Körösfői László (MSZP)
KÖRÖSFŐI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Országgyűlés! Amint azt az államtitkári expozéban is hallhattuk, az államháztartási törvény értelmében elkülönített állami pénzalapot csak törvény útján lehet létesíteni. Ezért ennek értelmében megszűnne a nem törvényi úton, hanem külön rendelettel létrehozott szerencsejáték-alap, s helyette létrejönne az országos játékalap, valamint a nemzeti sportalap. Az a szándék, hogy a sport támogatása le legyen választva a szerencsejátékok bevételére alapozott többi támogatási célról, és erre saját döntési rendszer alakuljon ki, mindenképpen elfogadható. Úgy tűnik, hogy a jelenlegi helyzethez képest ez többletfinanszírozási lehetőséget teremtene a sport számára azzal, hogy a szerencsejáték nyereményalapjából 3% kerülne a sportalapba és 7% a többi területet támogató országos játékalapba. Bár az igazság kedvéért meg kell jegyeznem, hogy a szerencsejátékok át nem vett nyereményei az új törvénytervezet értelmében kizárólag az országos játékalapba kerülnének, tehát a sport ebből már nem részesül. Természetesen nincs szó arról, hogy a szerencsejátékok bevétele a testedzést, a sportot a társadalom egészségmegóvásában és az ifjúság testi, erkölcsi nevelésében betöltött szerepéhez méltó súllyal szolgálná. A legtöbb nyugat-európai országban alapvetően a szerencsejátékok biztosítják a sport működőképességét. Dániában például a sportfogadás és a szerencsejátékok nyereségének kétharmad részét a sport kapja. Ehhez képest ez a 3% természetesen csekély támogatást jelent. Jobban szolgálná a sportfinanszírozás eredményességét az a közalapítványként működő Nemzeti Sport Alapítvány, melyről az államtitkár úr is expozéjában szólt, s ebben teljesen egyetértünk. Ennek létrehozását célul tűzi ki a Kormány által az az Országgyűléshez benyújtott határozati javaslat is, melyet a múlt héten tárgyaltunk A testnevelés és a sport megújításának koncepciója címmel. E sportalapítvány bevételi forrásai ugyanis sokkal szélesebb körűek lennének, mint az előttünk fekvő nemzeti sportalapé. Ezért mi a nemzeti sportalap működését csak a Nemzeti Sport Alapítvány létrehozásáig tartjuk elfogadhatónak. Ennek időpontjáról az előttünk fekvő törvényjavaslat azt mondja, hogy az a közeljövőben nem hozható létre. Ez nem egészen egyértelmű, hiszen a Kormány által az Országgyűlés elé beterjesztett 1993. évi törvényalkotási programjavaslatban az szerepel, hogy a Kormány augusztusban benyújtja és decemberben tárgyalni kívánja a Nemzeti Sport Alapítványról szóló törvényjavaslatot. Tehát ha hinni lehet a Kormánynak - s ezt erősítette meg az államtitkár úr is -, akkor még ez évben törvény mondja ki a Nemzeti Sport Alapítvány létrehozását. Az előttünk fekvő törvénytervezet szerint a sportalapból nyújtott támogatásokról egy Nemzeti Sport Tanács javaslatára az OTSH felügyeletét ellátó miniszter döntene. E tanács a testnevelés és a sport kiemelt szakembereiből állna. Annak érdekében, hogy az alapból nyújtott támogatások elbírálása mentes legyen minden pártpolitikai vagy egyéni érdektől, mi rendkívül fontosnak tartjuk e Nemzeti Sport Tanács összetételét és döntési jogkörét. Különösen fontosnak tartjuk ezt azért, mert a jelenlegi Szerencsejáték Tanács működéséről sajnos a teljes pártatlanság korántsem mondható el. Már az is különös, hogy bár a szerencsejáték-alapról szóló 172/1991-es számú kormányrendelet 2. �-a szerint a Szerencsejáték Tanács 9 tagú, jelenleg mégis 10 tagból áll ez a testület. A tanács összetétele pedig egyértelműen pártpolitikai szempontok figyelembevételét is mutatja, hiszen a testület közel fele a legnagyobb kormánypárt tagjaiból áll. Így fordulhatott elő például az, hogy bár, mint azt Becker Pál államtitkár úr expozéjából is hallhattuk, a pályázók kétharmad része az elmúlt évben nem részesült semmilyen támogatásban, mégis volt olyan kormánypárti országgyűlési képviselő által létrehozott alapítvány, amelyik a szerencsejáték-alapból a 15-szörösét kapta annak az összegnek, amit egy nyertes pályázó átlagosan kapott. Ezért mi fontosnak tartjuk, hogy egyrészt ez a Nemzeti Sport Tanács minél szélesebb társadalmi kört érintő szakemberekből álljon, másrészt ne erősödjön a sport támogatásának a centralizálása. Ennek érdekében azt javasoljuk, hogy a tanács tagjai közé a Magyar Testnevelési Egyetem helyett kerüljön be a sportot szélesebb körben érintő, de ugyanakkor a Testnevelési Egyetemet is magában foglaló Magyar Testnevelési és Sporttudományos Tanács képviselője. (16.50) Ugyanezen okból szükségesnek tartanánk olyan társadalmi szervezetek jelenlétét is a Tanácsban, mint a Magyar Természetbarát Szövetség és a Magyar Szabadidősport Szövetség. Nem értünk egyet a törvénytervezet azon elképzelésével, hogy a Nemzeti Sport Tanácsban részt vevő különböző szervezetek nem maguk dönthetnék el, hogy ki kerül be közülük a Tanácsba. Ugyanis a törvénytervezet szerint a miniszternek csupán figyelembe kellene vennie a szervezetek személyi javaslatát, de joga lenne a javaslattól eltérő más személyt is megbízni az illető szervezetből. Arra, hogy mennyire csekély súlya lehet adott esetben annak, ha egy miniszternek egy testület személyi javaslatát nem kötelező elfogadnia, csupán figyelembe kell vennie, igen szemléltető példáit láttuk a megyei bíróságok elnökeinek a kinevezésénél. Ezért mi feltétlenül szükségesnek tartjuk, hogy a Nemzeti Sport Tanács tagjai saját jogon a küldő szervezet delegáltjaiként kerüljenek be a Tanácsba. Ugyancsak fontosnak tartjuk, hogy az alapból nyújtott támogatásoknál a Nemzeti Sport Tanácsnak ne csak javaslattevő, hanem döntési jogköre is legyen. Az államháztartásról szóló törvény 57. �-a szerint a Kormány az állami pénzalapok bevételének és kiadásának tervezett összegét és rendeltetését az éves költségvetési törvényjavaslattal egyidejűleg köteles jóváhagyásra az Országgyűlés elé terjeszteni. A sport társadalmi érdekképviseletének a döntésekbe való kellő mértékű bevonása érdekében feltétlenül szükségesnek tartjuk, hogy a miniszter a javaslat beterjesztése előtt köteles legyen kikérni a Tanács véleményét. Az előttünk fekvő törvényjavaslatból teljes mértékben kimaradt az alap működésének nyilvánosságáról való rendelkezés. Ennek az elemnek rendszerbe építése nélkül azonban illuzórikussá válik az alap működésének társadalmasítása. Ezért azt javasoljuk, hogy a Tanács határozza meg és hozza nyilvánosságra a normatív támogatás és a pályázati támogatás alapelveit és gondoskodjon az alap működésének, a támogatásról szóló döntéseknek a nyilvánosságra hozataláról. Ami az alapból juttatott támogatás módját illeti, mi feltétlenül a személyi kapcsolatoktól, egyéb megfontolásoktól függő döntési mechanizmusok helyett a nyilvánosság által jól ellenőrizhető, normatív rendszerű támogatást tartjuk igazságosabbnak, s ezért elsődlegesnek a pályázati rendszerűvel szemben. A pályázati rendszer ugyanis egyrészt lehetőséget ad esetleges méltánytalan megkülönböztetésekre - amire már korábban utaltam a Szerencsejáték Tanács emlegetésénél -, másrészt a pályázatok összehasonlítása igen nehéz, legtöbbször szubjektív. Ezért a sport érdekeit jobban szolgálja a normatívák alapján nyújtott támogatás. Ilyen normatíva lehet például sportegyesületek esetében az igazolt sportolók száma, a rendszeresen foglalkoztatott utánpótláskorúak száma, országos, nemzetközi eredmények stb. Nem tartjuk indokoltnak és elfogadhatónak a törvénytervezet azon elképzelését, miszerint a Tanács a jelen törvényben meghatározott feladatán kívül a testnevelés és a sport saját kezdeményezéséből vagy felkérésre bármely ügyet napirendjére tűzhet, megvizsgálhat, és a miniszter számára állásfoglalást alakíthat ki. Ugyancsak indokolatlan a törvénytervezet azon pontja is, mely szerint a testnevelés és a sport átfogó kérdéseiben az érdekelt állami szerveknek kötelező lenne kikérni a Tanács véleményét. Ezek a feladatok, jogosítványok teljesen ellentétesek, összeegyeztethetetlenek lennének az alap eredeti rendeltetésével. Egy felkérés alapján működő társadalmi szervezetet így működtetni nem lehet. Az 1921-ben készült első és egyben utolsó sporttörvényben ugyan szerepel egy hasonló jogosítványokkal rendelkező Országos Testnevelési Tanács, de akkor még nem létezett a jelenlegi OTSH, tehát az ehelyett működött. Ezért mi a törvénytervezet 3. �-a 7. és 8. pontjának elhagyását javasoljuk. Összefoglalva mondanivalómat: a szocialista frakciónak az a véleménye, hogy az egész magyar sport, de különösen a versenysport jelenlegi rendkívül aggasztó helyzetében feltétlenül szükség van a sport egész finanszírozási rendszerének sürgős megújítására. Ez azért is sürgető feladat, mert a sportegyesületek, s különösen az anyagi támogatás nélkül maradt kis egyesületek életben maradása a tét. A nemzeti sportalap e megújuló finanszírozási rendszernek csak egy elemeként fogható fel, melynek létrehozásával egyetértünk, azt támogatjuk, de működését csak rövid távon tartjuk elfogadhatónak. Semmiképp sem helyettesítheti hosszabb távon a Nemzeti Sport Alapítványt, de különösen nem egy sporttörvényt, mely sporttörvényben kellene meghatározni a sport finanszírozásának egész rendszerét. A nemzeti sportalapról szóló törvényjavaslathoz Jánosi György képviselőtársammal több módosító indítványt adtunk be, amelyekkel az általam elmondottakat szeretnénk a törvénybe beépíteni. Kérem ehhez tisztelt képviselőtársaim támogatását. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)