Szalay Gábor (SZDSZ)
SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Előttünk van egy tájékoztató a magyar energiapolitikáról, amelyben a Kormány tájékoztatja a Parlamentet a dolgok állásáról, a Parlament pedig elfogadja, vagy éppen csak tudomásul veszi az abban foglaltakat. Hogy elfogadja-e, vagy tudomásul veszi- e, erről majd Pál László képviselőtársam fog részletesebben beszélni. Ez az országgyűlési határozati javaslat egyik vitatott pontja. Mindenesetre, bár nem elhanyagolható az árnyalatbeli különbség, ami a két kifejezés között van, de végül is mégis mindegyik azt jelenti, hogy a Parlament zöld fényt adott a tájékoztatóban foglaltaknak. Mi van azonban akkor, ha tudjuk, hogy a részünkre adott tájékoztatóban foglalt bizonyos részek a határozathozatal pillanatában, azaz már most nem fedik a valóságot? Ezt a helyzetet elfogadjuk, vagy éppen csak tudomásul vesszük? Jobb híján elfogadjuk, mert még mindig jobb, ha van egyáltalán zsinórmérték s ahhoz próbálunk igazodni, mintha ilyen sem létezik. Látnunk kell azonban, s mindezt szóvá is kell tennünk, hogy a tájékoztatóban vannak bizonyos deklarált célok, melyek a mai körülmények közt legfeljebb kegyes óhajnak tekinthetők, mert a valóság, a gyakorlat alapvetően más, mondhatni akár, hogy ellentétes az itt megfogalmazott szándékokkal. S mi úgy fogjuk tudomásul venni a tájékoztatóban foglaltakat, vagy elfogadni azokat, hogy mindezt jól tudjuk. De bízunk benne, hogy a gyakorlat a tájékoztató zsinórmértékéhez fog igazodni, és nem cáfolni fogja azt, mert ha ez utóbbi történne meg, akkor csak arról lehetne szó, hogy a Kormány egyszerűen félrevezette a Parlamentet, hisz olyasmit hitetett el vele, aminek a gyakorlatban végül is nem kíván érvényt szerezni. S ez csakis bumerángként üthetne majdan vissza rá. A Szabad Demokraták Szövetsége tehát nem azért fogja megszavazni a tájékoztatót, mert elhiszi annak minden sorát, hanem azért, mert elhiszi, hogy abban a Kormány olyan elveket fektetett le, amelyekhez a jövőben tartani kívánja magát, illetve a magyar energiapolitikát. Ezek után azonban úgy gondolom, hogy szükségesnek látszik megemlíteni egy- két példát, egy-két példával alátámasztani mindazt, amit eddig elmondtam az általánosságok szintjén, vagyis mindazt, ahol a tájékoztató olyan megfogalmazásokat tartalmaz, amiknek a jelen gyakorlat nagy ívben ellentmond. Több helyen találkozhat a tájékoztatóban az ember annak a megfogalmazásával, hogy a gázszolgáltatók olyan fajta privatizációját kell végrehajtani, ahol az új tulajdonos tartós forrást is fog biztosítani, illetve oly módon kell ezeket a pályázatokat, a gázszolgáltatók pályázatát kiírni, ahol feltételként szerepel a pályázatban a többletgázforrások biztosításának követelménye. Nos, jelen pillanatban jól tudjuk, hogy a gázszolgáltatók privatizációja késik, a pályázatok kiírása késik, pontosabban egyszer már kiírásra kerültek ilyen pályázatok, azok visszavonásra kerültek, de ezekben a pályázatokban sehol nem jelent meg ez az alapkövetelmény, hogy a gázszolgáltatók többletgázforrások biztosítását kell, hogy megajánlják. Megemlíti a tájékoztató, hogy az energiapolitikának szoros összefüggésben kell lennie egy kidolgozandó területi politikával. Ez a területi politika - erről is sok szó esett már itt a Parlamentben - jelenleg még csak nem is körvonalazódik, sehol nincs. Szó esik több helyütt a tájékoztatóban, hogy a villamosenergia-rendszer fogyasztói oldalán a menynyiségi és teljesítményigény mérséklésének van számos olyan forrása, melynek kihasználásával, továbbá a fogyasztói érdekeltséget ösztönző gazdasági környezet megteremtésével takarékossági tartalékaink kiaknázhatók. Vagy más helyütt: a villamos társaságnak a fogyasztói igényeket befolyásoló, felhasználást mérséklő programot kell készítenie. Ez az úgynevezett, angolszászból átvett demonside management program Magyarországon is elindult, mintegy két évvel ezelőtt - részben külföldi finanszírozásra, részben külföldi szakértők segítségével - kimunkálásra került egy ilyen program. Mindazonáltal erről régóta semmit nem hallani, a gyakorlatban mindenesetre semmiféle jel arra nem mutat, hogy a közeljövőben átütemezésre, felhasználásra kerülne. A tájékoztató sok helyt megemlíti, hogy a természetes monopolhelyzettel történő visszaélések megakadályozása érdekében szükséges, hogy a termelő és szolgáltató társaságok működése a társadalom számára nyitott, látható és ellenőrizhető legyen. A közhatalmi ellenőrzés társadalmi kompetencia - mondja a tájékoztató -, melynek intézményrendszerét létre kell hozni. Megjegyzi a tájékoztató azt is, hogy a Magyar Villamos Művek Részvénytársaság társasági rendszerré történő átszervezése magával hozta a gazdasági átláthatóság és a társadalmi kontroll előnyét. Nos, sajnos, a gyakorlatban minderről szó sincs. Pont az ellenkezője igaz mindennek. Megszűnt minden kontroll a természetes monopóliumok fölött, nevezetesen az MVM Rt. fölött. Míg a tervgazdaságban legalább a tervhivatal tartott bizonyos kontrollt - nem minthogyha ezt kívánnánk vissza, távol álljon tőlünk -, mindenesetre ez a kontroll megszűnt, és e helyébe nem lépett semmiféle új társadalmi kontroll. Tehát amikor a tájékoztató ezt deklarálja, azt mondhatjuk, hogy jelen pillanatban ez nem több egy kegyes óhajnál. Reméljük, hogy inkább előbb, mint később a gyakorlatban megvalósul mindaz, amit a tájékoztató javasol. Megemlíti a tájékoztató, hogy a szénbázisú villamosenergia-termelés visszafejlesztésének közgazdasági feltételrendszerét a szénbányák és a szénerőművek között kötendő középtávú szerződések, valamint a szervezeti, tulajdonosi integrációk eszközeivel kell megteremteni. A középtávú szerződéseknek bányánkénti részletezésben kell rögzíteniük az adott időtávban átvételre kerülő szén mennyiségét és árát, mégpedig olyan szinten, mely biztosítja a bányászati tevékenység önfinanszírozásának lehetőségét. Nos, aki egy kicsit ismeri a jelen időben folyó bányaerőművi összevonásokat, vertikumok kialakítását, valamint ismeri az elmúlt decemberben kötött, az MVM és a szénbányák, pontosabban a Kormány és a szénbányák között kötött megállapodás lényegét, az tudhatja, hogy pont az itt általam előbb a tájékoztatóból idézett rész lényege, nevezetesen a középtávú szállítási szerződésekre szóló megállapodás és azok részleteinek a rögzítése hiányzik ezekből a megállapodásokból. Meg kell említeni azt, amit egyébként Jávor képviselőtársunk említett, hogy a tájékoztató szól arról, hogy ki kell dolgozni energiatakarékosság-ügyi politikai koncepciót 1992 végére. Nos, ugye, ez az időpont már eltelt, semmiféle ilyen koncepcióról nem hallunk. Sőt, miközben a tájékoztató deklarálja, hogy az energiatakarékosság, a megújuló energiákat hasznosító technológiák és berendezések, a környezetbarát technológiák és berendezések adó-, vám- és hitelkedvezményeket kellene, hogy élvezzenek, minderről szó sincs a gyakorlatban. (9.20) A tájékoztatóban meghatározásra kerül egy-két határidő, mely határidőkhöz feladatok vannak kötve, és mely határidőket már rég túlléptük az idők során. Ezek tehát anakronisztikusan csengenek, anakronisztikusan hatnak a tájékoztatóban. Én úgy gondolom, mindezek figyelembevétele mellett is azonban mégis jelentős esemény, hogy sok-sok év huzavona, igen időigényes és fáradságos tárgyalás, rengeteg vita után az országnak mégiscsak lesz egy energiapolitikai koncepciója, amelyhez tarthatja magát. És úgy gondolom, hogy épp ezért minden, az előbb általam kivonatosan ismertetett hiányosság mellett is ezt támogatnunk kell, és a Szabad Demokraták Szövetsége épp ezért ezt meg is fogja szavazni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)