Szabó Lukács (MDF)
SZABÓ LUKÁCS (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az elmúlt év során az úgynevezett III. kárpótlási törvény keretében törvényt hoztunk a volt szovjet hadifoglyok kárpótlásáról. Ennek értelmében a volt hadifoglyok, amennyiben 1945. augusztus 1-jéig nem lettek elbocsátva, úgy ettől az időponttól ők kényszermunkára hurcoltaknak tekintendők. Sajnos, a nyugati hadifoglyok a III. kárpótlási törvényből kimaradtak. Az azóta nyilvánosságra került dokumentumokból azonban egyértelműen megállapítható, hogy ebbe a körbe be kell vonni őket is. Engedjék meg, hogy a dokumentumokból néhányat példának hozzak fel. 1929-ben a volt antanthatalmak az úgynevezett Genfi Konvenció keretében rendelkeztek a hadifoglyok sorsáról is. Később, a második világháború során a szövetségesek be is tartották ennek rendelkezéseit, egészen 1945. május 9-ig. (15.40) Azonban ezt követően - miután Európában befejeződött a II. világháború - kivonták a Genfi Konvenció joghatálya alól hadifoglyaikat, kvázi jogfosztottakká nyilvánították őket. Ennek során a Nemzetközi Vöröskereszt például az amerikai hadifogolytáborokban egészen 1945 szeptemberéig, a francia hadifogságban tartott embereket pedig a Vöröskereszt egészen 1945 decemberéig nem látogathatta meg. Külön foglalkoznunk kell a francia hadifogságba került mintegy 50000 magyar katonával. Ugyanis Magyarország Franciaországgal szemben nem volt hadviselő ország. Franciaország nem ejtett magyar katona hadifoglyokat, sőt a II. világháború során Magyarország a körülményekhez képest kifejezetten jó kapcsolatokat ápolt Franciaországgal. Ennek szép és ékes példája az, hogy a német hadifogolytáborból megszökött francia katonákat fogadták az országban, emberi módon ellátták őket, és hozzásegítették őket, hogy a hazájukba visszatérhessenek. A II. világháború befejezése során Franciaország a szövetségesekhez fordult, és kérte, hogy kétmillió hadifoglyot bocsássanak rendelkezésükre az ország újjáépítéséhez. A szövetségesek egymilliót rendelkezésükre is bocsátottak, köztük ötvenezer magyart. De ott olyan szomorú sorsot voltak kénytelenek ezek az emberek elszenvedni, hogy az első három hónap során minden hetedik ember ott meghalt. Természetesen a magyarok sem voltak kivételek. Ezért úgy vélem, hogy nem kimondani például azokról a hadifoglyokról, akik francia fogságban voltak, és akik kényszermunka végzése céljából lettek kölcsönadva, hogy ők is ugyanolyan kényszermunkára hurcoltaknak tekintendők, mint a keleti sorstársaik, azt hiszem, már túl lenne az alkotmányosság keretein. Ezért arra kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy önálló képviselői indítványomat szavazzák meg a Ház napirendjére, és a kérésemet, hogy sürgősséggel terjesztettem elő, támogassák. Köszönöm szépen. (Taps.)