Mózs József (KDNP)
MÓZS JÓZSEF (KDNP): Elnök Úr! Képviselőtársak! Tisztelt Miniszter Urak! A kérdés tárgya nem mentes az ellentmondásoktól: a rendszerváltozást közvetlenül megelőző időszakban a "piac" volt a bűvös szavak egyike - no, nem a lengyelpiac, ahová szegényebb emberek járnak vásárolni, hanem a bűvös szabályozó mechanizmus, ami majd csodát tesz az elaggott, szocialisztikus gazdaságban. Ma már elmondható, hogy túlzott elvárások kötődtek a piaci körülmények kiegyenlítő hatásaihoz. Talán nem túlzást azt állítani, hogy hosszú idő szükséges a nyugat-európai értelemben vett, működőképes piac létrejöttéhez. Látható az is, hogy ez a folyamat erősen kaotikus. Nyilván nem adható egyszerű recept a piac kialakítására. A szűkülő kereslet, a tőkehiány, a tapasztalatlanság, a privatizáció kényszerű mellékhatásai, a szocialisztikus gondolkodás és hasonló, hosszan sorolható körülmények nem adnak lehetőséget arra, hogy rövid időn belül ugrásszerű változás következzék be. Így az átmenet éveit végigkísérik az ellentmondásos félpiaci körülmények. Szükséges tehát annak számbavétele, mit tehetünk a magyar ipar védelmében, illetve mit tehet a kormányzat, és hogyan tudjuk ezt ösztönözni, hogy az általunk helyesnek vélt elvek mindebben érvényesüljenek akkor is, ha erős érdekeink fűződnek az európai integrációhoz, amelyet egy ügyetlen hazai ipar- és piacvédelem zavarhat, illetve ronthat. A mozgástér láthatóan korlátozott, mégis néhány példát említek, amelyek alapján úgy látom, adódna némi lehetőség kedvezőbb módosulásra. A vámok ügye kényes, hozzájuk nyúlni csak a kiegyenlítődés elvén lehetséges, mégis, szerintem érdemes meggondolni, hogy a hazai munkahelyek védelmében néhány cikk esetében - például a papír - érdemes lenne védővám alkalmazását fontolgatni. Más cikkcsoportoknál - gondolok a munkagépekre, pótalkatrészekre és egyéb alapanyagokra - a vámcsökkentés látszana indokoltnak, a luxuscikkek rovására. Használható eszköznek tűnik a vámpótlék - amelyet egy évig egyeztetés nélkül lehet alkalmazni, tudomásom szerint -, szintén ilyen használható eszköznek tűnik az import mennyiségi korlátozása - ami különösebb egyeztetést szintén nem kíván egy évig, úgy tudom. Mindezek a dömpingjellegű behozatalok korlátozására lennének igénybe vehetők - és talán határozottabban, mint ahogy eddig éltünk vele. Lehetőséget adna a minőségi előírások bátrabb alkalmazása. Egy példát említenék: a margarint. Úgy tudom, a magyar szabvány szerint az 50%-os zsírtartalom alatti margarin nem számít margarinnak. Ez nyilván egy kiskapu a külföldi margarin magyar piacra való behozására. Nem hallottunk róla, hogy a versenyhivatal dömpingellenes eljárásokat indított volna. Sokakat irritál az alig leplezett cigarettareklámok ügye - aminek szintén van hazai iparvédelmi vetülete is, nemcsak környezetvédelmi és egészségügyi. Elgondolkoztató a fogyasztási globálkvóta öszszetétele, ezen belül a személygépkocsik részaránya. Tisztelettel kérdezem: mindezen jelenségek, illetve szűk lehetőségek alig- alkalmazása milyen érdekek szolgálatában állhat, illetve lehetséges-e a minisztériumokon belül hatékonyan ellenőrizni az alsóbb szinteken megjelenő esetleges egyéni érdekeket? Köszönöm és várom a válaszadást. (Taps a KDNP soraiban.)