Bereczki Vilmos (független)

1993. február 14.

BERECZKI VILMOS (FKgP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A nyugdíjemeléshez én is módosító indítványt nyújtottam be. Én kétféle realitást vettem számításba. Az egyik a jelenlegi pénzügyi realitás, a másik realitás a nyugdíjasok helyzete. 1993. január 1-je előtt, és azt követően abban a fogyasztási struktúrában olyan áremelkedés történt, ami nem felel meg annak a koncepciónak, hogy 9-10%- os, vagy 12%-os kompenzációval a nyugdíjas meg tudjon élni. Úgy gondolom, hogy a tej-, a kenyér-, a gyógyszer-, a háztartási energia-, a csatorna-, a vízáremelés után az olcsóbb cikkekre a nyugdíjasoknak egyáltalán nem maradt pénzük. Másodszor: a bérkiáramlástól és a pénzkiáramlástól se kell rettegnünk, hiszen a nyugdíjasok, ha véletlenül fölösleges pénzük marad, azt a családba visszapumpálják, tehát ez úton a fiatalokat is, és a családokat is segítjük. (16.20) Bizonyos történelmi igazságtétel-vonatkozása is van a javaslatomnak, mégpedig az, hogy 45 éven keresztül ezek a nyugdíjasok voltak, akik dolgoztak, akik a legtöbbet szenvedtek az elmúlt társadalmi időszakban. Úgy gondolom, hogy ha máshol igazságot tettünk, itt is annyi igazság legalább jár, hogy a nyugdíjasok, mint állampolgárok, meg tudjanak élni. Éppen ezért úgy gondolom, hogy mind a két javaslatot támogatom abban az esetben, ha javaslatomat a Parlament nem szavazza meg. De fenntartom a javaslatomat és a szavazást név szerint kérem róla, a mellékelt dokumentum alapján. Köszönöm szépen.