Böröcz István (EKgP)

1993. március 1.

DR. BÖRÖCZ ISTVÁN, a független kisgazda képviselőcsoport vezérszónoka: Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hadd folytassam ott, ahol Mészáros István képviselőtársam befejezte felszólalását, számos kritikai észrevétele közül kiemelve az önmaga által is ügyrendinek minősített megállapítását, jelesül, hogy a bevándorlási, idegenrendészeti törvénynek legalábbis együttesen, párhuzamosan kellene futnia az állampolgársági törvény vitájával, és együttesen kellene meghozni ezt a két törvényt, illetőleg jobb volna - ha jól értettem az ő szavait - ha a bevándorlási törvény megelőzné az állampolgársági törvény elfogadását. Kétségtelen tény: komolyan kell mérlegelni ezt a felvetést. Így, kapásból végiggondolva a dolgot, én azonban nem tartom kizártnak, hogy pontosan egy fordított logikának kell érvényesülnie. Lehetséges, hogy az állampolgársági törvénynek, az állampolgársági jogviszonynak - mint alapvetőbb, fundamentálisabb jellegű törvénynek - kell előbb megszületnie ahhoz, hogy ehhez lehessen igazítani a bevándorlási szabályokat. Még magam sem vagyok biztos ebben az álláspontban, de el tudok képzelni egy ilyen, fordított logikát is - nem okvetlenül az a helyes következtetés, amit ő e tárgyban kifejtett. Tisztelt Ház! Rátérek felszólalásomra. Magyarország az elmúlt három év alatt befogadó országgá vált. Helyzetünk hasonló a nyugati országokéhoz: kevesebb ember hagyja el az országot, mint ahányan betelepülnek. A hasonlóság azonban csak félig igaz, hiszen Magyarországra elsősorban nem más népekhez tartozók, hanem magyar származásúak jönnek. Az a tény, hogy ezek az emberek az anyaországba települnek át, több dolgot fémjelez. Jelzi egyfelől azt a nyugalmat és biztonságot, amit országunk az itt élőknek nyújt, másfelől jelzi a magyarság részéről megmutatkozó bizalmat. Felfogható ez egyfajta visszajelzéseként annak a politikának, amely az egész magyarság ügyét kívánja szolgálni. Azért tartottam szükségesnek ezt előrebocsátani, mert ezek a kérdések alapvető szempontok az új állampolgársági törvény megalkotásánál. Jelenlegi állampolgársági törvényünk - ahogy már többen is utaltak erre - a maga harmincöt éves múltjával szinte matuzsálemnek tekinthető törvényeink között. Olyan politikai rendszerben alkották, amelyik a magyarság kérdését egészen másként kezelte, mint ami a mi felfogásunk e kérdésről. Tudjuk, hogy az a rendszer nem vállalt közösséget az akaratuktól függetlenül határokon kívülre került magyarokkal, sőt, a kettős állampolgárság kiküszöböléséről szóló nemzetközi egyezmények - tudomásom szerint ezek közül már egy sincs hatályban - éppen azt célozták, hogy lehetőleg ne jöjjön létre államjogi kapcsolat az ország és a határon túl élők között. A magyarság ügyének kezelése megváltozott. A hatályos állampolgársági törvény ezért sem működőképes; időszerű, hogy új törvényt alkossunk. A beterjesztett törvényjavaslattal egyetértek, mert úgy vélem, hogy az megfelelően szabályozza állampolgársági viszonyainkat, és egy korszerűbb jogalkalmazás alapjául szolgálhat. Három rendelkezést emelek ki a törvényjavaslatból. Az egyik az állampolgárság megszerzésével kapcsolatos. Egyetértek azzal, hogy a külföldiek honosításának feltételeit szigorítsuk, és a honosítási kérelem benyújtását csak azok számára tegyük lehetővé, akik megelőzően hosszabb ideig éltek jogszerűen az országban. Ezek a feltételek garanciát jelentenek arra, hogy akik magyar állampolgárságot kérnek, azok itt beilleszkedtek, családi és emberi kapcsolatokat alakítottak ki, itt kívánnak élni, és a magyar állampolgárság megszerzése természetes igényük. Azzal is egyetértek, hogy a honosítást kérők alkotmányos alapismeretből magyar nyelven vizsgát tegyenek, bizonyságot téve ezzel arról, hogy az ország viszonyait ismerik és az ország nyelvét megtanulták. Nagyon jónak tartom azt, hogy a törvényjavaslat a magyar származásúak állampolgárság-szerzését a visszahonosításról szóló rendelkezések között szabályozza, és biztosítja részükre mindazokat a kedvezményeket, amelyek őket a magyarsághoz való tartozásuk alapján megilletik. A visszahonosításnak nem feltétele, hogy a visszahonosítást kérő megelőzőleg hoszszabb ideig tartózkodjék az országban: joggal feltételezhetjük ugyanis, hogy a magyar származásúak régi-új hazájukba való beilleszkedése nem igényel hoszszabb időt. A törvényjavaslat tárgyilagosan jelöli ki a magyar származásúak számára nyújtható kedvezmények körét, hiszen arra is tekintettel kell lennünk, ismerve az ország történelmi múltját, hogy ne lépjünk túl azokon a nemzetközileg megvont korlátokon, amelyeket a két világháború után kötött békeszerződések elénk állítanak. A második, amit kiemelendőnek tartok az új szabályozásból az az, hogy megszünteti az állampolgárságtól való megfosztás jogintézményét. Ezek a szabályok a rendszerváltoztatással egyébként holttá váltak, kiüresedtek. Tudjuk, hogy a jelenleg hatályos törvény ezen rendelkezése a múltban milyen sok esetben adott viszszaélésre lehetőséget. Politikai megfontolásokból tisztességes embereket fosztottak meg attól az emberi joguktól, hogy a születésüknél fogva őket megillető állampolgárságúak legyenek. A megfosztásról szóló határozatok érvénytelenségét kimondó, 1990-ben meg- alkotott két törvénnyel a megfosztottaknak utólag igazságot szolgáltattunk. Örömmel tölt el, hogy ezt a rossz emlékű jogintézményt állampolgársági jogunkból az új törvény megalkotásával végleg száműzzük. A harmadik, amiről beszélni szeretnék, a törvényjavalat 21. �-ához kapcsolódik: ez a rendelkezés lehetővé teszi, hogy az állampolgársági kötelékből elbocsátottaknak nem kell a visszahonosításukat kérni, hanem a magyar állampolgárságra alanyi jogon igényt tarthatnak, és azt egyoldalú nyilatkozattal visszaszerezhetik. Az emigrációban élő, főként a nyugati országokban letelepedett magyarok többsége kényszerű szükségnek engedve mondott csak le a magyar állampolgárságról. A történelmi igazságtételnek része az is, hogy ezek az emberek lehetőséget kapjanak a hazához való kötődésük megerősítésére, amit magyar állampolgárságuk visszaszerzése is bizonyít. Végezetül: a törvényjavaslatot alapos és gondos munkával készítették elő - azért erről is ejtsünk néhány szót -, ennek során többször is tartottak a parlamenti pártok képviselőivel, illetőleg szakértőivel egyeztetéseket, és az ezeken felmerült javaslatokat nagy számban építették be a törvényjavaslatba. Így a törvényjavaslat - véleményem szerint - jelenlegi formájában nemzetközi mércével mérve is kiemelkedő jelentőségű és színvonalú jogszabálytervezet. Minderre tekintettel a Független Kisgazdapárt parlamenti csoportja a törvényjavaslattal egyetért, és támogatja annak elfogadását. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)