Cséfalvay Gyula (KDNP)

1993. február 8.

CSÉFALVAY GYULA (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Itt az előttem szólók sok mindent elmondtak, úgyhogy nekem alig maradt valami, amit még hozzá tudnék fűzni ehhez a törvényjavaslathoz. Talán annyit, hogy a járatlevél hitelesen bizonyítja, hogy kinek a tulajdona az az állat, amelyikről a járatlevelet, marhalevelet kiállították. Az állat tulajdonságait, jegyeit ebben az okiratban fel kell tüntetni. Egy hónapos korig a lónál, a szarvasmarhánál a tulajdonos nem köteles kiváltani a marhalevelet. De azon túl - hiányos abban a törvényjavaslat, hogy ivar szerint is fel kellene tüntetni az állat nemét és azt, milyen a megnevezése. Ló esetében egy hónapos kor után már fel lehet tüntetni, hogy csikó - bizonyos életkort meghaladóan ezt a megnevezést szoktuk használni. (19.00) A nőivarú fiatal állat esetében, a ló esetében tehát csikó, az kancacsikónak van megnevezve, hím esetében pedig méncsikó. A szarvasmarha esetében üsző, a hím esetében pedig bika elnevezést használunk. Ha ivartalanítva van, akkor már úgy nevezik meg, hogy tinó, ha ki van herélve, a mén esetében pedig heréltnek nevezik meg. (Szórványos taps.) Ez tulajdonképpen a gyakorlati megnevezése volt. A sertések esetében emse, a kan esetében pedig, ha kiherélik, akkor már (Közbeszólások: Ártány.) az ártány. (Derültség.) Tulajdonképpen ez a gyakorlati életben fordul elő, és ezt így szoktuk megnevezni. Egyébként teljes egészében egyetértek ezzel a törvényjavaslattal és javasolom elfogadásra. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)