tartalékot képzett. A tartalékképzés az ismert és tervezett költségvetési hiány mellett, megítélésem szerint, egyáltalán nem indokolt. Hiszen a több mint 5 milliárd forintnak az alap részére készpénzben, illetve garantált államkötvényben történő átadása esetén az alap 3-4 évig semmiféle költségvetési támogatást nem igényel még akkor sem, ha a járadékra jogosultak az esetek nagy részében - ahogy Pál László képviselőtársam is mondta - egy felülvizsgálat során valószínűleg az egyösszegű megváltást választanák, mint végső kártérítést. Az így felszabaduló egymilliárd forintnak ezeregy helye lenne, hogy például a szociálpolitikát ne is említsem, vagy a költségvetési deficit csökkentését. Az egész üggyel kapcsolatban a költségvetés érdekeit vitatni azt hiszem, nem lehet, ezt a miniszter úr is megerősítette. Mégis úgy tűnik számomra, hogy egész más érdekek érvényesültek a törvényjavaslat előterjesztésekor. Ha nem így lenne, ha az ügy tiszta volna, és ha nincs mit takargatni, akkor miért mulasztotta el a Kormány a Parlament korrekt tájékoztatását a háttérben folytatott elszámolásról, amely az előbbiekből kitűnően egyáltalán nem technikai jellegű elszámolás volt?! Talán ilyen jelenségek nélkül a Nemzetközi Valutaalappal is könnyebben lehetne szót érteni és a várt hitelek folyósíthatóságában megegyezni. Tisztelt Ház! Ismert, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége 15 pontból álló átfogó cselekvési programot fogadott el. Ezúttal nem a kormányzattal élesen szemben állva, hanem azt segítve fogalmaztuk meg mondanivalónkat. A Kormány egyes tagjai kimondottan kedvezően fogadták a programpontokat. Sajnálatos, hogy Szabó Tamás, a privatizációért felelős miniszter úr negatívan foglalt állást, és elutasította annak a felügyelő bizottság létrehozásának a lehetőségét a privatizációval kapcsolatban, amelyet a program tartalmazott. A miniszter úr úgy nyilatkozott a sajtóban: "Tiszta, nyílt tájékoztatást szeretnék, mert a privatizáció körüli sejtéseket csak megfelelő információnyitás oldhatja." Úgy gondolom - sőt, bizton állítom -, hogy jelen esetben nem ez történt. A privatizációnak ez a módja nemcsak a Szabad Demokraták Szövetsége számára elfogadhatatlan, hanem az egész ország érdekeivel ellentétben áll. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)