Pap János (Fidesz)
DR. PAP JÁNOS (FIDESZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Én csak a módosító indítványokhoz szeretnék néhány szót szólni. Azt gondolom, kicsit előrehozott vitát folytatunk az energiapolitikai koncepcióról, illetve a későbbi energiaellátásról. Arról van ugyanis szó, hogy ha Jávor Károly és Zsebők Lajos képviselőtársaim módosító indítványait elfogadjuk - márpedig erre nagy esély van, hiszen az előterjesztő maga támogatta -, akkor megvalósulnak azok a feltételek, amelyeket mi mindannyiszor hiányoltunk. Nevezetesen: biztos-e, hogy szükség van alaperőműre, és ha szükség van, akkor mikor, hol és mekkorára - ez nyilvánvalóan benne van. Benne van az is, hogy energiatakarékosság, illetve energiahatékonyság-növelő programot kell indítani: ha ez kimunkálásra kerül - ami abban az anyagban, amit kaptunk, sajnálatosan nem került kimunkálásra -, akkor ismét alternatívákban tudunk gondolkodni, tudunk dönteni Nem hiszem tehát, hogy ezek gondot jelentenének. A következő egy nagyon lényeges szempont, nem véletlenül van kétszeresen aláhúzva a jelentésben: környezetvédelmi szempontok figyelembevételével történjék az energiapolitika kidolgozása, illetve az energia biztosítása. Egy érdekes dolgot hallottam - mindannyian hallottuk - Pál Lászlótól: ez a bizonyos kerékpár és a hatékonyság kérdése. Számomra ez a következőt veti fel: hajlandó vagyok elfogadni, hogy ugyanannyi vagy valamivel több energiát használunk fel a kerékpár gyártásához, mint az olaszok. A kérdés a következő: ha ilyen és ehhez hasonló kimutatások léteznek - márpedig léteznek -, miért nem szerepelnek az energiapolitikai koncepcióban, tudniillik ez alapján tudunk dönteni. A másik kérdés: lehet, hogy ugyanannyi energiát használunk föl, de ha háromszor annyiért tudják az olaszoknál eladni a kerékpárt, akkor kérdés, hogy szabad-e ezzel az energiával nekünk kerékpárt gyártani, vagy valami mást kell gyártani. Nyilvánvaló, hogy ha kerékpárra van szükség, akkor kerékpárt kell gyártani, csak kérdés, hogy milyen formában; és az a kérdés is fölmerül, hogy vajon benne van-e abban az energiában, amivel ilyen rossz hatékonysággal állítunk elő kerékpárt, a környezetvédelmi kár az erőműnél. Fölmerült itt - Dénes képviselőtársam, illetve Pap András is említette - a szalma. Szeretném elmondani, hogy Magyarországon is van erre példa mint alternatív tüzelési módra: ötöd-hatodrészéért tudják kifűteni magánházakban a téli időszakot azok, akik szalmával fűtenek, a szénhez képest. A szomorú ebben az, hogy tudunk arról, hogy ilyen van, ilyen létezik, de amikor energiához értő szakemberekkel beszélünk erről, akkor zömében a kövekező válasz jön: "Na de ne vicceljetek már: a szalmát össze kell szedni, a szalmát el kell szállítani - ez nagy költség." Kérdezem én: a szénért nem kell lemenni a bányába, a szenet nem kell fölhozni és a szenet vajon nem kell szállítani? Ilyen alapon tehát a szalma szállítása, gyűjtése nem hiszem, hogy többe kerülhet, tehát nem lehet indok, nem lehet érv arra, hogy mint alternatív tüzelő, ne jöjjön szóba. Az más kérdés, hogy szakmai szempontból - elsősorban környezetvédelmi szempontból - szerencsés-e a szalmának, illetve a kukoricaszárnak az elégetése. Én azt mondom, szerencsésebb, hogyha istállótrágyaként vagy egyéb formában bedolgozásra kerül a talajba. Pap András megemlítette a fa kérdését. Azt hiszem, hogy a fa tüzelőértékben szintén nem esik messze a széntől. És ha azt is tudjuk - márpedig tudjuk -, hogy erdősültség szempontjából Európában, illetve a világon nagyon rosszul állunk, akkor azt hiszem, hogy a fára alapozott tüzelés, illetve energiaszolgáltatás is szóba jöhet. Ezzel környezetvédelmi szempontból is hasznot hajtunk, hiszen az erdőnek ismerjük a környezetvédelmi funkcióit, és ugyanakkor az energia felé is egy jó lépést teszünk. Köszönöm szépen. (Taps.) (10.20)