Mészáros István László (SZDSZ)

1993. március 1.

DR. MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagy jelentőségű törvényjavaslat fekszik előttünk, mint ahogy erre Dávid Ibolya képviselőtársam történeti kitekintése is utalt, igen jelentős közjogi hagyományokkal bír ez a téma hazánkban. Tisztelt Ház! Az állampolgársági jog egyik alapkérdését az jelenti, hogy mekkora az egyén döntési szabadsága, mennyire köteles az állam elfogadni az egyén döntéseit. Az erre adott válasz megfogalmazásakor viszont két veszélyt feltétlenül fontos elkerülni. Az egyik veszély abban állna, ha az állami szuverenitást túlhangsúlyoznánk, ugyanis ez kizárhatná az állampolgársági kötelék fölötti egyéni rendelkezést, amely meg azzal járhatna, hogy kényszerűségi jellegűvé tehetné a köteléket. Ez vezethetne úgynevezett alattvalói típusú törvény megalkotására, mint amilyen a jelenleg hatályos törvény. Amint mindenki tudja képviselőtársaim közül, pl. nem mondhat le a jelenleg hatályos törvény alapján a magyar állampolgárságáról senki. Az állam mérlegelésétől függ, hogy elfogadja-e a lemondás igényét, és elbocsátja-e az állampolgári kötelékből az állampolgárt. A másik ilyen veszély, amit el kell kerülni, tisztelt Ház, hogy az egyéni döntés jogát hangsúlyozzuk túl. Az egyéni döntés ugyanis, mint általános alapelv, az állampolgársági jogban nem engedhető meg, különösen nem az állampolgárság megszerzésénél. Nem engedhető meg, mert a polgárral szemben az államnak kötelezettségei keletkeznek, és nem engedhető meg azért sem, mert a politikai közösségnek joga van eldönteni, hogy kit fogad a tagjává. A jó állampolgársági törvények e két szempont, a szuverenitás és a polgári szabadság kiegyensúlyozott, együttes megjelenítésére törekszenek. Tisztelt Ház! A jelenlegi, előttünk fekvő törvényjavaslat megfelelően egyensúlyoz - álláspontunk szerint - e két szempont között. Ott szuverenitás- központú és ott liberális, ahol kell. Szuverenitás-központú az állampolgárság keletkezése területén. A keletkezés nem az egyén, hanem az állami akarat függvénye. Liberális viszont a már létező állampolgárság fölött való rendelkezés területén, ezt alanyi joggá teszi és az egyén önrendelkezési körébe sorolja. Tisztelt Ház! Ami az állampolgárság keletkezésének a körülményeit illeti, az első szembetűnő jellemvonás az a szigorodó feltételrendszer, amire már az előterjesztő és a Magyar Demokrata Fórum vezérszónoka is utalt: 8 év várakozási idő az eddigi három év helyett és állampolgársági vizsga, mégpedig magyar nyelven. Meg kell állapítanunk viszont, hogy ez a szigorodás csak viszonylagos jellegű, tekintettel arra, hogy valóban a hatályos törvényhez képest szigorodást jelent, viszont a Nyugat-Európában szokásos normákhoz képest egyáltalán nem fogható fel szigorúnak, különösen, hogyha tekintetbe vesszük, hogy igen gyakori a 10-12 éves várakozási idő Nyugat-Európában, és az állampolgársági vizsga sem ismeretlen. Különösen nem tekinthető végletesen szigorúnak ez a törvényjavaslat olyan szempontból, ha figyelembe vesszük a Nyugat-Európában kibontakozó tendenciákat. Itt azonban vissza kell utalnom Dávid Ibolya képviselőtársamnak az egyik megjegyzésére. Ő említette, hogy hogy megnőtt a bevándorlásért, illetve az állampolgárságért folyamodók száma az utóbbi években, hogy az már 14, 20, sőt 25 ezret is eléri. Ez a szám igaz, tisztelt Ház, viszont hangsúlyozni szeretnénk, hogy nem ez a szám az, ami indokolttá teszi álláspontunk szerint a szigorítást, mert ez a szám igencsak elenyésző ahhoz képest, hogy a népességfogyás mekkora Magyarországon. Nemrég tették közzé a Statisztikai Hivatal révén azokat az adatokat, amelyek szerint pl. +92-ben október végéig több mint 20 ezerrel csökkent a lakosság száma. Az idén ez várhatóan meghaladja majd a 24 ezret. A bevándorlási számok, illetve az állampolgárságért folyamodók száma tehát épphogy csak kiegyenlíti ezt a fogyó tendenciát. Álláspontunk szerint inkább a jövőre való gondos felkészülés az, ami indokolttá teszi a szigorodó feltételrendszer bevezetését. Hangsúlyoznom kell - még akkor, amikor a szigorítás viszonylagos jellegéről beszélek -, hogy ennek a törvénynek a kapcsán nem a külföldiek magyarországi tartózkodásáról van szó, hiszen annak feltételrendszerét fő szabályként nem ennek a törvénynek, hanem az idegenrendészeti és bevándorlási jogszabályoknak kell rendezni. És, tisztelt Ház, ez az a pont, ahol viszont kritikával kell illetnem a jelenlegi vitát, nem magát a törvényjavaslatot, hanem egy ügyrendi jellegű kifogást kell emelnem. Tekintettel arra, hogy szerintem sorrendiségi hibát követ el a tisztelt Ház most, amikor előbb tárgyalja az állampolgársági törvényt, mint a bevándorlásról szóló törvényjavaslatot. A külföldiek bizonyos kategóriái esetében ugyanis az állampolgárság elnyerése egy folyamat végeredménye. Azzal, hogy ezt a törvényt előbb tárgyaljuk, mint az idegenrendészetről és bevándorlásról szólót, a végeredményt tárgyaljuk, anélkül, hogy látnánk az idevezető utat. Az állampolgársági ügyek ugyanis jelentős mértékben éppen a bevándorlási politikának a függvényei, és a bevándorlási politikát viszont csak a bevándorlási törvény kapcsán lehet megtárgyalni. (10.50) Ez a jelenlegi tárgyalási rendszer egy kicsit ahhoz hasonlít, minthogyha házat úgy kezdenénk építeni, hogy először a tetőszerkezetét építenénk meg és utána az alapokat. Például, tisztelt Ház, ha nem tudná az ember, hogy a bevándorlási törvényben már szó van arról, ahhoz hogy valaki bevándorlási jogosítványt kapjon, szükséges, hogy rendelkezzék Magyarországon megfelelő lakóhellyel és megfelelő anyagi körülményekkel - az erről való döntést például bíróság előtt megtámadhatja -, akkor például az állampolgársági törvénynek az erről szóló passzusa kapcsán az a tény, hogy az állampolgársági törvény ügyében ezeket a körülményeket jogorvoslattal nem vizsgálhatja felül az érintett, ezt kifogásolni lehetne. De minthogy tudjuk, hogy a bevándorlási törvény kapcsán már egyszer vizsgálják majd ezeket a körülményeket, ezért az állampolgársági törvény tárgyalásakor nem lehet kifogással illetni ezt a rendelkezést, de csak akkor, ha tudjuk, tisztelt Ház, hogy mi van a bevándorlási törvényben. Ezért álláspontom szerint ilyen praktikus okokból is célszerű lenne, ha a két törvényt egymással párhuzamosan tárgyalná a tisztelt Ház. Ami az állampolgárság megszerzésének a körülményeit illeti, feltétlenül üdvözöljük a kedvezményes honosítás esetei között azt, hogy a magyar nemzetiségűek preferált, kedvezményezett kategóriába tartoznak. Úgy gondoljuk, hogy a legkevesebb, amit megtehetünk a határokon túli egykori magyar honfitársainkért, az, hogy a lehető legsimábbá tesszük előttük a honosítás útját. Adjon nekik, tisztelt Ház, lelki támaszt az a tudat, hogy Magyarország kapui sohasem zárulhatnak be előttük. Mindazonáltal szívből kívánjuk nekik, hogy elsősorban a szülőföldjükön találják meg a boldogulásuk lehetőségét, ott teremtődjenek olyan társadalmi és gazdasági körülmények, amelyek közepette fel sem vetődik bennük az áttelepülés gondolata. Tisztelt Ház! Ami az állampolgárság megszűnésének az eseteit illeti, itt kiemelem, hogy rendkívüli előrelépés mutatkozik meg abban, hogy az egyén rendelkezési joga elismerésre kerül az állampolgárság megszűnésének esetei között. Ezzel a már meglévő állampolgárság alanyi jogi jellege domborodik ki, szemben a jelenleg hatályos törvénnyel. Különösen fontosnak tartjuk, hogy a törvényjavaslat eltörli az állampolgárságtól való megfosztás intézményét, ezt a dicstelen jogintézményt, amely 1939-re nyúlik vissza, és amelyet az előző rendszer jogalkotása is megújított, és amely politikai fegyverként szolgált a totalitárius rendszerek kezében. Ezzel tulaj- donképpen megszűnik az állam kiközösítő hatalma, és ezt mi, mint szabadelvű párt feltétlenül üdvözöljük. Tisztelt Ház! Viszont fel kell hogy hívjam egy ellentmondásra a figyelmet. A törvényjavaslat egyik célja ugyanis, hogy megszilárdítsa a magyar állampolgárok kötődését a Magyar Köztársasághoz. Hogy ez bekövetkezzék, ehhez viszont a pusztán jogilag fennálló állampolgárságot közelítenie kellene a törvényjavaslatnak a tényleges állampolgárság felé. Ez viszont azzal járna, hogy azok esetében, akiknek a magyar társadalom és az állam életével hosszabb ideje semmiféle kapcsolata nincsen, fontolóra vennénk az állampolgárság huzamos távolléttel történő megszűnésének bevezetését, kivéve természetesen azt az esetet, ha az érintett kifejezetten úgy nyilatkozik, hogy távolléte ellenére is fenn kívánja tartani magyar állampolgárságát. Ez elképzelhető lenne, akár olyan formában, ahogy azt az 1879-es törvény felvetette, vagy akár olyan formában is - ha ezen gondolkodna valaki, ez az utóbbi lenne szerencsés -, hogy a magyar állampolgárság fenntartásáról csak a már külföldön született leszármazóknak kellene nyilatkozniuk. E kérdés felvetését az indokolhatja, tisztelt Ház, hogy a magyar állampolgárság korlátlan örökölhetősége következtében jogilag magyar állampolgár mindenki, akinek akár csak egyetlen magyar állampolgárságú felmenője volt és 1929 után született, még akkor is, ha az illető soha nem járt Magyarországon, magyarul nem tud és semmiféle tényleges kapcsolata nincs Magyarországgal, akár csak érzelmi területen is. Mi több, ezek a személyek jórészt nem is tudnak arról, hogy ők magyar állampolgárok. Hangsúlyozom azonban, tisztelt Ház, hogy számunkra elfogadható a törvényjavaslat jelenlegi tartalma, magyarán az, hogy hagyjuk meg a korlátlan örökölhetőséget a huzamosabb ideig távol élők esetén is. Mindezt, az előző felvetésemet az tette csak szükségessé, hogy ellentmondást érzek a törvény kötődésszilárdító célja és a korlátlan örökölhetőség fenntartása között. Tehát számunkra mind a két megoldás elfogadható. A lényeg az, hogy mind a kettőnél az egyén kezében van a döntés lehetősége. Akár úgy, hogy úgy nyilatkozik: lemond az állampolgárságáról, és ezt köteles az állam elfogadni, akár egy másik verzióban úgy, hogy kifejezetten nyilatkoznia kell a fenntartásról. Tehát, tisztelt Ház, a vitára bízzuk, hogy ez mivé fog alakulni. Most viszont, tisztelt képviselőtársaim, meg kell hogy említsek néhány lényeges hiányosságot a törvényjavaslatból - de hangsúlyozom: ezek olyan hiányosságok, amelyeket pótolhatónak tartunk módosító indítványokkal, és nem gondoljuk, hogy itt koncepcionális vita állna fenn közöttünk. Ezt azért is jegyzem meg, jelzem előre, mert meg szeretném előlegezni: a Szabad Demokraták Szövetsége a megfelelő kiegészítésekkel támogatni kívánja a törvényjavaslatot. Hogy a hiányosságokra térjek: Hiányzik például a törvényjavaslatból az állampolgársági ügyekre vonatkozó nemzetközi szerződések és a törvény viszonyának a szabályozása. Így kétséges, hogy lehet-e egyáltalán a törvénytől eltérő tartalmú nemzetközi szerződést megkötni a jövőben. Itt például utalok a kettős állampolgárság esetleges kiküszöbölésére vonatkozó nemzetközi szerződésekre. A másik hiányosság: nem tűnik ki, hogy a bizonyítási eljárást milyen szabályok alapján kell lefolytatni. Jó lenne előírni az államigazgatási eljárás bizonyítási szabályainak megfelelő alkalmazását, tehát nem a jogorvoslati rendszer vonatkozásában, hanem magára az okiratokra, a tanúkihallgatásokra, tehát a bizonyítási eljárásra vonatkozóan. Ez annál is indokoltabb lenne, mert széles mérlegelési jogköre van az állami szuverenitásból következően az ügydöntő szerveknek az állampolgárság keletkezése körében, és ez a széles mérlegelési jogkör egyenesen megkívánná, hogy ezt eljárási garanciákkal ellensúlyozzák. A harmadik fogyatékosság az úgynevezett állampolgársági vizsgával kapcsolatos. Fel szeretném hívni a figyelmet, hogy az állampolgársági vizsga tartalmára, módjára és arra, hogy ezt kik előtt kell letenni, semmiféle szabályozást nem tartalmaz a törvény. De ez önmagában még nem is lenne probléma, mert lehet, hogy ezt szabályozni lehetne a végrehajtási rendeletek körében is, viszont még a Kormány részére sincs felhatalmazás a záró rendelkezések között arra, hogy az ezzel kapcsolatos szabályozást elvégezze. Végezetül, tisztelt Ház, összefoglalva az általam elmondottakat, ezeket az általam említett hiányosságokat pótolhatónak tartjuk. Igyekezni fogunk azon, hogy megfelelő módosító indítványokkal ezt elérhessük. Szeretném azonban a tisztelt Ház és a Kormány képviselőjének a figyelmébe ajánlani, hogy ha el is kezdjük, azaz folytatjuk ezt a vitát, lehetőleg várjuk be vele a bevándorlási törvény vitáját, és annak függvényében hozzuk majd csak meg a végleges döntést erről a törvényről, nehogy az az eset álljon elő, hogy módosítani kelljen az állampolgársági törvényt a bevándorlási törvénnyel egyidejűleg. Tehát ez egy ügyrendi jellegű észrevételem lenne. Végezetül, tisztelt Ház, még egy célt tartalmaz a törvényjavaslat preambuluma, nevezetesen, hogy a magyar állampolgárság erkölcsi súlyát kívánja megőrizni a törvény. Tisztelt Ház! Törvényünk lesz, és ez hozzá is járulhat a magyar állampolgárság erkölcsi súlyának a megőrzéséhez. (11.00) Hangsúlyoznom kell azonban, hogy egy állampolgárság intézményének az erkölcsi súlya nagyobbrészt nem az állampolgársági törvényektől függ, hanem azoktól a társadalmi viszonyoktól - társadalmi életünk minőségétől -, amelyek közepette élünk, például attól, hogy ez a társadalmi élet arrogáns-e, ellenségkereső-e vagy pedig befogadó és toleráns, a másságot tiszteletben tartó; függ a gazdasági és kulturális teljesítményünktől. Ehhez pedig még sok minden egyebet kell elérnünk, sok minden egyéb feltételt kell megteremtenünk. Összességében véve viszont, tisztelt Ház, ez a törvény feltétlenül fontos ahhoz, hogy az állampolgárság erkölcsi súlya megőriztessék, és - ahogy elmondtam - az SZDSZ az említett kiegészítésekkel támogatni tudja elfogadását. Nagyon kérem azonban, hogy az ügyrendi jellegű kifogásainkat komoly súllyal mérlegeljék. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)