Iványi Gábor (SZDSZ)
IVÁNYI GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Országgyűlés! Giczy képviselőtársunk bátor kirohanása - melyhez hasonlót Zrínyi óta keveset láttunk - győzött meg arról, hogy ehhez a vitához nekem is hozzá kell szólnom. Sajnálatos ennek a 100 éve kezdődött és akkor viszonylag hamar el is halt vitának a felújítása, mintha azokból a 100 évvel ezelőtti, 80 évvel ezelőtti könyvekből - amelyeket korrekt és tájékozott emberek meglehetős határozottsággal elutasítottak - vennék az érvanyagot a szekta elleni kampányukhoz. Amikor ezzel a kérdéssel foglalkozunk, akkor keverednek a teológiai, a jogi és a szociológiai szempontok. Óva intenék mindenkit attól, hogy teológiai mérlegelésbe mint képviselő belefogjon, akkor is, ha a teológián néhány évet eltöltött. Amikor meg kell állapítanunk, hogy ki minősül szektának, akkor többségében keresztény államunkban a bibliai hagyományokhoz nyúlunk vissza. Ha a képviselőtársaim által kívánt módon dőlhetne el, hogy ki minősül egyháznak és ki szekta, akkor azt kellene mondanunk, nehéz megállapítanunk, hogy a keresztyénség mikortól kezdve lett egyházzá. Ha az evangéliumokon végigmegyünk, azt mondhatjuk, hogy Krisztus mennybemenetelekor mindössze 500 atyafi volt, aki ehhez a körhöz tartozott. Pünkösdkor ehhez 3000-en csatlakoztak. És hogy ez a létszám mikor nőtt 10 000-re, nagyon nehéz lenne megállapítani, elképzelhető, hogy az I. század végén vagy még később. Ha azt vizsgáljuk, hogy a szekta mint elkülönülő csoport mit is jelent, akkor azt mondhatjuk, hogy a zsidó megítélés szemszögéből nézve a kereszténység bizony szekta, és mondhatnánk nyugodtan: bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű. Tehát mindenki mindenkiről valamikor mondhatta, mondhatja azt, hogy szekta, és nemcsak ilyen teológiai alapon, hanem más szempontból is, hiszen ha a tanítás oldaláról nézzük a dolgot, mit is tekintünk zsinórmértéknek? A bibliát vagy a hagyományt. Akkor megint csak mutogathatnánk egymásra katolikusok és protestánsok, és kezdődhetne a szektázás. Tehát azt gondolom, hogy nem illendő, nem méltányos és nem szakszerű vallási csoportokat szektázni. Idejétmúlt dolog ez! Hogy azután ki destruktív szekta - kisebb felekezetek nevében köszönettel visszautasítom a konstruktív szekta burkolt megjelölést is, hiszen ha vannak destruktív szekták, nyilván vannak konstruktív szekták is. Az elosztásban mutatkozó kegy külön sértő a kisebb felekezetekre, hiszen az említett 4, úgynevezett destruktív szektáktól elvett 1,4 millió forintot a 32 másik felekezet között kívánja elosztani, és úgy jön ki az összeg arányosan - de erre majd még visszatérek -, hogy az egyik 7 forinttal többet kap, mint a másik 31. Meglehetősen nevetséges és illetlen dolog! De amikor destruktív szektákat említünk, nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy az elmúlt időben nem is olyan nagyon régen hallhattunk már destruktív pártokról, amelyek nemzetidegenek, és hazaáruló magatartást tanúsítanak bizonyos szempontból - és nem is csak fülbe súgva hangzottak el ezek a vélemények. Hallhattunk destruktív nemzetiségekről is, amelyek nem tudnak igazán nemzeti értékeinkkel azonosulni, és így a szekta a nemzetidegen jelzőnek a vallásos megfelelője lett. Én elutasítom, és szégyellem magam mint magyar parlamenti képviselő, hogy itt ilyen jellegű vita a XX. század végén folyhat. Hadd mondjak valamit az előterjesztésről. Kérem, hogy utasítsuk el a B- változatát, ugyanis több egyéb mellett számolási hiba is van ebben az előterjesztésben. Nem vagyok túl erős számtanból, de nyilvánvaló, hogy a különböző felekezeteknek - miután ezt a négyet kihagyják a listából - az első jogcímen 41395 forintot adnának, kivéve a Shalom Bibliai Gyülekezetet, melynek - gondolom - azért szeretnének 15 forinttal többet adni, hogy senki ne vádolja antiszemitizmussal az előterjesztőt, bár nem tudom, hogy a Shalom Bibliai Gyülekezet zsidó felekezet-e. Azután a 3. jogcímen szétosztandó 870 millió forint tizedrészénél, 85 millió forintnál egyetlen egyházat ejtenének ki, a Krisnatudatú hívőket. Ott 12903 forinttal jutalmaznák a többi, úgynevezett konstruktív szektát, kivéve a Hindu Mandir nevű felekezetet, amely 7 forinttal többet kapna, mint a többi felekezet. Itt is azonban számolási hiba van mindkét esetben, mert nem 12903, illetve 910 forint jutna egy-egy felekezetnek, hanem egészen pontosan 12500 forint. Nagyon szép kerek szám! És az előző esetben pedig nem 41 935, illetve egy esetben 41950 forint, hanem 31250 forint jutna a különböző felekezeteknek. Szabad legyen emlékeztetnem arra is, hogy azon a bizonyos minisztériumi megbeszélésen, amelyen az egyházak pénzelosztásáról szó volt, Gyulay Endre megyés püspök tiltakozott az ellen, hogy az említett 4 felekezettől pénzt vonjanak el. Hadd említsem meg, hogy ez az 1,4 millió forint nem egészen fél ezreléke annak az összegnek, amelyet az egyházak között szétosztunk, tehát mérhetetlenül nevetségessé fogunk válni ezzel az egész igyekezetünkkel. Tehát Gyulay püspök úr nem kívánta, hogy ezektől az egyházaktól elvegyük a pénzt éppen azon az alapon, hogy ezek bíróság által bejegyzett felekezetek, és nincs büntetőeljárás folyamatban ellenük. Ha egy egyháznak a kicsiségét tekintve próbáljuk kijelenteni, hogy az adott egyház szekta, nem tehetek róla, eszembe jut Jézusnak az a megjegyzése, hogy sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak, s én a magam részéről boldogan tartozom ehhez a kisebbséghez a többséggel szemben. (19.20) Végül pedig hadd szóljak néhány szót arról, hogy hogyan lehetnénk konstruktívak ebben a vitában. Azt gondolom, a leginkább akkor lennénk konstruktívak, ha az egyházak finanszírtozásáról szóló méltó törvényjavaslat elkészülne mindannyiunk megelégedésére úgy, hogy az egyházak hívei valóban szívük szerint adakozhatnának, költhetnénk a jövedelemadójuk bizonyos százalékát egyházuk támogatására. Kisebb mértékben bár, de akkor is konstruktívak lennénk, ha elutasítanánk ezt a B-változatot, s így nem hullana szégyen a fejünkre, ha netán ezt elfogadnánk. Én magam gondolkozom egy csatlakozó módosító indítvány beadásán, melyben indítványoznám, hogy az előterjesztő református lelkipásztor - aki egyébként most nincsen itt - ragadomány címén kapja meg ezt az 1,4 millió forintot a saját egyházközségében, hogy a saját templomára egy gombot vagy egy tornyórát készíttethessen ebből az összegből, s hogy legyen vége a kisebb felekezetek megalázásának. Én szeretném az ő nevükben kikérni azt a méltatlan eljárást, amit el kell szenvedni, nem először, és nem csak ebben az ügyben. Köszönöm. (Taps a bal olalon.)