Józsa Fábián (MDF)
DR. JÓZSA FÁBIÁN belügyminisztériumi államtitkár: (Helyreáll a hangosítás.) Jó, elnök úr. Köszönöm szépen. + hanem egy új, alapállásában más törvény szülessék. Tisztelt Ház! Az önök előtt fekvő törvényjavaslat a történelmi hagyományokhoz igazodva a leszármazás elvére építi fel az állampolgárság keletkezését. Aki így - tehát leszármazás útján - nem jut magyar állampolgársághoz, azt kérelmére állami aktussal honosítani vagy visszahonosítani lehet. E törvény feladata, hogy az állampolgárság megszerzésének feltételeit és eljárási rendjét meghatározza. Az állampolgárság intézményének leértékelődése elkerülése érdekében a javaslat az európai szabályokhoz közelítő vagy azokkal közel azonos, a jelenleginél szigorúbb feltételeket támaszt az állampolgárság megszerzése elé. Megkívánja azt, hogy az állampolgárságért folyamodó meghatározott ideig Magyarország területén éljen, büntetlen előéletű legyen, és integrálódjon a magyar társadalomba. Hatályos törvényünknek előírása, hogy a magyar állampolgárság megszerzése előtt legalább három évig letelepedett, bevándorolt külföldiként éljen Magyarországon a kérelmező. Ez a szabály - a hároméves időtartam - sem mai viszonyainknak, sem a mai európai gyakorlatnak nem felel már meg. Kevés ahhoz ez az idő, hogy a leendő magyar állampolgár beilleszkedéséről, társadalmi viszonyaink elfogadásáról, integrálódásáról egyáltalán beszélhessünk. Az európai államok - nem véletlenül - ennél lényegesen hosszabb várakozási időt írnak elő. A leghosszabb várakozási idő Svájcban van előírva, ahol ez 12 év. Németországban, Olaszországban, Ausztriában és Norvégiában 10 év, míg Franciaországban 5 év. A jelen törvényjavaslat középúton áll a tervezett 8 éves várakozási idővel. Ez alatt az idő alatt az érintett személy megtanulhatja a magyar nyelvet, megismerheti szokásainkat, beilleszkedhet a magyar polgárok közösségébe, amit az új jogintézményként bevezetett alkotmányügyi kérdésekben tett vizsgával is igazolnia kell. A szigorúbb feltételek természetesen nem érintik a magyar származású és a hazába visszatért volt honfitársainkat és azok leszármazóit. A Magyar Köztársaság erkölcsi kötelessége, hogy e személyek magyar állampolgárság iránti igényét természetes igényként kezelje, és más megítélés alá vonja. Az előbb említett szigorú feltételekkel szemben a javaslat egyáltalán nem ír elő várakozási időt a magyar származású, de külföldi állampolgárságú és az országba bevándorolt személyeknek. Volt honfitársaink és leszármazóik elől, akik újra Magyarországot választják lakóhelyül, a Magyar Köztársaság nem zárkózhat el. Esetükben a beilleszkedés nem hosszú folyamat, ezért értelemszerűen a várakozási idő előírása sem lenne indokolt. A javaslat a kedvezményt azok számára biztosítja, akik valaha magyar állampolgárok voltak, s akiknek bármilyen fokú felmenői a korábbi szabályozás vagy a történelmi tények következtében elvesztették korábban megvolt magyar állampolgárságukat. Ez a konstrukció, mely egyrészt előnyben részesíti a nemzethez tartozókat, másrészt korábbi szabályainknál szigorúbb feltételeket állít mások elé, az egyetemes állampolgársági jogalkotásra jellemző és nemzetközileg is általánosan elfogadott. Az állampolgárság megszűnésének rendjét a javaslat teljesen új alapokra helyezi. Száműzi jogrendünkből az állampolgárságtól való megfosztás jogintézményét. Az állam ezentúl önhatalmúan nem taszíthatja ki polgárát. A hatályos törvény az érintett kívánatára történő állampolgárság-megszűnést mintegy állami kegyként szabályozza. Az elbocsátás - mint jogintézmény - az állam és polgára viszonyában az államdominanciát emeli ki. Ezzel szemben az önök előtt heverő törvényjavaslat az elbocsátás helyett bevezeti a lemondás jogintézményét. Ezzel is elismeri a fennálló jogi kötelék emberi jogi, alanyi jellegét és az egyénnek azt a jogát, hogy erről saját maga döntsön. A döntés szabadsága elé a javaslat alig állít korlátokat, és a korlátok meglétének megítélése bíróság által felülvizsgálható. A javaslat szerint az állampolgársági törvény maga határozza meg a lemondás feltételeit. A lemondó nyilatkozat elfogadása nem az állam részéről adott engedély, ezért a törvényben meghatározott feltételek megléte esetén nem is utasítható vissza. Mivel a javaslat a lemondás elfogadását a belügyminiszter hatáskörébe utalja, itt kell említést tennem a törvényjavaslathoz kapcsolódó alkotmánymódosító javaslatról. Eddig az Alkotmány - sommásan - az államfő jogkörébe utalta az állampolgársági döntéseket. Indokolt azonban, hogy e döntések közül csak az állampolgárság megadását tartalmazó, a valódi döntések, tényleges döntések maradjanak meg a jövőben is az államfő, a legmagasabb közjogi méltóság hatáskörében. Új jogintézményként vezeti be a törvényjavaslat az állampolgárság visszavonásának lehetőségét. Indokolt kiemelni, hogy ez csak a honosítással vagy viszszahonosítással szerzett állampolgárságra vonatkozhat, a leszármazással mintegy örökségként keletkező állampolgárságra azonban nem. Csak attól a személytől vonható vissza az állampolgárság, aki annak megszerzésénél rosszhiszeműen, csalárd módon, a jogszabályok megszegésével járt el, és nem él az ország területén. A javaslat ebben az esetben előzetes bírói kontrollt biztosít annak megállapítására, hogy a jogsértés ténylegesen megvalósult-e. Ez megfelel az állampolgári kötelék egyoldalú, önkényes megszüntetése tilalmának is, melyet az általunk tiszteletben tartott nemzetközi emberi jogi dokumentumok is tartalmaznak. Tisztelt Országgyűlés! Mint ismeretes, 1990-ben a Parlament erkölcsi jóvátételt adott a korábban állampolgárságuktól megfosztott személyeknek azzal, hogy lehetőséget teremtett magyar állampolgárságuk egyoldalú nyilatkozattal történő visszaállítására. Indokoltnak tartjuk e lehetőség kiterjesztését azokra is, akik az utóbbi évtizedekben arra kényszerültek, hogy kérelmezzék állampolgárságuk megszüntetését. Egy részük a hazai nyílt vagy burkolt politikai nyomás következtében, más részük a befogadó ország rendelkezéseinek hatására jutott erre a döntésre. (10.30) Ha magyarságukat megőrizve igénylik, hogy jogilag is újra magyarrá váljanak, e kör részére biztosított a törvényjavaslat zárórendelkezései között az egyszerűsített eljárás. Szót kell ejteni a javaslatnak az eljárási szabályokat tartalmazó részéről is. Az állampolgársági eljárás nem államigazgatási eljárás, hiszen az állampolgársági ügyekben az érdemi döntést a legmagasabb közjogi méltóság, az államfő hozza. Az állampolgársági státus igazolását eredményező eljárás sem tipikusan közigazgatási procedúra. Az eljárási mozzanatokat, a közreműködő hatóságok feladatait az állampolgársági törvénynek kell rögzítenie. Ez is alátámasztja, hogy a magyar állampolgárság szabályozása nem a hatályos törvény módosításával, hanem egy új törvény megalkotásával oldható meg. Tisztelt Országgyűlés! Miután ez a törvényjavaslat az úgynevezett kétharmados törvények csoportjába tartozik, a Belügyminisztérium a javaslat elkészítésének időszakában hatpárti politikai egyeztető tárgyalásokat kezdeményezett és tartott 1992. szeptember 9-én, illetőleg szeptember 18-án. Ezek a hatpárti politikai egyeztető tárgyalások biztató eredménnyel zárultak, és én azt gondolom, hogy ez az egyeztetés lehetőséget teremt arra is, amit most kérni szeretnék a tisztelt Háztól, hogy fogadja el ezt a kétharmados és nagyon fontos törvényjavaslatot. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)