Balsai István (MDF)
DR. BALSAI ISTVÁN igazságügy-miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Kérdésében teljesen precízen és jogosan idézi az Alkotmánybíróság 1992. évi június 30-i hatállyal, tehát azzal a nappal hatályba lépett döntését, amely a hivatkozott - most nem akarom idézni - PM- rendelet alkotmányellenességét megállapította. Magától értetődő - ugyancsak az Alkotmánybíróságról szóló törvény 43. �-ának (1) bekezdése értelmében -, hogy az Alkotmánybíróság által alkotmányellenesnek ítélt jogszabálynak a hivatalos lapban való közzétételt követően az alkalmazását nem lehet tovább folytatni. Tehát ebből következik, hogy az Alkotmánybíróság 1992. július hó 1. napjától kezdődően helyezte tulajdonképpen hatályon kívül ezt a jogszabályt, és ezt követően ezzel a nappal kell ennek érvényt szerezni. Ez azt jelenti, hogy 1992. VI. hó 30. után pénzintézeti letiltást már nem lehetne kibocsátani; és ami a lényeges a kérdés szempontjából, a korábban elrendelt, de 1992. június hó 30-ig még be nem fejezett ilyen ügyeket pedig már nem lehet befejezni. Tehát a munkáltatóknak a letiltások előjegyzését és azok levonását meg kell szüntetniük. A pénzintézetek a közvetlen letiltás lehetőségével nem élhetnek, követeléseiket a továbbiakban az ismert módon - polgári peres eljárás vagy fizetési meghagyás formájában - érvényesíthetik. Így tehát arra a kérdésére, hogy a munkáltató mire való hivatkozással tagadhatja meg a pénzintézettel szemben a letiltás teljesítését, azt kell mondanom, hogy közvetlenül az Alkotmánybíróság idézett határozatára való hivatkozással. Nemcsak megtagadhatja, meg is kell tagadnia, hiszen az a helyzet áll elő, hogy a munkáltató által jogalap nélkül levont tartozások vagy vélt tartozások összegéért a munkáltató természetesen felel a munkavállalóval szemben, és ugyanígy a munkavállaló is ezen az alapon kérheti a bére ily módon letiltott részének a munkáltatójától történő kifizetését, visszafizetését, megtérítését. Tehát itt egy károkozó magatartás van a munkáltató részéről, hogyha nem hajtják végre, az Alkotmánybíróság döntésére tekintettel az idézett módon, a letiltás abbahagyását nem szorgalmazzák. Ami a kérdésnek arra a részére vonatkozik, hogy tervez-e akár az Igazságügyi Minisztérium, akár a Munkaügyi Minisztérium ezzel kapcsolatban állásfoglalást kibocsátani, nemmel vagyok kénytelen válaszolni. Nemcsak azért, mert ugyancsak egy alkotmánybírósági határozat nem is sokkal később, szeptemberben azt állapította meg, hogy alkotmányellenes minden olyan a jogalkotással kapcsolatos törvény garanciális szabályainak mellőzésével meghozott minisztériumi és egyéb központi állami szervektől származó iránymutatás, körlevél, útmutatás, állásfoglalás, amelyre vonatkozik a kérdés is, tehát önmagában az Alkotmánybíróság más határozatával lenne szembehelyezkedő egy ilyen állásfoglalás, de hát a kérdés megoldása enélkül is közvetlen jogorvoslatot, illetőleg közvetlen jogérvényesítést tesz lehetővé. Szerencsés lenne talán, ha a Legfelsőbb Bíróság, amely a bírósági jogalkalmazás szempontjából iránymutató állásfoglalásokat bocsáthat ki, ezzel a kérdéssel foglalkozna. Mégis azt kell mondanom, hogy a kérdésnek erre a részére tehát nemmel válaszolva az ily módon tanácsolt eljárást tanácsolom a képviselő urat erre a kérdésre sarkalló állampolgárok részére a pénzköveteléseik érvényesítése érdekében. Kérem, hogy ilyen módon szíveskedjék tudomásul venni a választ. (Taps.)