Lotz Károly (SZDSZ)
DR. LOTZ KÁROLY (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én is csatlakozni szeretnék bizonyos szempontból Czoma László és Juhász Pál képviselőtársakhoz. Így nyilvánvaló, hogy itt a rendszerváltás utáni új politikai, gazdasági helyzetben az információgyűjtésnek egyre nagyobb a jelentősége, ugyanakkor egyre nagyobb problémákat is okoz. Tulajdonképpen két pólus áll szemben egymással. Egyszer, az új helyzet következtében egy jelenleginél sokkal jobb, megbízhatóbb statisztikai adatszolgáltatásra lenne szükség - gondoljunk csak a kisvállalkozásokra, a magánvállalkozásokra, a privatizációra. Ma, jelen pillanatban legalább háromféle hivatalos vagy félhivatalos szám van - én legalább hármat olvastam - , hogy a magyar gazdaságnak eddig mekkora része lett privatizálva különböző számítások szerint. Itt igen nagy, többszáz százalékos eltérések vannak. Tehát magyarul, ma nagy bizonytalanság uralkodik a statisztikai adatszolgáltatásban, és bizony ezért nagyon gyakran a KSH-t okolják, holott valóban nem teljes mértékben a Statisztikai Hivatal a hibás, hanem maga a helyzet olyan, amilyen jelen pillanatban. Tehát amíg az igény egyre nagyobb a jó szolgáltatásra, ugyanakkor egyre nehezebb helyzetbe jut, egyrészt a magánszférákban tevékenykedő adatszolgáltatók következtében, hiszen - nagyon helyesen - egyre nagyobb hányad kerül oda, másrészt a lakossági adatgyűjtések is egyre nehézkesebbé váltak, mivel még mindig bizonytalanság uralkodik a tekintetben, hogy milyen, például személyes adatot lehet kérni, illetve az adatkérésnek melyek a feltételei. A Központi Statisztikai Hivatal szerepe 1948 után, főleg az ötvenes és hatvanas években látszólag felértékelődött, mivel az akkori vezetés óriási információközpontot hozott létre, melynek fő feladatává tette az úgynevezett tervhivatali kívánalmak teljesítését. A hetvenes évektől kezdve a statisztikai információrendszer egyre inkább több pólusúvá vált, és ehhez a +73. évi statisztikai törvény is hozzájárult. A statisztikai adatgyűjtést az is nehezítette, hogy a KSH a nyolcvanas évtizedben anyagi szempontból fokozatosan nehezebb helyzetbe került, információrendszere egyre kevésbé tudta követni a gazdaságban és a társadalomban végbemenő változásokat, és az elemző statisztikai kar személyi összetétele is erősen meggyengült. Az új statisztikai törvénynek tehát lényegesen világosabb jogi viszonyokat kellene teremtenie, főleg a tekintetben, hogy milyen tevékenység tartozik az állami feladatok közé, és ezen belül helyes arányokat kell kialakítania a centralizált, illetve decentralizált statisztikai adatgyűjtés és feldolgozás kérdésében. A tervezet általános indoklása ugyanakkor alapvetően helyesen határozza meg a törvény célját. Ezek egy része szerepelt ugyan már a +73. évi statisztikai törvényben is, de azért azt ki kell emelni, amit ez a törvény mond, hogy az adatfelvételek során kerülni kell az adatszolgáltatók felesleges megterhelését, ezért széles körben legyen lehetőség a már meglevő statisztikai adatállományok cseréjére és az adatállományok statisztikai célú felhasználására. Tulajdonképpen tehát rendkívül fontos ez, hiszen a múltból igen sok példát lehet felsorolni az indokolatlan költséges, párhuzamos adatgyűjtésekre. Ezért a törvénynek és majd a végrehajtási utasításának kellő biztosítékot kell tartalmaznia e cél elérése érdekében. Itt főleg arról van szó, hogy van-e kellő jogi felhatalmazása, bizonyos fokig van-e kellő tekintélye a KSH-nak arra, hogy adott esetben egyes minisztériumok, más szervezetek sajátos érdekeivel szemben érvényesítse a költségkímélés érdekében is a párhuzamos adatgyűjtések megakadályozását, és ilyen irányú álláspontját. Ezt a törvénynek megfelelő módon biztosítani kell. A törvénytervezet több paragrafusának tartalma utal a már többször idézett adatvédelmi törvényre. Ezt teszi részletes indoklás is az 1. �-t illetően. A statisztikai törvénytervezet vitája természetesen felveti azt a kérdést, hogy a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvénytervezet és az országos személyi alapnyilvántartó-rendszerről alkotott törvények miért nem kerültek együttes tárgyalásra a statisztikai törvényjavaslattal. Ezt indokolta volna a három törvénytervezet együttes hatása az egész magyar információrendszerre. Sajnos, ez nem történt meg, és ennek a súlyos következményeit ez a törvénytervezet magán hordozza. Ezt, vagyis az adatvédelmi törvénnyel való összhang helyenkénti teljes hiányát tartom a törvénytervezet legnagyobb hibájának - ahogy az előttem szólók is, elsősorban Czoma képviselő úr is. Ha ez a törvénytervezet ilyen formában kerül elfogadásra, további elbizonytalanodást jelentene, az eddig is rendkívül bizonytalan adatkérést, főleg a személyes adatkérést illetően. Megítélésem szerint itt alkotmányossági problémák is felmerülnek. Már eddig is számos, e területet érintő, hasznos módosító indítvány érkezett, elsősorban Hatvani, Szalay képviselőtársaktól, Fekete Gyula képviselő úrtól, de további pontosításokra még feltétlenül szükség van. Tehát egyrészt alapvetően egyetértek az előttem szóló két képviselő úr azon javaslatával, hogy a legcélszerűbb lenne - mint ahogy ezt már a vezérszónokunk is kifejtette -, ha ezt a törvénytervezetet visszavonná a Kormány és egy új, konzisztens, minden szempontból egységes, a Statisztikai Tanács szerepét is alapvetően átfogalmazó törvényjavaslat kerülne elénk. Amennyiben erre nincs mód, nem vállalkozik rá a Kormány, hogy a visszavonást megtegye - ami szerintem hasznos lenne -, abban az esetben további, rendkívül fontos módosító indítványok benyújtására lenne még szükség. Ezt a képviselőcsoportunk tervezi. Én is szeretném kérni elnök urat, amennyiben ez nem okozna problémát - mint ahogy úgy tudom, hogy nem -, hogy egy héttel halasszuk el. Még ezen a héten szeretne képviselőcsoportunk számos módosító indítványt benyújtani. Köszönöm szépen. (Taps.) (11.50)