Juhász Pál (SZDSZ)
JUHÁSZ PÁL (SZDSZ): Köszönöm, Elnök Úr - és elnézést kérek a Háztól, hogy újra szólok, de egy egész más ügyben. Szeretném én is azzal kezdeni - ami kapcsolódik Czoma képviselő úr felszólalásához -, hogy a törvénytervezetet éretlennek tartom. Nem csupán abból a szempontból, amit már sokan elleneztek, hogy az adatvédelmi rendszerrel milyen kapcsolata van, én ugyanis itt reciprok problémákat látok: szerintem az adatvédelmi törvény megfogalmazásánál sem ügyeltünk eléggé arra, hogy a statisztikai szolgálatnak milyen technikai szükségletei vannak. Mindkettőben van tehát módosítani való. Egy egész más szempontot vetnék föl. Fekete Gyula úr hosszú történeti bevezetőjét szeretném kicsit tovább folytatni. Magyarországon az 1960-as, majd az 1980-as években is volt a statisztikusi szakmának egy megújulási időszaka - ezt Fekete úr nagyon jól tudja, hiszen a második hullámában maga is tevékeny részes volt. Az első időszakban, tehát a 60-as években a szakmai megújulási mozgalom végül is azért nem hozott kellő eredményeket, mert a 70-es években egy primitív szervezetfejlesztés, egy tayloriánus belső kontrollrendszer irányába mozdult el a hivatal, valamint azért, mert a személyi és a személyi lojalitási szempontok túlhaladták, fölébe nőttek a szakmai és a közszolgálati szempontoknak - és a hivatal elposványosodott. A 80-as években egy ebből kimenő mozgalom indult, nagyjából az én nemzedékembeli statisztikusokkal, akik próbálták ezt továbbvinni. Ennek köszönhetően a 60-as években elkezdett új folyamatok a 80-as évek statisztikai szolgáltatásaiba beépültek, rengeteg újulás történt, akár a létminimum- számítást nézzük, akár a társadalomstatisztika megújulását nézzük, akár a gazdaságstatisztika új módszereinek kialakulását, akár a munkaügyi statisztikának a 80-as évek végén történt nagymértékű gazdagodását. Mindez együtt járt egy társadalmi-szakmai mozgalommal. A +90-es évekre azonban ez a társadalmi-szakmai mozgalom leült, a statisztika megint visszaszorult oda, hogy az államigazgatás - elsősorban a Minisztertanács, illetve a Kormány által felügyelt államigazgatási szervezetek - belső szolgáltató rendszere legyen. Ennek megfelelően megint jöttek a lojalitási szempontok, megint leállt a szakmai nyilvánosság - ezért hiányzott az a társadalmi közeg, amelyik ezt a törvényt valóban elő tudta volna készíteni. Mi az, amivel itt szembe kell nézni? Az egyik dolog az, hogy maga a szakma fejlődik szerte a világon, idehaza is hasonlóképpen: más módszerekkel kell csinálni a felvételeket, más célok szem előtt tartásával kell az értékeléseket elvégezni. A másik dolog az, hogy a statisztikai szolgálat kormányszolgáltatásból egyre inkább társadalmi szolgáltatássá válik. Ez részben összefügg a rendszerváltással, részben összefügg azzal, hogy igazodnunk kell az új társadalom felépítésében a világban szokásoshoz. A világban szokásos azonban nem az, hogy a Kormány által felügyelt közigazgatási szervezetek végzik a statisztikai munka zömét, hanem attól nagyon elváló testületek - nagyon jól tudjuk, hogy adóhivatal, társadalombiztosítás, szakszervezetek, kamarák, illetve olyan egyesületek, amelyeknek közjogi felhatalmazásaik vannak, vagy köztestületek végzik magát az adatgyűjtést; különböző egyetemi intézetek, tudományos egyesületek végzik a feldolgozást. (A jegyzői székben Boros Lászlót Glattfelder Béla váltja fel.) (11.40) Tehát maga a statisztika önállósul a mindenkori kormánytól, s egy sokkal szélesebb rendszerben működik. Ennek a törvénynek azonban az alapvető szemlélete ugyanaz, ami a hetvenes években volt: a statisztika dolga az, hogy ellássa a kormányhivatalokat információval, és koordinálja a kormányhivatalok adatgyűjtését, mintegy egy belső zárt rendszer képe van mögötte. Nyugodtan mondhatom, de hát a törvényben vannak olyan pontok, amelyek magukban hordják a nyitás lehetőségét. Igaz, de nincs végiggondolva, hogy hogyan történjen ez a nyitás, minden a levegőben marad. Leginkább mutatja ezt a Statisztikai Tanács intézményének a lebegése a törvény mellett. Miközben egy igazán kifejlett közszolgálati rendszerben a Statisztikai Tanács lenne hivatott arra, hogy mintegy fő gazdája legyen az országban folyó különböző fajta adatgyűjtéseknek, értelmezéseknek, feldolgozásoknak, ez itt nem egyéb, mint egy miniszteri tanácsadó testület. Nem akarom az időt tovább húzni, érzem, hogy mindenki fáradt és nem érzi igazán, hogy mi itt a lényeg - visszatérek az eredetire. Addig, amíg a magyar közszolgálati rendszerről, a közszolgálatok nyilvánosságáról, a különböző fajta, nem állami és nem önkormányzati egyesületek részvételéről a közszolgálatokban általában nem gondolkozunk, addig a statisztikáról sem tudunk igazán értékes törvényt csinálni. Ennek ellenére kérem, hogy az általános vitát még ne zárják le, mert nyilván javítgatásokkal képviselőtársaim továbbra is próbálkoznak, de én sem hiszem, hogy ettől még egy igazán jó törvényünk lehetne. (Taps a bal oldalon.)