Horváth László (Fidesz)
HORVÁTH LÁSZLÓ, a kisebbségi vélemény előadója: Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kisebbségi vélemény előadása azért vált szükségessé, mert a bizottságban lefolytatott vita, illetve szavazások után a bizottság ellenzéki képviselői úgy találták, hogy olyan súlyos tartalmi hiányosság terheli a benyújtott és önök előtt lévő törvényjavaslatot, aminek következtében nem állt módjukban támogatni a törvényjavaslatot. Tisztelt Ház! Az elmúlt hetekben több elkülönített állami pénzalapról szóló törvényjavaslat vitáját kezdte meg az Országgyűlés. Ezek között meglehetős szerénységgel húzódik meg a központi ifjúsági alapról szóló törvénytervezet, szerényen, hiszen az állami költségvetés támogatása erre az évre 100 millió forint, mint azt már többször hallhattuk. Az elmúlt 3 évben ennek az alapnak a támogatása összesen sem érte el a 300 millió forintot, így az éves támogatás átlaga 90 millió forint körül mozgott. Szerényen bújik meg ez az alap azért is, mert egyike a legrégebben funkcionáló állami pénzalapoknak. A most tárgyalás alatt lévő törvény elfogadásáig a központi ifjúsági alap szabályozása lényegében megegyezik az 1988. év októberében a Grósz-kormány által alkotott szabályozással. Mindezek miatt talán nem kelt a törvény megtárgyalása akkora figyelmet, mint a többmilliárdos alapokat szabályozó hasonló törvényeké. Pedig ez az alap sokkal fontosabb annál, mintsem hogy formális tárgyalásokat folytassunk a felhasználásának célját és módját évekre előre meghatározó törvényről. Miért emelem ki ezt? Azért emelem ki, mert az Országgyűlés oktatási, ifjúsági és sportbizottsága két alkalommal foglalkozott a Kormány által benyújtott törvényjavaslattal. A bizottság ellenzéki képviselői már az első alkalommal is felvetették, hogy a benyújtott javaslat korszerűtlen, lényegében konzerválja az 1988-as állapotokat. SZDSZ-es képviselőtársam, Rózsa Edit felvetette többek között azt is már az első tárgyalás folyamán, hogy az előterjesztő az eddigi működés tudományos vizsgálatát végezze el, amit az előterjesztő lehetségesnek is tartott. Sajnálatos módon mind a mai napig ez ügyben előrelépés nem történt. Ez alkalommal felvetéseinket a kormánypártok képviselői, sajnos, elutasították, mint ahogy elutasították módosító javaslataink túlnyomó többségét is a múlt heti tárgyalás alkalmával. Második alkalommal, a múlt héten több módosító indítvány benyújtásával arra tettünk kísérletet, hogy javítsuk a törvény szövegét és tartalmát. Ennek folyamán részletes indoklással alátámasztott indítványokat tettünk a részvétel elvének gyakorlati érvényesítése érdekében. Sajnos, ez alkalommal is a bizottság kormánypárti tagjai többségi szavazatuk birtokában nem mérlegelték érveinket, és így az önök előtt szereplő javaslat lényegében megegyezik az 1988-as Grósz-kormány-féle minisztertanácsi rendelet szövegével. Miről is van szó? Elsősorban arról, hogy ez a 100 millió forintos alap az egyetlen elkülönített állami pénzforrása az ifjúsági ügyeknek. Most az idő rövidsége miatt nem kívánok abba belemenni, hogy számos más alap, alapítvány, minisztériumi pályázati keret szolgál hasonló vagy érintkező célokat, mert nem érzem feladatomnak, hogy rámutassak arra a rendezetlenségre, ami az ifjúságpolitika ügyeiben a kormányzati munka terén tapasztalható. (17.30) Azt azonban ki kell emelnem, hogy bár sokféle forrása van az ifjúsági ügyeknek, ezek összhangja ma nem biztosított, semmiféle hosszú távú egyeztetésre törekvés nincsen, és ez a helyzet nem annyira a gyermek- és ifjúsági korosztályoknak, hanem sokkal inkább az ügyeskedőknek és a manipulációs szándékoknak kedvez. Az a 100 millió forintos alap, amelyről törvényt alkotunk, egyedülálló abban, hogy itt teremtünk először törvényi garanciát arra, hogy ifjúságpolitikai döntések milyen céllal és kiknek a részvételével szülessenek. Nos, a Kormány a beterjesztett javaslatában úgy ítélte meg, hogy ezek a döntések kizárólag szaktárcák tisztviselőit illetik meg, és nem is gondolt arra, hogy a döntés részesévé tegye magukat az érdekelteket: a gyermek- és ifjúsági szervezetek képviselőit. Kormánypárti képviselőtársaim a parlamenti bizottságban ennél továbbmentek - hallhattuk -, mert azt fogadták el, hogy tárcaközi bizottság dönt a gyermek- és ifjúsági szervezetek véleményének ismeretében. Csakhogy itt a helyzet annyira rendezetlen, annyira nagy számú a létező szervezeteknek a száma, hogy félő, hogy ez a szöveg rendkívül gyenge, nem tartalmaz garanciát arra, hogy valóban az ifjúsági szervezetek többségének a véleményét figyelembe vegye a döntéshozó. Ugyanis a döntéshozó ismeri a véleményt, de nincs kötelezve e vélemény figyelembevételére. Az ellenzéki javaslatok a részvétel elvének gyakorlati kifejeződései voltak, amikor azt javasolták, hogy az alap felhasználásáról a szaktárcák képviselőivel együtt a gyermek- és ifjúsági szervezetek képviselői közösen döntsenek. A magunk részéről a közvetlen részvételben látjuk annak garanciáit, hogy az ifjúsági ügyekről differenciált, eltérő véleményeket és nézeteket figyelembe venni tudó döntések szülessenek. Kiemeltük, hogy az európai kapcsolatrendszerben használt alapvető megoldásról van szó, amelynek elveiről az európai ifjúsági miniszterek konferenciájának 1989. évi ülésén döntöttek, amelynek ajánlásai nyomán az Európa Tanács tagországaiban a részvétel elve a nemzeti ifjúságpolitikák központi fogalmává és gyakorlatává lett. Nem kívánom e helyt részletezni és ismertetni azt, hogy mit jelent ez. A következményeit mindannyian tapasztalhatjuk, ha fejlett polgári demokráciákban megismerjük az állami intézmények működését, különösen az ifjúságpolitikai intézményekét. Itt és most arra hívnám fel a figyelmet, hogy nem kevesebbről van szó, mint a demokrácia alapértékeinek elsajátításáról és gyakorlatáról, mely, azt hiszem, kulcskérdése jelenünknek. Mi által lesznek nyitottabbak, demokratikus gondolkodásúak, polgári értékeket ismerők a gyermekeink? Hogyan válik számukra mindennél fontosabb értékké a demokrácia itt, ebben a diktatúrák utáni korban? A demokrácia, tisztelt képviselőtársaim, ebből a szempontból, ebben a vonatkozásban éppen olyan, mint az úszás, hiszen az úszást is lehet tábla előtt tanítani, katedráról, csak nem túl hatékonyan. Ahogy az úszáshoz is, ahhoz, hogy megtanuljuk, medencére, vízre van szükség, úgy a demokrácia tanulásához is szükséges a gyakorlat. Az ellenzéki képviselők úgy gondolták, hogy a központi ifjúsági alap is a demokráciatanulás medencéje lehetne a részvétel elvére épülő döntéshozatali gyakorlattal együtt, amelyet, sajnos, a bizottság többsége elvetett, hozzáteszem: 100 millió forint értékben, vagyis elég olcsón. Egyik kormánypárti képviselőtársam a vita vége felé megjegyezte - elég meghökkentő módon -, hogy a magyar társadalom erre a gyakorlatra még nem érett, a civil társadalom gyenge még. Ismerős szavak ezek, szomorúan ismerősek, nem olyan régen lehetett őket hallani és olvasni. Szerencse, hogy évekkel ezelőtt a magyar társadalom nem várta meg, míg mások minősítése szerint lesz alkalmas. Így tehát még egyszer le kell szögeznem: a Kormány javaslata szinte szó szerint átveszi a +88-as kormányrendelet fordulatait. Mi úgy gondoltuk, amikor ezen a gyakorlaton változtatni akartunk, hogy azóta történt egy és más. Végezetül el szeretném mondani, tisztelt Ház, hogy az önök előtt fekvő törvényjavaslattal kapcsolatban fontos kiemelnünk: a javaslat tartalmán, szövegezésén túlhaladott az idő, tisztázatlanságokat tartalmaz a tekintetben, hogy nem válik világossá, hogy mit fog a központi ifjúsági alap és mit más állami források támogatni. További értelmezések válnak szükségessé, melyeket majd az eljárási szabályok között fognak megteremteni, vagyis kikerülve egy törvény garanciarendszerét. Úgy gondoljuk, hogy a Parlament, ha a törvényjavaslatot abban a formájában fogja elfogadni, amely formát kormánypárti képviselőtársaim a bizottságban kívánatosnak tartottak, megint egy lehetőséget fog elszalasztani. Ebben az esetben most az következik - amit már végre lezárhattunk volna ennek az elkülönített állami pénzalapnak a törvényével - ami volt. A gyermek- és ifjúsági szervezetek együttműködését nem saját értékeik fogják meghatározni, hanem az aktuális kormányzattal való viszonyaink, aszerint, hogy a mindenkori aktuális kormánytisztviselők azt jónak gondolják-e vagy sem. Megtörténhet - mert a törvény garanciát ezzel szemben nem tartalmaz -, hogy majd lesznek kedves szervezetek, amelyek véleményét kikérik, lesznek olyanok, akikét nem, a többi majd rajtuk múlik. Mindezek miatt a bizottsági vita során és a végszavazásnál a bizottság ellenzéki képviselői nem tudták támogatni a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)