Tabajdi Csaba (MSZP)
TABAJDI CSABA (MSZP): Tisztelt Ház! A biztonságpolitikai koncepció alapvetően vállalható, szakmailag korrekt, politikailag kiegyensúlyozott. A hatpárti egyeztetés eredményesnek bizonyult. Mindannyiunk számára világos, hogy nem pártok fölötti fórum volt ez, hanem pártok közötti, illetve pártok és a Külügyminisztérium szakértői közötti egyeztetés és párbeszéd. Ez a biztonságpolitikai koncepció szinte teljesen áttekinti a tárgykörbe tartozó alapvető kérdéseket. Egyetlen olyan lényegi hiányossága van, amit nem vettünk észre a kicsit feszített ütemű hatpárti egyeztetésen - amelynek én is tagja voltam -, nevezetesen a következőről van szó. A biztonságpolitikai koncepció nem tartalmazza egy helyen összefoglalóan - bár több eleme benne van a tervezetben, de nem mind -, hogy melyek a Magyarország biztonságát veszélyeztető tényezők. Ezeket szeretném felsorolni és a sorrendiség egyben jelzi, hogy melyeket tartom ma a magyar biztonság legsebezhetőbb pontjainak. Magyarország veszélyeztetettsége elsősorban a magyar gazdaság nyersanyag- és energiaellátása zavaraiban és exportpiacainak szűkösségében van. Másodsorban a kárpát-medencei környezeti ártalmak átsugárzásában, harmadsorban a határon túli magyarság létét, illetve népcsoport jogait fokozottan fenyegető nacionalista politikákban, és negyedszer a polgárháborúk politikai ellenőrzés nélküli fegyveres csoportok határainkon való átcsapásának potenciális veszélyében jelenik meg. Tisztelt Ház! Mint a közvélemény-kutatások is jelzik, a magyar társadalomban növekszik az aggodalom, hogy az egyre ingoványosabb, instabilabb Közép-Kelet-Európában Magyarország békéje megőrizhető-e, nem sodródunk-e be egy fegyveres konfliktusba. Erre a kérdésre az eddigiek alapján számos közvetett válasz született a biztonságpolitikai alapelvek vitájában. Egyetértek azokkal az elhangzott véleményekkel, amelyek szerint nincs olyan akut háborús fenyegetettség, olyan háborús fenyegetési politika egyetlen szomszédunk vezetése részéről sem, amely akár belső feszültségei levezetésére, akár valamiféle területi expanzió jegyében Magyarország ellen szándékosan agressziót készítene elő. Ilyen vonatkozásban nincs egy átfogó háború veszélye. De ezzel még nem nyugtattuk meg a magyar közvéleményt, hiszen a délszláv háború bizonyos eseményeinek átcsapása és a délszláv háború eszkalálódásának veszélye közvetlen környezetünkben változatlanul aggodalommal tölti el a közvéleményünket. Kifejtés nélkül utalnék rá, hogy a délszláv háború esetleges, ne adj+ isten, eszkalálódásának iránya a szerb és az érintett államok és népek érdekeinek figyelembevételével minden előzetes számítás szerint a volt Jugoszlávia területére vonatkozhat. Tisztelt Ház! A határainkon átcsapó fegyveres konfliktusok esetleges veszélyére azonban nem lehet válasz valamiféle magyarországi militarizálódás, hiszen a magyar fegyveres erők, a honvédség és a határőrség mennyiségi fejlesztésére nincsenek eszközeink, de mennyiségi fejlesztésének értelme sincs. Értelme viszont van és szüksége van egy olyan irányú minőségi fejlesztésnek, amely éppen az ilyen jellegű fegyveres fenyegetettségekre képes választ adni, vagyis arra, hogy kivédjük a közvetlen környezetünk polgárháborús eseményeinek szándékos, vagy központi akarattól független határsértéseit. Ez azonban már átvezet bennünket a katonai biztonság kérdéseihez, a honvédelmi alapelvekhez. A magyar társadalom megnyugtatására, vagy legalábbis aggodalmainak mérséklésére válasz tehát nem a katonai fejlesztés elsődlegességében van, hanem másban keresendő. Magyarország biztonsága alapvetően nem katonai kérdés, kizárólag katonai eszközökkel nem szavatolható. Nem szavatolható, mert Magyarország és szomszédai közötti konfliktusok a hagyományos biztonság eszközeivel, a katonai biztonság eszközeivel nem kezelhetők, csak egy higgadt, kétértelmű nyilatkozatoktól mentes, aktív, kezdeményező és preventív külpolitikával érhető ez el. Ezért is tűnik számomra némileg illuzórikusnak, bár teljesen logikusnak, amikor számosan Magyarország biztonságát többen elsődlegesen katonai szervezetek védernyője alatt a NATO, vagy a Nyugat-Európa tagságában látják. Arról van szó ugyanis, hogy ezek a szervezetek nemcsak hogy nem mutatnak ma még érdekeltséget, hogy biztonsági garanciákat nyújtsanak Magyarország számára, vagy akár Magyarországot integrálnák ezekbe a katonai szervezetekbe, de maguk is lépéshátrányban vannak, amiként erre Rockenbauer Zoltán képviselőtársam is utalt felszólalásában, a bipoláris világ felbomlása után helyüket keresik. S a mi számunkra, a magyar biztonságpolitika számára különösen releváns és meghatározó, hogy a közép- és kelet-európai problémákra és konfliktusokra ezek a szervezetek egyáltalán nincsenek felkészülve, ezeknek a konfliktusoknak a kezelésére egészen más módszerekre és más kezelési mechanizmusokra van szükség. Természetes, ha biztonsági garanciáikat kiterjesztenék Magyarországra, annak lenne - feltétlenül lenne - visszafogó ereje, de ez a Magyarország és szomszédai között meglévő konfliktusokat, azok jelentős részét, jelesen a határon túl élő magyar népcsoportok jogainak csorbítására semmiféle választ nem jelenthetnek. Ezért én Magyarország külső biztonság- és garanciarendszerében a katonai integrációs szervezeteket csak a harmadik helyre sorolom. Elsőnek és legfőbb garanciának azt tartom - amit maga az anyag is megfogalmaz -, hogy Magyarország biztonsági garanciája szempontjából leglényegesebb az Európai Közösségekbe való minél szervesebb, minél gyorsabb és minél eredményesebb integrálódás. Ez a biztonságpolitikai anyag ezt a prioritást rendkívül pontosan és világosan fogalmazza meg. Ehhez kiegészíteném az Európa Tanács demokratikus mechanizmusában való minél erőteljesebb részvételünket is, hiszen a kisebbségi jogok európai védelmében itt kereshetünk nagyon fontos nemzetközi, külső garanciákat. És van Catherine LalumiŐre asszonynak, az Európa Tanács főtitkárának egy új fogalma, amelyet úgy fogalmaz meg, hogy demokratikus biztonság. (12.50) És az Európa Tanács, amely az emberi jogok és a demokrácia és a jogállamiság Európában való elterjesztésének egyik fő fóruma, egyre inkább látja, hogy a közép- és kelet-európai feszültségekben a belső demokrácia megőrzése, vagyis a demokratikus biztonság is rendkívül fontos stabilizáló tényező lehet. Az európai integrálódásban első helyen többek között azért is említettem meg az Európai Közösségeket, mert az anyag helyesen mutat rá, hogy a katonai tényező ma a biztonságpolitikában leértékelődik. Ez nem azt jelenti, hogy teljesen elveszíti hatását, de ma az európai érdekérvényesítésben - gondoljanak Németország példájára - egyre inkább a gazdasági potenciál, a technikai, a gazdasági erő veszi át egy állam külpolitikai érdekérvényesítését. Sajnos szemléletünkben még mindig kísért a biztonságnak a katonai tényezőre való redukálása, s ez az anyagban is jelentkezik még bizonyos helyeken, sőt bizonyos vezérszónokok kitételeiben is kísértett még ez a redukció. Amikor a veszélyeztetettség sorában én Magyarország gazdasági sebezhetőségét és gazdasági potenciáljának korlátozott lehetőségeit említettem, akkor arra is gondoltam, egész közép- és kelet-európai szerepvállalásunk, biztonságunk, külpolitikai mozgásterünk és lehetséges súlyunk döntően attól függ, menynyire jutunk előre a piacgazdaságban, a gazdasági megerősödésben, vagyis számunkra külpolitikánkban és biztonságunkban ma ez a leglényegesebb kérdés, és az európa közösségi integráció ennek lehet dinamikus motorja. És ez lehet a kulcskérdése a szomszédokkal való viszonynak, hogy a gazdasági együttműködés, a határmenti együttműködés és a vegyesvállalatok rendszere, a jövőbeni gazdasági összefonódásból fakadó kölcsönös egymásrautaltság, a piac ereje segíthet a nemzeti nacionalista bezárkózások és előítéletek leküzdésében. Mert nagy igazság, hogy a piac, a tőke vajmi kevéssé érdeklődik az ideológiai és nemzeti előítéletek iránt. A határon túli magyarokkal kapcsolatos politikánknak is ez kellene hogy kulcseleme legyen, s kevésbé a sokszor ideologikus, bár számos esetben jogos, de mégsem célravezető nyilatkozatok megtétele. A magyar biztonság garanciái sorában én - az anyagtól némileg eltérően - a második helyen egy olyan magyar külpolitikát látok, amely a nemzetközi és kétoldalú válságkezelő, válságmegelőző mechanizmusok mielőbbi kidolgozását kívánja elősegíteni. Az anyag erre utal. De én nem érzem kellőképpen hangsúlyosnak az anyag prioritásai sorában, mintha a hagyományos katonai biztonsági szemlélet erősebb lenne, mint ez a tényező. Ma a magyar biztonság számára az egyik legnagyobb külső kockázat, hogy nincsenek hatékony válságmegelőző és -kezelő mechanizmusok, különösen kisebbségi téren, de politikai téren sem. A volt Jugoszlávia szétesése folytán jelentkező válság jó példa, mennyire nem képes ma Európa politikai válságkezelő mechanizmusra, és akkor még nem is beszéltem arról, hogy mennyire volt képtelen Európa és a fejlett Nyugat- beleértve az USA-t - a válság megelőzésére. A magyar külpolitikának, s azon belül a biztonságpolitikának tehát legfőbb feladata ezen válságmegelőző és -kezelő mechanizmusok kidolgozásának és megteremtésének elősegítése. Az anyag - teljes joggal - utal a nemzetközi kisebbségvédelmi rendszer létrehozásának szükségességére. Ez európai szinten általánosan érvényes normák, jogi dokumentumok elfogadását és válságkezelő, válságmegelőző mechnizmusok létrehozását jelenti. Többen utaltak - joggal - az Európai Tanács parlamenti közgyűlésének februári eredményére, az Európa Tanács, az európai emberi jogok egyezményéhez készült kiegészítő jegyzőkönyv elfogadására. De ez ma még csak egy politikai dokumentum. Megjegyzem, itt volt végre egy jó nemzeti összjáték a magyar küldöttség pártjai között, és ki-ki a maga pártcsoportjában lobbyzott a szó legjobb értelmében, hogy ez a kiegészítő jegyzőkönyv elfogadásra kerüljön. Ugyanakkor felhívnám a magyar Kormány, a Külügyminisztérium és a jelen lévő Jeszenszky külügyminiszter úr figyelmét, hogy megítélésem szerint kevés fontosabb feladata van ma a magyar kormányzati diplomáciának, hogy tegyen meg mindent államközi vonalon annak érdekében, hogy a sajnos erőteljesen vonakodó kormányok próbáljanak előrelépni a kiegészítő jegyzőkönyv államközi, kormányszinten való elfogadásában, hiszen ez a februári közgyűlési dokumentum+ (Rácskay Jenő távozni készül a teremből.)