Kulin Sándor (MDF)
DR. KULIN SÁNDOR (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Miután már ketten is bekonferáltak: lírai hangvételű bizottsági előadó és Csehák Judit képviselőnő is, én igazán röviden szeretném akkor ezt a kompromisszumos bizottsági javaslattervezetet ismertetni. Való igaz, hogy ezekben a napokban bizottságunk valamennyi tagja fokozottan áll az érdeklődés előterében, és fokozottan érzi azt a felelősséget és pszichológiai nyomást, amely ebben a tényleg nagyon sokakat érintő kérdésben ránk hárul. Ha netán valaki erről elfelejtkezne, akkor emlékezteti rá az a levéláradat, az a személyes megkereséstömeg, amely e témában érint bennünket, és az érdek-képviseleti szerveknek az a rengeteg beadványa, levele, amellyel felkeresnek bennünket. Ezen túlmenően egyéb dilemmáink is vannak természetesen. Ugyanis tudjuk azt, hogy egy bizonyos pénzösszeget igazságosan, jól elosztani úgy, hogy azzal mindenki megelégedett legyen, igen nehéz. Itt azonban nemcsak egy meglevő pénzösszeg elosztásáról van szó, hanem már egy deficit elosztásáról is, ami további felelősséget és terhet ró ránk. Arról van szó ugyanis, hogy nemcsak a meglevő pénzt osztjuk el, hanem a ma nyugdíjasait megelőlegezi a jövő nyugdíjasa, és azt egyszer vissza is kell fizetni. Ezen túlmenően, hogyha most szigorúan jogi keretek közé helyezzük a kérdést, akkor is nehéz helyzetünk van, ugyanis pillanatnyilag két érvényben levő, de egymásnak ellentmondó törvény van érvényben, amely ezt a kérdést szabályozza. Az egyik a már az előző napirendi pontban is többek által említett társadalombiztosításról szóló törvény, amelyik kimondja, hogy az éves nyugdíjemeléseket a nettó bérkiáramlásokkal arányosan kell rendezni. Ez még módosítva nincs. Van rá módosító javaslat az idei előterjesztésben, de ez még elfogadva, megszavazva nincs. A másik pedig az ez évre szóló társadalombiztosítási költségvetési törvény, amely nem ennek megfelelően fogadott el nyugdíjemelésre összegeket, hanem ennél kisebb mértékben. Tehát nekünk ebben az "exlex állapotban" - hogy így mondjam, idézőjelben - kellett foglalkoznunk az ez évi nyugdíjemelésekkel. Miután a bizottsági javaslatokban is elmondták már, hogy a benyújtott módosító javaslatokat, amelyek mind emelésre tartalmaztak indítványokat, elvetették - mégpedig hadd mondjam el, hogy nagyon szoros arányban vetettük el -, indítva éreztük magunkat, és Székelyhidi László képviselőtársammal kidolgoztunk egy olyan módosítást, amely megkereste azt a lehető legkisebb összeget, amit még a bizottságunk valamennyi tagja elfogadhat, de mégis javít azokon a pozíciókon, amikkel az országgyűlési határozati javaslat számol. (12.40) Eszerint a B-változathoz csatlakozott a módosításunk, a B-változat - amelyik, mint tudjuk, úgy szól, hogy márciusban 10% és szeptemberben 4% általános emelés történjen. Ezzel szemben javaslatunk első változata az, hogy maradjon a márciusi 10% és szeptemberben ne 4, hanem 6% emelés történjen. Nem részletezem, mert az országgyűlési határozati javaslat mind a 8 pontban részletezi, hogy a 4% helyett a 6%-nak mennyi a minimális, illetve maximális emelési forinttétele, ezeket mi megfelelő módon módosítottuk. Ez lenne tehát az egyik, és ez 2,3 milliárd többletforrást igényel. A másik megoldás az, hogy ezt a 2,3 milliárdot nem osztjuk el az év utolsó négy hónapjára, hanem novemberben, egy összegben, egy karácsonyi pótlékként osztanánk ki. Ez esetben tehát nem épülne be a nyugdíjemelés összegébe, hanem egy külön összegként kapnák meg egy összegben, és ennek az előnye talán az, hogy ennek nincs ún. áthúzódó hatása, amelyik majd a +94. évi nyugdíjemelési pozíciókat rontaná. Kérem a Kormányt és kérem a tisztelt képviselőtársakat, hogy amennyiben most a negyedóra múlva kezdődő ebédszünetben bizottságunk ezt várhatóan bizottsági határozati javaslattá és módosító javaslattá emeli, akkor a feltehetően jövő héten megtartandó szavazás során szíveskedjenek ezt a változatot támogatni. Köszönöm a meghallgatást. (Taps.)