Nádori László (SZDSZ)
NÁDORI LÁSZLÓ (SZDSZ): Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Országgyűlés! Mint az előttem szólók, én is az előzményekkel kezdem. 1921-ben fogadta el a magyar Országgyűlés a sportról szóló első, és mindmáig az utolsó törvényt, amelyik meghatározta a testnevelés és a sport szerepét, feladatait, a fejlesztés alapelveit, a szervezeti kereteket, az állam kötelezettségeit, a sportszervezetek viszonyait. A szakterület képviselői 1988-ban új törvény meghozatalára tettek javaslatot, ezért az akkori Testnevelési és Sporttudományos Tanács munkacsoportot állított fel a sporttörvény előkészítésére. A munkacsoport eljutott a helyzetelemzésig, amelyet egy tanulmánykötetben adott közre 1989-ben. Az új Kormány nem látta időszerűnek a sporttal összefüggő törvényszintű szabályozást, hanem országgyűlési határozat révén tervezte a sport beillesztését a hazai jogrendszerbe. A törvényi rendezés elodázását a szakterület képviselői nem fogadták megértően. Vitatták a késlekedést. A Kormány érvei és az indoklásban szereplő érvek nem voltak meggyőzőek a késlekedés miatt. Néhányat ebből megemlítenék. A határozattervezet indoklásában a következő érvek találhatók. Az átfogó sporttörvény megalkotása nem időszerű, arról távlatilag is csak további megalapozó munka nyomán lehet dönteni. Hasonlóképpen vitatható az indoklás azon eleme, amely szerint a jogrendszer átalakításának folyamatában a sport szabályozása nyilvánvalóan csak követő jellegű lehet. Ezt a pejoratív felhangú felfogást a múlt év szeptember 30-án megtartott sportalbizottsági ülés részvevői kivétel nélkül vitatták, és a törvényi rendezés elodázása ellen foglaltak állást mind a kormánykoalíció, mind az ellenzék képviselői. A Kormány képviselői - beleértve az OTSH-t, a MOB-ot, és most hallottam, az államtitkár urat is - ma már egyetértenek abban, hogy a sporttörvény meghozatala a közeljövő feladata. A Kormánynak ez az állásfoglalása kedvezően befolyásolja az előterjesztéssel szembeni felfogásunkat. Ez a határozattervezet ugyanis, ami most előttünk fekszik - az eredeti -, a sport organizációs keretei, főként a konkrét intézkedésekre utaló fejezeteket illetően nem elégíti ki megnyugtatóan a szakterület igényeit abban az esetben, ha a Kormány közép-, illetve hosszú távú rendezésben gondolkodik; most már mondhatom, gondolkodott volna. Frakciónk részéről kulcsfogalomként hangsúlyozzuk tehát az előterjesztés átmeneti jellegét, érvényességét illetően pedig a rövid távú idődimenziót. Ezért tartom lényegesnek azt, hogy a preambulumban szerepeljen a közeljövő feladatai között a testnevelés és a sport törvényi kereteinek a rendezése, megteremtése. S néhány szót, néhány gondolatot arról, hogy az Európa felé haladás és az előterjesztés milyen összhangban van egymással. 1992. május 13-án és 14-én Görögországban az Európa Tanács sportért felelős minisztereinek VII. konferenciáján - amelyen a magyar Kormány képviselője is részt vett a 28 jelen lévő tagország egyikeként - két nagyon fontos nyilatkozatot fogadtak el. Ezt azért kell hangsúlyoznunk, mert a magyar Kormány képviselője aláírója volt ennek a két nyilatkozatnak. Az egyik az Európai Sportchartáról szól, a másik pedig a sportkódexről, sportetikai kódexről. A Kormány - képviselőjén keresztül - vállalta azt, hogy erősíti a tagországok közötti együttműködést, összhangban az Európai Kulturális Konvencióval. Miről van itt szó? Ha diáktalálkozók vannak az európai konvencióban, akkor ezt kiegészítik kulturális és sporttalálkozókkal, vagy például a parlamenti képviselők közötti sporttalálkozókat kiegészítik kulturális és egyéb találkozókkal. Pillanatnyilag dán, olasz, osztrák és német találkozók vannak napirenden a PASE, a Parlamenti Sportegyesület közreműködésével, ezzel ez az egyesület organikusan illeszkedik az állami feladatokhoz. Vállaltuk továbbá azt, hogy forrásokat keresünk a lakossági méretű sport fejlesztésére, elsősorban létesítmények teremtésével, hogy az állampolgárok növekvő számban jussanak sportolási lehetőséghez. Az előterjesztés azzal kapcsolódik a charta ajánlásaihoz, hogy létesítménysztenderd fogalmat vezet be. Ehhez a sztenderdhez kapcsolható már a céltámogatott tornaterem-építés, amelyre a Kormány 1990 és 1995 között 30 milliárd forintot tervezett - ezt nyilvánvalóan nem tudja már teljesíteni, de amit eddig teljesített, az is tiszteletre méltó -, illetve a helyi sportközpontok tervezett megépítése. Európa országaiban a lakossági sport céljait szolgáló létesítmények építését az állam, illetve az önkormányzatok vállalják. Az Edinburgh-ot körülvevő városperemi tenisz-, baseball-, futball- és golfpályák többsége önkormányzati tulajdonban van. London város a sokhektáros Crystal Palace-ban ad lehetőséget a lakosságnak a legkülönbözőbb sportok űzésére, miután a Hyde Parkot az ötvenes évek elején átalakította, teljesen parkká alakította át, és onnan kitelepítette a sportlétesítményeket. És itt meg kell jegyeznem, egy kicsit szomorúan, hogy ma Budapesten nincs diákstadion, ahova a sportpálya nélküli iskolák kiküldhetnék a diákjaikat, csapataikat. A két háború között a Népligetben volt egy diákstadion négy futballpályával, és az Erzsébet királyné út elején volt a másik diákstadion - ahol most a metró végállomása van - két futballpályával és atlétikai pályával. Ezt azért jegyzem meg, mert a diáksport fejlesztésének a legfőbb feltétele a létesítményfeltétel. A charta, az Európai Sportcharta ajánlásai között szerepel az is, hogy létesítménytervekkel meg lehet segíteni a tagországokat. Létezik egy Nemzetközi Sportépítészeti Központ Kölnben, ahova a legkülönbözőbb sportlétesítmény-tervekért lehet fordulni; tehát amelyik ország érdekelt ebben, az kaphat onnan támogatást. (18.20) Vállaltuk továbbá azt, hogy kidolgozzuk a finanszírozás, a sportirányítás, menedzsment és a piaci tevékenység marketing elveit, módszereit. A feladat megoldására rendelkezünk anyagi erőforrással, 1993-ra 11 milliót hagyott jóvá az Országgyűlés sporttudományos kutatásokra. Kutatóhelyeink - köztük a Magyar Testnevelési Egyetem - alkalmasak arra, hogy a finanszírozás, a menedzsment és a marketing terén korszerű ismereteket tárjanak fel, és azok alkalmazásában is közreműködjenek. A Charta ajánlásai szerint a sport támogatásának köz- és magánjellegét kell hangsúlyoznom. Különösen fontos ennek az elvnek az alkalmazása az átalakuló gazdasággal rendelkező országokban, amelyekben az állami biztos források és a civil szférából származó bizonytalan források kiegyenlítettségét kell fenntartani, miközben a folyamatoknak az állami támogatás csökkenése irányába kell hatniok. Addig, amíg a meglévő források az elviselhetőnél nagyobb hullámzásnak vannak kitéve, összeomlás fenyegeti a sportszervezetek, klubok egy részét, ennek vagyunk ma tanúi. Ezt a fenyegetettséget hivatott csökkenteni többek között a nemzeti sportalap és a belőle nyerhető - talán nem a távoli jövőben nyerhető - anyagi támogatás. Tisztelt Országgyűlés! A 7. miniszteri konferencia másik fontos határozatára is szeretnék utalni. Ez néhány olyan pontot tartalmaz, amit fel lehetne venni majdan a sporttörvénybe, de a határozat nyomán elkészítendő kormányprogramba, tehát kvázi a sporttörvény előkészítésébe is. Három pontot szeretnék megemlíteni, amelyik rendkívül fontos, amelyikre van utalás ugyan az ajánlásokban és a határozatban, azonban nem elég markánsak ezek az utalások. Az egyik: a legjobb sportolók felkészülésének, edzésének, versenyzésének a tisztasága a szervezet és a személyiség torzulásainak megelőzése érdekében. Ebbe a körbe tartozik a dopping. A dopping mindenképpen törvényi rendezést igényel. A másik: a fejlődésben lévő fiatalok esetében az edzés és versenyzés alárendelése a biológiai érés és személyiségfejlődés érdekeinek. Ez egy hallatlanul fontos téma, Szentágothai professzor úrral Pécsett részt vettünk egy konferencián, ahol erről volt szó, ahol például kiderült, hogy a német serdülő tornászok 40%-a azért maradt ki, mert mozgásszervi és gerincsérülést szenvedett. Hasonlóak a magyar adatok is. Különösen veszélyeztetettek a gyermek- és serdülő lányok. Végül a harmadik, amit jeleztem már, a kiemelkedő fiatal sportolók társadalmi beilleszkedése, ugyancsak törvényi támogatást igényel. Van néhány olyan pont, amelyik egyáltalán nem szerepel az országgyűlési határozattervezetben, amit nagyon sajnálok, hogy kimaradt. Három pontot említenék meg, esetleg a jövőre nézve figyelemfelkeltőnek. Az első a környezeti viszonyok és a sporttevékenység közötti kapcsolatrendszer feltárása. A környezetvédelmi szempontok, megfontolások beillesztése az országos sportfejlesztési programokba. A sportszervezetek ösztönzése a természet és a környezet értékeinek megóvására. Ma a sport- és a környezetvédelem nagyon sok országban nagyon szépen együtt halad. Engedjék meg, egy nagyon szerény példát említenék: Nagydorogon, a volt Széchenyi kastély-parkban építenek most új tornatermet, és építettek már létesítményeket is, egyetlen fát nem vágtak ki, történelmi fát. Szépen megkerülték. Gyönyörűen illeszkedik a létesítmény és a régi fák. Egyébként a pécsi egyetem a sporttudományos intézetben fakultatív környezetvédelmet vesz föl egy tárgyként. A másik téma a nézőtéri erőszak elleni fellépés. Ez nem csak rendőrségi ügy. Nem is elsősorban rendőrségi ügy. Ez megelőzés ügye, a sportegyesületek gondossága, tehát a versenyrendezők feladatait is törvényileg kell meghatározni. Végül a harmadik: a hivatásos sporttal összefüggő rendelkezések. Ezek időszerűek. Ma már vannak hivatásos versenyek. Ökölvívásban most írtak ki, lehet, hogy a jövő héten rendeznek egyet valahol Szekszárdon, legalábbis olvastam. Tehát nemcsak az adó és egyéb miatt érdekes ez, hanem a sportolók védelme érdekében is kell valamilyen törvényi rendelkezést hoznunk. Tehát ezek voltak azok a pontok, amelyeket az Európa felé való haladás érdekében javaslok felvenni. Néhány gondolatot még az erőforrások újraelosztásának némi ellentmondásairól: az előterjesztés szellemén, továbbá egyes tartalmaiban, például az oktatással összefüggő diáksportban érezhető, hogy az állam e feladatok újraelosztását úgy szeretné elvégezni, hogy az erőforrások újraelosztására ne kerüljön sor. Ma a családon kívül nincs olyan intézmény, szervezet amely társadalmi méretekben képes lenne a feladatok felkínált részét az iskolától például átvenni. Az ifjúsági szervezetekre, egyházakra, kulturális és sportintézményekre gondolok. Bár nagyon jó kezdeményezések vannak, erre most nem térek ki. Az államnak a szükségesnél nagyobb mértékű feladatáthárítása azért veszélyes, mert a demokratizálódás látszatát kelti. Az állam kivonulása adott esetekben azt az illúziót sugallja, hogy a problémák megoldását nem az alapintézmények erőforrásokkal való ellátásában kell keresni. Azt sugallja, hogy megoldhatók a feladatok különböző szervezeti formák segítségével, létrehozásával. A nagyon fontos szerepre hivatott magyar diáksportszövetség például mindaddig részben pótmechanizmus szerepet kénytelen játszani, ameddig az iskola, az alapintézmény nem rendelkezik funkcióinak, köztük a tanórán kívüli sportnak megfelelő erőforrásokkal. Japánban például 230 tanítási napból 30 napnak az iskola valamennyi tanulóját érintő sporttevékenységgel kell eltelnie. Nálunk a diáksport prioritása a valóságban - remélem, egyelőre - a versenysport utánpótlásának támogatását jelenti. Ez a gyakorlat vonatkozik az államra, az iskolafenntartókra és természetesen a sportegyesületekre is. A támogatottak körének tágítása, a diákversenyekbe bevontak számának bővítése szolgálja igazán az alapcélok megvalósítását, az edzettség megerősítését, a betegség megelőzését. Ezt az alapcélt honorálta a Parlament akkor, amikor a társadalombiztosítás 1993. évi költségvetési összegéből 200 milliót ifjúsági és szabadidősportra csoportosított át. Nagyon fontos tényező még az anyagiakon kívül a társadalmi támogatottság is. Az iskola testnevelő tanárai nem tudnak széles körre terjedő iskolai sportot szervezni, irányítani a tantestület és a szülők támogatása nélkül. Néhány szót a túlpolitizáltság veszélyéről: miután a sport, benne a sportszervezetek nem lebeghetnek a gazdasági és a társadalmi reálfolyamatok felett, ezért a sport túlpolitizáltságának érzékelhetően csökkenő trendje mindenképpen üdvözölhető. Eddig a sport. A rá jellemző funkciók, tehát szórakoztató, gazdasági, életmód-befolyásoló, politikai legitimáció közül a politikai, a közvélemény-formáló kapta a legnagyobb szerepet. (18.30) Ennek a kiemelt szerepnek a változása, a túlpolitizáltság mérséklődése feltehetően az objektív folyamatok hatására is történik, mindenképpen üdvözölhető. Tudomásul kell vennünk, hogy a versenysportnak a társadalom és a gazdaság fejlődését segítő piaci viszonyokhoz kell illeszkednie, természetesen a gazdasági és társadalmi mozgásirányoknak megfelelően. A határozattervezet, illetve a ráépülő kormányprogram következetes végrehajtása segítheti, erősítheti a piaci viszonyokba illeszkedés folyamatát. Befejezésül a tulajdonviszonyokról és az anyagi erőforrásokról néhány szót. A tulajdonviszonyok megoldatlanságából származó problémák nehezítik a legkeményebben, a legveszélyesebben a sport átrendeződési folyamatát. A sportlétesítmények néhány százaléka van magántulajdonban, a többi állami, önkormányzati tulajdon, amelynek nem elhanyagolható hányada rendezetlen, per előtt, illetve per alatt álló tulajdoni viszony. A sportegyesületek általában nem rendelkeznek a használatukban lévő létesítmények tulajdonjogával, sok esetben vitatott a kezelői jog is. Ha most az anyagi forrásokra térek át még néhány szóval, akkor azt kell mondanom, hogy a központi költségvetés körülbelül 3 milliárd forinttal támogatja a sportot. Az önkormányzatok is körülbelül 2-3 milliárddal járulnak hozzá a sport támogatásához, minimális a gazdálkodó szervezetek, magánszemélyek hozzájárulása. A körülbelül 6 milliárd forint - ami nem kis összeg - célszerű felhasználása mindenképpen követelmény. Meg kell jegyeznem, hogy 8 milliárd forint vonult ki a sportból az elmúlt három év alatt a gazdálkodó szervezetek átalakulása következtében, tehát ez a hiánya a sportnak. Az is igaz - el kell ismernünk -, hogy az állam nem tud beszállni támogatásával, az anyagi erőforrásaival a kivonuló, kirohanó gazdasági háttér helyébe. Ezt a támogatási űrt kell kitölteni változatos megoldási módozatokkal, például a különböző alapokkal. Tisztelt Országgyűlés! Miután feltételezzük, hogy a határozati javaslat átmeneti jellegű, illetve rövid távú, feltételezzük azt is, hogy az erre vonatkozó javaslatainkat honorálják, elsősorban a jelentés 1. pontjában lévő javaslatunkat, éppen ezért a frakciónk az országgyűlési javaslat elfogadását javasolja. Köszönöm szépen. (Taps.)