Tompa Sándor (MSZP)
TOMPA SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Az 1991-es évi többször módosított IV. törvény a foglalkoztatás elősegítését és a munkanélküliek ellátását szabályozza. Ennek 28. és 29. �-ai a munkanélküli- járadék folyósításának megszüntetéséről és szüneteltetéséről intézkedik. Eszerint a 28. � (1) bekezdése a következőképpen szól: "Meg kell szüntetni a munkanélküli járadék folyósítását, ha a munkanélküli - d) pontja - olyan képzési lehetőséget fogad el, melynek során a mindenkori minimális bér összegét elérő rendszeres támogatásban részesül." A fenti gondolatokat már ismerheti miniszter úr egy e témában korábban megfogalmazott parlamenti kérdésemből. Azonban válasza sem engem, sem az érintett munkanélkülieket nem nyugtatta meg, ezért szeretném pontosítani a problémát. Ismert a +91. évi IV. törvény eddigi pályafutása. Eddig már három alkalommal módosult a járadékfizetés időtartama és a járadék mértéke, legutóbb épp a +93. évi költségvetési törvény keretében. Tételezzük fel, hogy a munkanélküli az elmúlt év őszén jelentkezett valamilyen hosszabb idejű átképzésre, három vagy hat hónapra. Az idén, ha az átképzés után nem tud elhelyezkedni, erre pedig a tavalyihoz hasonló valószínűséggel számíthat, ismét jelentkezik a Munkaügyi Központnál. Ekkor ügyében új határozatot hoznak, de már az erre az évre érvényes szabályok szerint, azaz rövidült a járadékfizetés ideje és a járadék mértéke is csökkent. És még vegyünk szemügyre egy másik dolgot is: ön annak idején, válaszában úgy értelmezte a helyzetet, mintha párhuzamos, a munkanélküli-járadék és a képzési támogatás egyidejű folyósításáról lenne szó. Erről a 28. � (1) bekezdése szerint szó sem lehet, ha a képzési támogatás eléri a minimális bért. Persze azok számára, akiknek a munkanélküli- járadéka közel van a minimálbér összegéhez, véleményem szerint sem hátrányos a szabályozás. Csakhogy mára a magasabb iskolai végzettségűek is egyre gyakrabban kerülnek sokszor tartósan az utcára, és az ő esetükben sokkal differenciáltabb a kép. Járadékuk a minimálbér fölött van és így a megszakítás számukra egyértelműen hátrányos. Megismételve tehát, hogy a törvény hátrányos helyzetbe hozza azt, aki átképzésre vállalkozna, aki tanulni szeretne, aki így is növelné saját esélyeit a folyamatosan romló munkaerőpiacon, kérdezem miniszter urat: Ön szerint azonos mércével mér-e a törvény idézett paragrafusa a különböző helyzetű munkanélküliek esetén? Ön szerint nyújt-e a foglalkoztatási törvény jogbiztonságot a fenti szempontokat figyelembe véve? Végül kérdezem: Továbbra sem látja-e szükségét az idézett törvényhely módosításának, pontosításának? Várom válaszait, miniszter úr! (Taps a bal oldalon.)